Szigorodtak a minőség-ellenőrzési szabályok
Tavaly 80 ezer ivóvízmintát ellenőrzött az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) bakteriológiai szempontból a minták 22 százaléka volt kifogásolható mondta lapunk érdeklődésére az országos tiszti főorvos. Arról is tájékoztatott, hogy november óta az EU-csatlakozás miatt szigorodtak az ellenőrzés szabályai. Az ÁNTSZ a laboratóriumok fejlesztésére 2,5 milliárd forint PHARE-támogatást fordított. A következő négy évben 191 településen távolítják el az ivóvízből a legveszélyesebb természeti komponenseket.
A 19 megyei és a fővárosi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakemberei tavaly 80 ezer közüzemi szolgáltatásból eredő ivóvízmintát vizsgáltak meg – tájékoztatta lapunkat a múlt héten tartott víz világnapja alkalmából Lun Katalin országos tiszti főorvos. Kérdésünkre elmondta, hogy a vízminták – bakteriológiai tekintetben – 87 százaléka, kémiai szempontok szerint pedig a 78 százaléka volt megfelelő vagy tűrhető kategóriába sorolható. A két szempont szerint 13 százalékuk, illetve 22 százalékuk volt kifogásolható minőségű.
A tiszti főorvos asszony hangsúlyozta, a vizsgálatokból nem lehet következtetni arra, hogy abból valójában mennyit fogyasztanak az emberek, hiszen sok helyen zacskós vizet, vagy különféle ásványvizeket isznak, tehát a kifogásolható minőségű vizet nem. Azt is elmondta azonban, hogy a tavalyi vizsgálati módszer még valamelyest enyhébb volt az európai uniós (EU-) országokban alkalmazott szabályoknál. Hazánkban ugyanis csak a múlt év novembere óta alkalmazzák az új ivóvíz-minőségi irányelveket, azóta azokat kormányrendelet írja elő. Az új határértértékeket tekintve a tavalyinál valószínűleg lényegesen nagyobb számban fordulhat elő kifogásolható ivóvíz.
A frissen összesített, 1998-2000-ben végzett felmérések adatai szerint mintegy 1700 település közel 4,5 millió lakosa fogyaszthat az új előírásoknak nem mindenben megfelelő ivóvizet. Géher Pál, az Egészségügyi Minisztérium államtitkár-helyettese ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt válaszolta: mivel hazánk tavaly csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet 1994-ben Helsinkiben kidolgozott vízügyi egyezményéhez, két jelentős feladatnak kell megfelelnie. Az egyik a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása, a másik a fürdővizek minőségének javítása.
Az előbbire a kormány 2009-ig szóló programot dolgozott ki, aminek első fázisában – a már említett településeken – ivóvízminőség-javító munkába fognak. Erre – a mai árakon számítva mintegy 90 milliárd forintot költenek. Megtudtuk azt is, hogy egy egészségügyi veszélyességi alapon készült prioritási lista szerint 2006 végéig a legveszélyeztetettebb 191 településen élő 330 ezer ember ivóvizét teszik az előírásoknak megfelelő minőségűvé. Ez azt jelenti, hogy eltávolítják belőle a legártalmasabb, természetben megtalálható komponenseket. Ezek között említhető a megengedettnél nagyobb mennyiségű arzén, bór és nitrit. Ezután látnak hozzá a többi, egészségügyi szempontból kevésbé aggályos ivóvíz-minőségi gondok felszámolásához.
A tisztiorvosi szolgálat szakemberei szerint egyébként a szolgáltatott ivóvíz minőségét tekintve a problémák legnagyobb részt nem emberi szennyeződésből erednek. A szennyezéstől védett mély rétegekből feltárt ivóvíz is tartalmaz ugyanis a már említett, egészségre ártalmas geológiai eredetű anyagokat. További gondot jelent, hogy az ilyen vizek hálózati elosztása során a biológiai folyamatok miatt gyakran következik be azok további minőségromlása, például zavarosság, kellemetlen íz, rossz szag. Ezeket egyébként minden esetben kötelezően jelenteni kell az ÁNTSZ illetékeseinek.
A tiszti főorvos szerint a víz biztonságának egyik fő eleme a nyerőhelyek védelme a külső szennyeződésektől. Hazánk, e tekintetben viszonylag szerencsés helyzetben van, mivel a közüzemileg szolgáltatott ivóvíz 40 százaléka védett rétegvíz eredetű. További 40 százalék is a jelentős természetes tisztítóképességű folyami kavicsteraszokon átszűrődve kerül a kezelést követően az elosztóhálózatba. A karszt, illetve a felszín közeli talajvíz eredetű ivóvizek részaránya országosan 12, illetve 4 százalék. A felszíni eredetű szennyeződéseknek potenciálisan kitett vízbázisok felmérését országos program szerint tárja föl az ÁNTSZ, megkezdődött azok biztonságának kiépítése.
Naponta átlagosan 1,5-2,5 liter folyadékra van szüksége egy felnőttnek, ami azonban az életkortól, a testtömegtől, a fizikai aktivitástól és egyéb tényezőktől függően eltérhet. A szükséges vízmennyiség mintegy 60 százalékát folyadékok formájában fogyasztjuk el, a többi a szilárd táplálékokkal jut a szervezetbe. A zöldségek és főzelékfélék, a gyümölcsök 80-95 százalék vizet, a húsok 45-65, a pékáruk és sütemények 25-45 százalék vizet tartalmaznak. Külföldi táplálkozási ajánlások naponta 6-8 két és fél deciliteres pohár víz vagy egyéb folyadék elfogyasztását javasolják.
2002-03-28
