Életének 81. évében elhunyt Prof. Dr Winkler András a Soproni Egyetem rector emeritusa. Élénken részt vett a hazai és nemzetközi természetvédelmi mozgalomban, tagja volt az IUFRO (Erdészeti Kutatási Szervezetek Nemzetközi Szövetsége) végrehajtó bizottságának.
Winkler András 1942-ben született Szombathelyen. Általános iskolai és középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, majd 1965-ben az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karán szerzett faipari mérnöki diplomát. Egyetemi tanulmányait követően Szombathelyen helyezkedett el a Nyugat-magyarországi Fűrészek gyártmánytervezőjeként, majd 1973-ban visszatért Sopronba, ahol a Faipari Mérnöki Kar Lemezipari Tanszékének oktatója lett.
1981-ben a Faipari Mérnöki Kar kutatási dékánhelyettese, 1984-ben az egyetem oktatási rektorhelyettese lett, 1988-tól pedig tanszékvezető egyetemi tanár.
1979-ben a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1988-ban a műszaki tudományok doktora lett.
1989-ben az egyetem rektora lett, tisztségét nyolc éven keresztül, 1997-ig töltötte be.
2002 és 2006 között az egyetem általános rektorhelyettese volt.
Úttörője volt a Regionális Egyetemi Együttműködésnek, kezdeményezője és egyik alapítója a Nyugat-Magyarországi Regionális Egyetemi Szövetség Egyesülésnek. Nevéhez fűződik a Soproni Egyetem szakegyetemből regionális egyetemmé fejlesztése. Rektori megbízatásának ideje alatt nyolc új szak indult, és szintén nevéhez fűződik a doktorandus és a művészeti képzés bevezetése is. Elévülhetetlen érdemei voltak az intézmény kutatási és oktatási infrastruktúrális fejlődésében. Oktató-nevelő munkásságában kiválóan ötvöződtek a gyakorlati tapasztalatok és a magas szintű elméleti felkészültség. Példamutató precizitással és lelkesedéssel adta át tudását a fiatal oktatóknak, kutatóknak, hallgatóknak és doktoranduszoknak, és segítette munkájukat a választott tudományterületük mélyebb megismerésében.
Aktív résztvevője volt a diákélet hagyományosan szép alkalmainak, a szakestélyeknek. Gyakran volt ezek elnöke, s tőle személyesen tanulta meg a diákság a professzor úr által írt és komponált dalok sorait is. A diákság igazi kedvence volt, aki évtizedeken át meghatározta a fiatalság életútját.
Meghívott előadóként rendszeresen tartott előadásokat külföldi egyetemeken. Német és angol nyelvterületen számos rangos szakmai konferencia, szimpózium szervezője, vezetője és egyben előadója volt.
Élénken részt vett a hazai és nemzetközi természetvédelmi mozgalomban, tagja volt az IUFRO (Erdészeti Kutatási Szervezetek Nemzetközi Szövetsége) végrehajtó bizottságának. Szerepet vállalt a hazai és nemzetközi tudományos közéletben is, 1994-ben tagja lett a Leopold Pfeil-díj öttagú kuratóriumának és a “Holzforschung und Holzverwertung” című újság szerkesztő bizottságának is, valamint részt vett a „Felsőoktatás 2000-ig” első változatát kidolgozó tárcaközi bizottság és az Ideiglenes Akkreditációs Bizottság munkájában is.
1996-ban az MTA Erdészeti Bizottság elnökhelyettese és a Faanyagtudományok és Technológiák Doktori Iskola vezetője, 1997-ben pedig a MAB plénumának tagja lett. Számos tudományos publikáció és tankönyv szerzője, több külföldi egyetem vendégoktatója is volt.
Tudományos munkássága elismeréseként a bécsi Universität für Bodenkultur díszdoktori címmel tüntette ki, 1996-ban Szent-Györgyi Albert-díjat, majd 2000-ben Széchenyi-díjat kapott, 2021-ben pedig a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A SMAFC tanár-elnökeként és legendás szurkolójaként elévülhetetlen szerepe volt Magyarország legrégebbi klubjának sikereiben és 21. századi jelenében.
Költőként több verseskötete is megjelent. Költeményei közül az 1971-ben íródott Faiparos Himnusz sorai megrendítően aktuálisak:
„A bölcsőtől már elkísér az egész élten át, s ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.”
Winkler Andrást a Soproni Egyetem saját halottjának tekinti.
