Nemzetközi egyezmény készül a Tisza vízgyűjtő medencéjéről, hogy a két évvel ezelőtti ciánszennyezéshez hasonló katasztrófa többé ne következhessen be. A keretegyezmény első tervezetét decemberben Strasbourgban vitatták meg.
Két évvel ezelőtt február elején érkezett a hír a román vízügyi szervektől: nagy mennyiségű ciánvegyület került ki a nagybányai Aurul aranyfeldolgozó üzemből, és a Szamos, illetve a Tisza felé tart. Az elkövetkező napok drámai eseményei sokkolták a magyar és a nemzetközi közvéleményt. Mázsaszámra szedték ki a fagyos folyóból a haltetemeket, főként a nagytestű halak, a ponty, a harcsa és a busa pusztult el tömegesen. Hamarosan világossá vált az is, hogy az alsóbbrendű állatokban, sőt a növényekben és a planktonokban is tetemes kár esett, vagyis a teljes tápláléklánc megsérült.
A cianidszennyezés következményeinek felszámolására több intézkedés történt: a folyót megtisztították a tetemektől, felmérték a Tisza élővilágát ért kárt, és hozzáfogtak az újratelepítéshez. Ebben paradox módon a ciánkatasztrófa utáni árvíz is segített, a vízbőségnek köszönhetően nemcsak a méreg hígult fel, hanem a tiszta mellékfolyók vízi lényei kezdték benépesíteni a Tiszát. A Tiszai Kormánybiztosi Iroda ezt haltelepítéssel segítette elő; mivel a folyóban kevés volt a táplálék, előbb ivadékokat telepítettek, később nagyobb halakat, a múlt év novemberében pedig két-három éves állományt is, ezek a halak tavasszal már ívni fognak. A telepítéseknél mindvégig az volt a szempont, hogy a tiszai őshonos halállományt gyarapítsák.
A szakemberek előtt álló másik feladat az volt, hogy megelőzzék a további katasztrófákat. Az újabb szennyezés ugyanis sajnos egyáltalán nincs kizárva, hiszen Romániában több igen veszélyes bányaüzem működik, nem sokkal a cianid után nehézfémek is jutottak a folyóba. A magyar diplomácia már az első szennyezés után mozgásba lendült, és tájékoztatta az Európa Tanácsot, amelynek miniszteri bizottsága a lengyel nagykövetet bízta meg, hogy készítsen jelentést a megelőzés lehetőségeiről. A tanulmány egy év alatt készült el, és az Európa Tanács miniszteri bizottsága tavaly márciusban olyan nemzetközi Tisza-egyezmény kidolgozásáról döntött, amelyben komplex módon, a területfejlesztési és regionális szempontokat is figyelembe véve keresnek megoldást a környezeti problémákra. A Tisza vízgyűjtő medencéjének fenntartható fejlődéséről szóló nemzetközi keretegyezmény tervezetét a Strasbourgban élő Alexander Kiss professzor dolgozta ki. A neves jogtudós az Európa Tanács környezetvédelmi jogszabályozással foglalkozó bizottságának elnöke, és ő volt hazánk egyik jogi szakértője a hágai perben.
A Tisza vízgyűjtő területe Európa egyik legjobban körülhatárolható ökológiai egysége, és a Tisza medencéje több ország területén fekszik. A levegő- és a vízszennyezések nem állnak meg az országhatároknál, tehát a megoldást is közösen kell keresni.
– Ennél sokkal többről van szó – tájékoztatott Montskó Éva, a Tiszai Kormánybiztosi Iroda szóvivője -, hiszen a földhasználat, az erdészet, a bányászat, a vízgazdálkodás, a természetvédelem hatnak egymásra, a mezőgazdasági művelés módja hatással van a folyó vízjárására, a vízszennyezés a talajba is eljut, a levegőben lévő káros anyagok a vízben oldódhatnak – sorolta az összefüggéseket.
A Tisza vízgyűjtő területét, a határoktól függetlenül, ökológiai gazdálkodási egységnek kell tekinteni, az Európa Tanács ezért javasolta az érintett országoknak a területfejlesztésen alapuló, regionális egyezmény elfogadását, tudtuk meg Gönczy János tiszai kormánybiztostól. Eszerint az érintett öt országnak – Ukrajnának, Szlovákiának, Magyarországnak, Romániának és Jugoszláviának – össze kell hangolnia vízgazdálkodási, erdészeti és mezőgazdasági tevékenységét, a beruházásokat, az idegenforgalmat, a biológiai kutatásokat, a monitoringrendszert. A Tisza vízgyűjtője európai értelemben egy régiónak számít, és az unióban már komplex területfejlesztésben, régiókban gondolkodnak.
Ennek szellemében találkoztak december 14-én Strasbourgban a tárgyaló felek, a keretegyezmény tervezetének első vitáján. Az öt ország szakértőin kívül a Duna Bizottság és a Nagybánya munkacsoport képviselői is jelen voltak.
A vita először arról folyt, hogy a keretegyezmény hatékonyabb lesz-e, mint az országok közötti kétoldalú egyezmények. Végül az országok elfogadták az ötoldalú egyezmény szükségességét, és a jogászprofesszor tervezetét is, azzal a kiegészítéssel, hogy február 28-ig minden ország megteszi a saját, írásbeli kiegészítését. A kormánybiztosi iroda munkatársai abban reménykednek, hogy rövid időn belül megszülethet a Tisza-egyezmény. Erre már csak azért is van esély, mert a 2002-es johannesburgi területfejlesztési világkonferencián mintaegyezményként akarják bemutatni. Az Európa Tanács égisze alatt formálódó tervnek lesz még egy előnye: segítségével várhatóan nemzetközi pénzforrásokat lehet mozgósítani a legsúlyosabb problémák megoldására, így a romániai bányák korszerűsítésére is.
Mangel Gyöngyi
Heti válasz
