Napjaink növénytermesztése sokféle növényvédő szert alkalmaz. A növényvédő szerek maradékainak és csomagolóanyagainak ártalmatlanítása esetleges mérgezőségük és tűzveszélyességük miatt sok fejtörést okoz ma is. Ma Magyarországon nincs olyan szervezet, aki akár csak megközelítő pontossággal nyilvántartaná, hogy hány tonna (liter, hordó, zsák stb.) lejárt szavatosságú növényvédő szer és csomagolóanyaga hever felszámolt vagy még működő gazdaságok elhagyott raktáraiban. A növényvédő szerek között igen sok mérgező és tűzveszélyes anyag van, amely miatt balesetveszélyességük jelentős.
A Kisbéri ÁG elhagyott növényvédő szer raktára
A Bakonyalján Ácsteszér település polgármestere 1996 októberében- ben megkereste egyesületünket a Bakonyalja Környezetvédelmi és Turisztikai Egyesületet és a segítségét kérte. A polgármester elmondása szerint egy Kft. megvásárolta a Kisbéri Állami Gazdaság ácsteszéri telephelyének néhány épületét. A vásárlás előtt az eladó és a vevő képviselői bejárták a helyszint és megnézték a területet, megvizsgálták az épületek állagát. Miután a Kft. már megvásárolta az ingatlant és az épületeket, akkor vette észre, hogy valami bűzlik a már saját tulajdonukat képező épületek valamelyikében. Elindultak az orruk után és megtalálták a markáns illat forrását. Az egyik épületben több tonna növényvédő szer és göngyölege hevert, rendezetlenül, három épületrészben szétszórva. A Kft. 4280 kg lejárt szavatosságú, részben fokozottan balesetveszélyes növényvédő szer és göngyöleg boldog tulajdonosává vált (1. táblázat). Igaz, ekkor már hatályos volt a 102/1996 (VII.12.) Korm. rendelet, amely szabályozta többek között a veszélyes hulladéknak minősülő, lejárt szavatosságú növényvédő szerekkel kapcsolatos teendőket is.
Egy civilszervezet ebbéli lehetőségei
Egyesületünk egy holland alapítványtól (DOEN) a probléma megoldására (a Dorogi Égetőműben történő ártalmatlanítás) pályázati támogatást kapott. Azonban az alapítvány kikötötte, hogy az összeget ne csak ártalmatlanításra fordítsuk. Tegyünk kísérletet a Magyarországon elhagyott, veszélyes növényvédő szerek tárolási helyeinek felmérésére.
Első lépésként 1997 május 4 – én bemutatót szervezetünk, melyre meghívtuk a sajtó képviselőit, valamint az illetékes környezetvédelmi felügyelőség munkatársát is (ez utóbbi nem jött el). Ezután 1997 júniusában , levélben megkerestük az ország valamennyi önkormányzatát és egy egyszerű kérdőív segítségével kértünk adatokat a lejárt szavatosságú növényvédő szerek mennyiségéről. A kérdőíves adatgyűjtés eredményes volt; 3000 kérdőívből 1640 visszaérkezett. Ez a tény azt mutatta, hogy az önkormányzatok részben odafigyelnek, és komolyan veszik a növényvédő szerekkel kapcsolatos lehetséges veszélyeket. Másrészről az adatgyűjtés nem volt eredményes, mert mint az adatokból kitűnt az önkormányzatoknak nincs információjuk a településükön betárolt vegyszerek tényleges mennyiségéről. Tehát új módszert kellett választani az adatgyűjtéshez, melynek lényege, hogy a felhasználókat keressük meg, és tőlük kérünk, információkat. Csakhogy amint sejtettük is, a gazdaságok és mezőgazdasági vállalkozások nem szívesen nyilatkoztak arról, hogy mennyi lejárt szavatosságú növényvédő szert tárolnak. Az ok rendkívül egyszerű. A már említett 102/1996-es kormányrendelet kimondja, a tulajdonosnak kell gondoskodnia a veszélyes hulladék előírásoknak megfelelő módon történő ártalmatlanításáról, és nem tárolhatják 3 évnél tovább. Az ártalmatlanítás költségigényes és a mezőgazdaság gazdálkodók jelenlegi pénzügyi helyzete, a környezettudatos magatartás hiánya akadályozza ebbéli munkánkat.
A sajtó hírt adott a projekt beindításáról, bemutatták az ácsteszéri lerakat felszámolását (1. táblázat), a levelek szétküldését, és további ártalmatlanításokat Kisbér kistérségben. Az MTV1 “Magyarországról jövök” című műsorában is bemutatták a programról szóló tudósítást. A film után a riporter feltette a kérdést a Környezetfejlesztési és Területfejlesztési Minisztérium (ma KöM) képviselőjének: Mit szól a látottakhoz és miért nem a környezetvédelmi tárca foglalkozik a probléma megoldásával? Az illetékes főosztályvezető Hornyák Margit elmondta, hogy az egyesület szándékai angyaliak, de nem szerencsés, sőt szabálytalan, amit tesz. Mégpedig azért mert nem egyértelműsítették, hogy ki a hulladék átadója és a tulajdonosa, így a kísérőjegy ( SZ lap ) kitöltésénél minden bizonnyal szabálytalanságok fordulhattak elő . A riporternek arra a kérdésére, hogy ha nem az egyesület és nem is a KTM, akkor ki oldja meg a betárolt növényvédő szerek kérdését , a válasz az volt, hogy A felelősség és az ártalmatlanítás kötelezettsége csakis a tulajdonosokat terheli. Baja Ferenc, akkori környezetvédelmi miniszter később hasonló értelemben nyilatkozott.
A hírközlő eszközök hatásának köszönhetően a gazdaságok bizalma megnőtt irányunkban és annak reményében, hogy talán rajtuk is segíthetünk, megnyíltak előttünk a raktárak, sőt néhány gazdaság (természetesen csak anonim módon) el is mesélte a lejárt, veszélyes növényvédő szer készletének történetét. Számos telefont kaptunk arról, hogy hol és mennyi növényvédő szer van és hogy legyünk olyan jók, tegyünk valamit.
A növényvédő szerekkel kapcsolatos adatgyűjtés kapcsán megkerestem Komárom – Esztergom Megye Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomását. Miután elmondtam, hogy mik a céljaink a következő két kérdést tették fel nekem: Mit akarunk mi egyáltalán? Hogy képzeljük mi azt, hogy csak úgy rendelkezésünkre bocsátanak adatokat? Ezután az agrár kamarákhoz fordultunk. Először a Komárom-Esztergom Megyei Agrár Kamarát kerestük meg, akik segítségünkre voltak a gazdaságok elérésében. A termelő szövetkezetektől, melyeknek élveztük a bizalmát viszonylag pontos adatokat kaptunk a náluk tárolt dzsuva mennyiségéről, fajtájáról és a kiszerelés módjáról. Miközben Komárom-Esztergom megyében, 1997- ben az illetékes felügyelőség kimutatása alapján 10 tonna növényvédő szer került ártalmatlanításra, addig a nálunk lévő adatok alapján több mint 50 tonna, túlnyomórészt még rendszerváltás előtti növényvédő szer lapult a raktárak mélyén.
Úgy gondolom, hogy a helyzet 1997 óta valamit javult (ami a lejárt szavatosságú és betárolt növényvédő szerek helyzetét illeti), de jelenleg sincs még csak hozzávetőleges adatunk sem arról, hogy hol és mennyi növényvédő szert tárolnak az országban. Meggyőződésem szerint a civilszervezetek megfelelően kidolgozott módszertan alapján eredményesen vehetnek részt egy országos szintű leltározásban. A probléma megoldásának érdekében együtt kellene működnie a környezetvédelmi civil szervezeteknek, az illetékes hatóságoknak és a minisztériumoknak, valamint a növényvédő szert raktározó gazdálkodó szervezeteknek. Szükség van egy használható és naprakész adatbázis létrehozására is.
Az egyesületünk fent leírt programjának megvalósításához a holland DOEN Alapítvány, valamit a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága nyújtott anyagi támogatást.
1. táblázat: A Kisbéri ÁG Ácsteszéren elhagyott növényvédő szereinek listája
Hatóanyag Készítmény
acetochlor+AD 67H ACENIT A 500 EC+**
carbofuranZ CHINUFUR 40 FW+++*
carbosulfanZ MARSHAL 25 EC+++*
deltamethrinZ DECIS 2,5 EC++**
glyphosateH GLIALKA 480
phosaloneZ ZOLONE 30 WP+ és 35 EC++**
phosphamidonZ DIMECRON 50+++***
triforineF SAPROL*
Megjegyzések: Hgyomirtó szer, Zrovarirtó hatású idegméreg, Fgombaölő szer; +méregjezés (+gyenge méreg, ++méreg, +++erős méreg); *tűzveszélyesség (*tűzveszélyes, **tűz- és robbanás veszélyes, ***fokozottan tűz- és robbanásveszélyes; a fentiek mellett még CITOWET nevű nedvesítő szer is megsemmisítésre került.
Kovács Tibor (2001)
