A globális melegedés Magyarország időjárását is átalakítja, és a következmények idehaza is beláthatatlanok. Míg a tudósok többsége szerint az éghajlatváltozás egy emberöltőn belül katasztrófával fenyeget, az állampolgárok és a politikusok idehaza még annyira sem vesznek tudomást a veszélyről, mint külföldön.
Nyugaton, főként Angliában jóval nagyobb figyelem irányul a globális melegedésre, mint idehaza. Legutóbb a Time és a New Statesman szentelt különszámot az éghajlatváltozásnak. Ha nem jönnének a szenzációs hírek a megszaporodott szélsőséges időjárási jelenségekről, azt lehetne hinni, hogy a tudományos világ vagy bizonyos politikai körök agyafúrt manipulációjáról van szó. De nem. Rekord melegeket és hidegeket regisztrálnak szerte a világon, 2003-ban százéves melegcsúcsok, 2005-ben százéves hideg- és csapadékcsúcsok dőltek meg. Athénban havazott, Isztambulban befagyott a Fekete-tenger, Kalkuttában nulla fokot mértek, Ausztráliában 45 fokos hőség tombolt. De idehaza is általános tapasztalat, hogy az utóbbi években valósággal megbolondult az időjárás.
Ma már nincsenek rendes évszakok, elmosódtak a határok tavasz, nyár, ősz és tél között. A magyar szakemberek egyöntetűen azt állítják, a globális melegedés Magyarország időjárását is átalakítja. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) adatai szerint hazánk átlaghőmérséklete 1 fokkal emelkedett harminc év alatt, de akadnak olyan régiók Északnyugat- és Délkelet-Magyarországon, ahol 1,3 fokkal nőtt az átlagos hőmérséklet.
A világ tudósai egyre súlyosbodó éghajlati válságról beszélnek, amelynek legfőbb előidézője és áldozata az ember. Az utóbbi évek döbbenetes kutatási eredményei a legmélyebb aggodalmakat igazolták. Másfél éve tárták fel, hogy az Északi-sark kétszer gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része. Ez azt jelenti, hogy a bolygó éghajlati háztartásában kulcsszerepet játszó „jégsapka” alig száz éven belül eltűnik, és nyaranta nem lesz jég a tengerekben. Évek óta megfigyelhető a pusztulás az Északi-sarkon: fogyatkoznak a jegesmedvék, a fókák, a sirályok, az olvadás miatt megroggyannak az épületek, utak válnak járhatatlanná, a bennszülött vadászok talpa alatt egyre gyakrabban szakad be a jég. A kutatók azt is kimutatták, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá és pusztítóbbá válásáért a globális melegedés okolható. Például a legbrutálisabb (a Saffir-Simpson-féle skála szerinti 4-es és 5-ös) hurrikánok száma világszerte csaknem megduplázódott az elmúlt harmincöt évben. Míg 1975 és 1989 között 171 nagy hurrikán fordult elő, 1990 és 2004 között 269.
Az éghajlatváltozás sokak szerint nagyobb veszélyt jelent, mint bármiféle tömegpusztító fegyver, ennek ellenére a világ vezetői a fülük botját sem mozdítják. Kutatások már harminc éve nagy erőkkel folynak, de egyetlen példa sincs, hogy bárhol bármiféle hathatós ellenintézkedésre került volna sor. Az egyetlen nemzetközi megállapodás a globális melegedés ellen a kiotói egyezmény, amely tavaly február 16-án lépett életbe azzal, hogy Oroszország is aláírta. Száznegyven ország és az egész Európai Unió ígéretet tett, hogy csökkenti a legfőbb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kibocsátását. Az egyezményt elutasítja India, Kína, Brazília, Ausztrália és a legnagyobb környezetszennyező, az Egyesült Államok. A szakemberek pontosan tudják, hogy ha ezek a hatalmas országok csatlakoznának is az egyezményhez, az sem jelentene semmit.
A folyamat már most megállíthatatlan.
Ha varázsütésre nyomban megszűnne a szén, a kőolaj és a földgáz elégetésével keletkező gázok légkörbe jutása, vagyis leállnának az erőművek, gyárak, üzemek, nem lenne se villany, se fűtés, se áruszállítás, senki nem szállna autóba, repülőre, hajóra, a melegedés akkor is tovább folytatódna. Ezzel szemben a hagyományos energiaforrásokra épülő ipar hatalmas iramban tör előre.
Sokáig azt hitték, hogy a baj az ipari forradalommal kezdődött. Ez csak részben igaz, mivel a kutatók kiderítették, az ember ősidők óta hozzájárul a melegedéshez az erdők, mezők módszeres felégetésével. Tehát az ipari forradalom óta egy évezredek óta tartó folyamat gyorsult fel látványosan. Ennek a felgyorsulásnak az eddigi legvészterhesebb előrejelzését az Oxfordi egyetem kutatói hozták nyilvánosságra. Néhány év alatt 150 ország 95 ezer magánszemélyének számítógépén futtatták le klímamodelljeiket, és az összesített eredmény szerint a Föld átlaghőmérséklete ötven év múlva akár 11 fokkal is emelkedhet. Még akkor is, ha a szén-dioxid-kibocsátás jelentősen csökken. Tudni kell, hogy az éghajlati katasztrófa csupán 1 fokos hőmérséklet-emelkedéssel is bekövetkezik.
Idehaza Székesfehérváron tartottak legutóbb konferenciát az éghajlatváltozásról. A Városházán rendezett tanácskozáson Dr. Mika János, az OMSZ Éghajlati Osztályának vezetője elmondta, soha még akkora várakozás nem előzte az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának (IPCC) jelentését, mint az idén. A legutóbbi jelentés 2001-ben készült, és már abban is kimondták: bár az elkövetkező másfél évszázad éghajlatát széles bizonytalansági sávban vetítik előre a modellek, mereven el kell utasítani a középérték elfogadását mint a legvalószínűbb eshetőséget. A tudományos közmegegyezés szerint bármi megtörténhet: egyaránt beigazolódhat a legvadabb és a legszelídebb előrejelzés is. Az osztályvezető felhívta a figyelmet az óceáni szállítószalagra vonatkozó legfrissebb kutatási eredményekre is. Mint ismertes, 2003 októberében kapta meg a Pentagon azt a jelentést, amely az óceáni szállítószalag esetleges leállásáról szól. Egyetlen modell sem támasztja alá, hogy az óceáni cirkuláció leállhat, de még ha be is következne a teljes leállás, az sem okozna jégkorszakot. A másik felfedezés, hogy az óceáni áramlások lassulása csak a tengereknél okozna lehűlést, a szárazföldön átlalános melegedés következne be.
Az osztályvezető előadása másik felében a hazai éghajlatváltozás legfőbb hatásairól beszélt. A világon harminc modell létezik, mindegyikkel több mint száz kutató dolgozik. A 45. és 50. szélességi kör közötti sávról, ahol Magyarország is található, tizenhét modell alapján lehet előrejelzéseket készíteni. Ezeket egészíti ki az itthoni öt kisebb modell, amelyek közül hármat az OMSZ-nél, kettőt az ELTE Meteorológiai Tanszékén működtetnek. Az eddigi összesített eredmények alapján azt lehet mondani, hogy az elkövetkező évtizedek a 0,6 fokos földi átlagmelegedéshez képest, Magyarországon egy fokkal nagyobb lesz a melegedés. A csapadék eleinte csökkeni fog, pedig a kérdéses sávban várhatóan sehol másutt nem lesz csapadékcsökkenés. Száz év múlva azonban már fog növekedni a csapadék. A modellek szerint noha a közeljövőben inkább aszályra lehet számítani, a hirtelen felhőszakadások száma megnő.
Dr. Páldy Anna, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet (OKEI) igazgató-helyettese arról számolt be, hogy az éghajlatváltozás egészségkárosító hatását csupán néhány éve fogadják el egyöntetűen a tudósok. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) óvatos becslése szerint évente 150 ezer ember veszti életét a melegedésnek tulajdonítható természeti csapások következtében. Londonban 1999-ben a Környezetvédelmi és Egészségügyi Miniszteri Konferencia nyilatkozatában fogalmazták meg, hogy a globális melegedés kétségkívül károsítja az emberek egészségét, és a résztvevő miniszterek megállapodtak egy egységes monitorrendszer felállításában.A programba 2000-ben Magyarország is bekapcsolódott a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram keretében. Az igazgató-helyettes az éghajlatváltozás hazai egészségügyi hatásairól is beszélt: nő a járványveszély, megszaporodnak a fertőző betegségek, sőt újabbak ütik fel fejüket. A Kárpát-medencében már megjelent a nyugat-nílusi és a hantavírus-fertőzés, továbbá számítani lehet a malária esetleges visszatérésére is.
Megnövekszik az allergén növények, az UV-sugárzás és a hőmérséklet-ingadozás okozta betegségek száma is. Az OKEI vizsgálata szerint már most kimutatható, hogy az ország déli részén élőknél gyakoribbak a káros UV-sugarak okozta megbetegedések. Páldy Anna rámutatott arra is: nyaranta szoros az összefüggés a sürgősségi mentőhívások és az egyre melegebb idő között. A Kárpát-medence lakossága hozzászokott a 18 fokos napi átlaghőmérséklethez, ennek emelkedésével nő a halálozások száma és az egészségi károsodás. Nyáron 5 fokos napi hőmérsékletnövekedés 10 százalékkal fokozza a halálozási kockázatot. 2003-ban a franciaországi tragikus hőhullám megrázta az európai közvéleményt. Idehaza 1992 és 2000 között hatszor volt hőhullám, azaz olyan nap, amikor az átlaghőmérséklet eléri vagy meghaladja a 27 fokot. Idehaza egy három fokozatú hőségriasztás létrehozásán dolgoznak a szakemberek. A jelenlegi kormányrendeletben csak az szerepel, hogy a küszöbérték elérése rendkívüli időjárási helyzetnek kell minősül, ezért az intézkedési tervről szóló jogszabályt feltétlenül meg kell alkotni. Az OKEI csatlakozott a magyar klímaváltozás vizsgálatára irányuló VAHAVA-programhoz, és a készülő nemzeti éghajlatváltozási stratégián belül egy klímaegészségügyi prevenciós stratégia létrehozása a célja.
Dr. Antal Z. László, az MTA Szociológiai kutatóintézetének munkatársa az Angliában szerzett tapasztalatairól számolt be röviden. Az egészségszociológus az éghajlatváltozásra adható társadalmi válaszokkal foglalkozik, és egy évet töltött Londonban. Mint mondta, az Egyesült Királyságban az éghajlatváltozás mindennapi kérdés a politikában és a sajtóban egyaránt. Maga Tony Blair és a királyi család is támogatja a globális melegedés elleni harcot. Az angol kormány tudományos tanácsadó testületének vezetője, David A. King nem kevesebbet állít, mint hogy az éghajlatváltozás a terrorizmusnál is nagyobb veszélyt jelent. Hogy az angol politikát mennyire áthatja az éghajlatváltozás kérdése, mutatja, hogy a különböző minisztériumokban négy-ötszáz ember foglalkozik ezzel a problémával, és a kormány két éghajlatkutató intézetet is létrehozott a közelmúltban. Antal szerint lenyűgöző az az erőfeszítés, amellyel a szakemberek próbálják megtalálni a megoldást, egyúttal elkeserítő az az ellenállás és kudarc, amely ezt az erőfeszítést kíséri. Az autópályán a fékek elromlanak, és a gépkocsi megállíthatatlanul száguld: pontosan ebben a helyzetben van ma az emberiség. Az angol kormány éghajlatváltozásról szóló nemrég kiadott dokumentumában elismeri, képtelen megoldani a problémát, és csak az állampolgárok leleményében bízhat.
Tánczos Lászlóné, a BME Közlekedésmérnöki Karának tanszékvezető tanára és Dr. Prileszky István, Széchenyi István Egyetem Közlekedési Tanszékének vezetője az egyéni közlekedés ellehetetlenüléséről, a közutak egyre romló állapotáról és a tömegközlekedés tervezett fellendítéséről beszélt. Ma idehaza a téli burkolatkár a kilencvenes évek végére elérte az évi 20 milliárd forintot, és az összeg megemelkedése részben az éghajlatváltozásnak tulajdonítható. A fővárosban az utak 37 százaléka tűrhetetlen állapotú, az utak átlagéletkora 30 év feletti, és a húszévesnél öregebb utak szerkezete nem megfelelő. László János, a Magyar Kerékpáros Klub elnöke a kerékpározásról mint a környezettudatosság egyik mind népszerűbb eszközéről számolt be. Követendő példaként említette Bécset, ahol 900 kilométer kerékpárút található, ezenkívül automatákból is lehet biciklit kölcsönözni. Ma negyven országban van kerékpáros felvonulás az őszi autómentes napon. Amszterdam lakosainak 45 százaléka használ rendszeresen kerékpárt, ezzel a hollandok tartják a csúcsot, a többi országban ez az arány 14 és 20 százalék között mozog. Tanulságos az az összehasonlítás, hogy egy óra alatt egy három méteres területen hány ember képes áthaladni különböző közlekedési eszközökkel: villamoson 22 ezer, kerékpáron 14 ezer, buszon 9 ezer, autóval 2 ezer, míg gyalogosan 19 ezer. Bármily hihetetlen, de 8 kilométeren átlagos forgalomban egy autó és egy bicikli azonos idő alatt jut célba.
Akár tetszik, akár nem, le kell vonni a tanulságot: jelenlegi iparával és technikájával az ember nem környezetbarát lény.
Minden józan gondolkodású ember tudja, ami a szakemberek számára túlságosan is nyilvánvaló: amíg az emberiség nem tér át a kőolajról, földgázról és szénről a tiszta energiaforrásokra, így a szélre, vízre, napsugárra és biomasszára, addig egyre hangosabban ketyeg az éghajlati időzített bomba. A zöld szervezetek a fő bűnösöknek az olajcégeket, az autógyárakat és a világ kormányait tekintik. Vitatható propaganda, hogy az egyes ember kevesebb autózással (és például több bicilizéssel), valamint takarékossággal küzdhet a globális melegedés ellen. Gyökeres átalakulásra, valóságos energiaforradalomra van szükség, de unásig ismételt közhely, hogy a multik és a kormányok érdekei ezt nem teszik lehetővé.
A zöld szervezetek az atomenergiát is mereven elutasítják, mondván, veszedelmes, drága, és az atomerőművek lassú elterjedése nem állítaná meg a globális melegedést. Az atomerőművek és az atomhulladékok önmagukban is hatalmas veszélyt jelentenek, de ha egy terrortámadás célpontjaivá válnak, még nagyobb lehet a baj.
A Greenpeace az egyetlen ésszerű megoldást a decentralizált energiaellátásban (DE) látja. A DE a helyi energiahálózatokat jelenti, vagyis azt, hogy az energiát ott állítják elő, ahol felhasználják. A centralizált energiaellátás (CE) a Greenpeace szerint botrányosan elavult, ráadásul hatalmas veszteségekkel jár. A CE-be fektetett energia több mint kétharmada elvész, mire a fogyasztókhoz ér. Száz egység energiából – mindegy, hogy szénről, olajról, földgázról vagy atomenergiáról van szó – csupán huszonkét egység jut el a felhasználókhoz, a többi nagyrészt hő formájában elszáll a világűrbe. Más szóval a CE működtetése háromszor annyi energiát igényel, mint amennyire az embereknek valójában szükségük van. A globális melegedés fokozódását előidéző gázok egyharmada a CE folytán kerül a légkörbe. Hiú ábránd néhány évtized alatt áttérni a DE-re? A Greenpeace szerint egyáltalán nem, sőt a jövő nemzedékeivel szembeni morális kötelesség. Nem beszélve arról, hogy több országban már kimagasló eredmények születtek: Dániában a DE ötven százalékos, Hollandiában negyven, Helsinkiben pedig a fűtés 98 százalékban közösségi hálózatokkal történik.
Kapcsolódó anyagok:
