Ma terjeszti elő Connie Hedegaard uniós klímabiztos azt a hatástanulmányt, mely arra próbál választ adni, mennyibe kerülne az európai gazdaság számára, ha az 1990-es szinthez képest az eddig elfogadott 20 százalék helyett 30 százalékkal csökkentenék 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A tanulmány eddig kiszivárgott adataira és más, független felmérésékre hivatkozva a Greenpeace úgy véli: nem megalapozottak az ipari lobbiszervezetek által eddig hangoztatott versenyképességi aggályok.
A gazdasági visszaesés körülbelül egyharmadával csökkentette az Európai Unió 20 százalékos széndioxidkibocsátás-csökkentési vállalásának költségeit, lehetővé téve ezzel, hogy a 2020-ra vonatkozó célarányt elfogadható mértékű plusz költségek mellett 30 százalékra növeljék a tagállamok – olvasható az Európai Bizottság közelmúltban kiszivárogtatott dokumentumtervezetében, melyet szerdán terjeszt Hedegaard a biztosi testület elé. A testület állásfoglalásától függően a végleges változat júniusban kerülne az Európai Tanács elé.
Ismeretes, hogy a Bizottság 2010 márciusában terjesztette elő a decemberi, koppenhágai klímatárgyalások tanulságait összegző értékelését, valamint egy stratégiát arra nézve, hogyan lehetne új lendületet adni a folytatódó tárgyalásoknak, melyek célja, hogy új, globális károsanyagkibocsátás-csökkentési megállapodás szülessen, felváltandó a 2012 végén lejáró Kiotói Jegyzőkönyvet. E stratégia részeként a Bizottság ígéretet tett arra, hogy nyárig megvizsgálja, mennyibe kerülne az Uniónak a 30 százalékos vállalás.
A kiszivárogtatott tervezetben az áll, hogy a jelenleginél ambiciózusabb csökkentési célokra lenne szükség ahhoz, hogy az Unió ne maradjon el Kína és az Egyesült Államok mögött a versenyképes és fenntartható gazdasági szerkezet kialakításhoz szükséges „zöldítésben”.
Az uniós csökkentések motorjának tartott kibocsátás-csökkentési rendszer (EU ETS) miatt is szükség lenne a 30 százalékos célra – olvasható a dokumentumban. E nélkül ugyanis nem érhető el az egységenkénti körülbelül 30 eurós ár, amelyre viszont szükség lenne ahhoz, hogy több befektetés áramoljon az alacsony kibocsátású technológiák fejlesztésébe és alkalmazásába.
A Bizottság a 30 százalékos vállalásból adódóan összesen 81 milliárd eurós költséget prognosztizál, vagyis a GDP 0,54 százalékát. Az összeg 11 milliárd euróval lenne magasabb, mint amit az uniós kormányok korábban jóváhagytak – írja a dokumentum. Ezek az arányok akkor érvényesülnének, ha a 30 százalékos csökkentés 25 százaléka történne az Unión belül, míg a fennmaradó hányadot a korábbi ETS-időszakból áthozott, illetve nemzetközi egységekből fedezhetnék az érintett létesítmények. (Ez az arány szerepel a jelenleg hatályos ETS-jogszabályban is; a magasabb arányú hazai kibocsátás-csökkentés a dokumentum szerint növelné a 30 százalékos cél elérési költségeit.)
A plusz költségek már a levegőminőség javulásából adódóan megtérülnének, aminek köszönhetően mintegy 6,5 milliárd-10 milliárd euróval kevesebbet kellene a tagállamoknak egészségügyi ellátási költségekre kifizetniük – érvel a Bizottság. Ehhez hozzáadódik előnyként az is, hogy kevesebb befektetés áramlana a „piszkos” technológiákba (például széntüzelésű erőművek), amivel elkerülhetővé válna, hogy később már jóval drágábban kelljen kibocsátást csökkenteni.
A 30 százalékos vállaláshoz ki kellene igazítani az ETS hatálya alá tartozó és az azon kívüli szektorok (pl. mezőgazdaság és közlekedés) kibocsátási számait is – olvasható az anyagban. A Bizottság szerint az ETS-en belül a kiigazítás megoldható lenne 1,4 milliárd egység kivonásával a 2013 és 2020 közötti harmadik periódusban. Az ETS-en kívül pedig az egész Unió területére kiterjedő karbonadót lehetne bevezetni, továbbá a következő hétéves költségvetés tervezésekor a kiadások között helyet kellene biztosítani az „alacsony karbon-kibocsátású társadalom” kialakításának támogatására is.
Ami a nagyobb csökkentés földrajzi eloszlását illeti, a bizottsági anyag szerint a szegényebb tagállamokban volna erre a legköltséghatékonyabban lehetőség; ezért felhívja a döntéshozókat arra, vizsgálják meg, milyen eszközökkel lehetne leginkább mobilizálni a szükséges magán- és közpénzeket a célok elérése érdekében, különös tekintettel az Unió kohéziós politikájára.
Az uniós határokon, az ETS-hez hasonló költségekkel nem terhelt piacokról érkező áruk ellen alkalmazható védővámok bevezetésének lehetőségét szintén elemzi a Bizottság, azonban a tervezetben figyelmeztet arra, hogy egy ilyen lépés visszavágásra késztetheti Kínát és más érintett országokat is, ami visszavetné a nemzetközi tárgyalásokat, amely a Kiotói Jegyzőkönyv utódjának kialakítására irányulnak.
Iparági „mítosz”?
Miközben az európai ipari lobbiszervezetek többsége azt hangoztatja, hogy a 30 százalékos csökkentés nemzetközi szinten versenyhátrányba hozná, és ezáltal elvándorlásra késztetné az Unió területén működő termelő cégek egy részét, a Greenpeace nemrégiben közzétett vitaanyagában „mítosznak” nevezte az ipar aggályait.
Többek között hivatkozott a zöld szervezet a University of Cambridge és a Climate Strategies nevű kutatóintézet 2008. évi tanulmányára, melynek konklúziója szerint az általuk vizsgált és az ETS hatálya eső 159 ipari szektorból csupán 23 szektornál azonosítottak 30 százalékos kibocsátás-csökkentési kötelezettség esetén „nem elhanyagolható mértékű” (tehát a teljes termelési költségek 1 százalékát meghaladó mértékű) költségnövekedést. Ezen ágazatoknál azonban a tanulmány szerint alacsony a nem uniós országokkal folytatott kereskedelemnek való kitettség, tehát a harmadik országokkal szembeni versenyhátrány miatti áttelepülés nem uniós országokba ezen szektorok esetében kisebb, mint a többi vizsgált ágazatban.
A Greenpeace vitaanyaga szerint ezen megállapításokat megerősíti az Öko Institut 2009-ben végzett felmérése, amely az ETS-nek a német ipar versenyképességére gyakorolt hatását vizsgálta, valamint a CE Delft intézet 2008-as vizsgálata, amely a holland iparnál vizsgálta meg az ETS következményeit.
A Sandbag nevű, kibocsátás-kereskedelemre szakosodott szervezet 2010 februárjában közzétett becsléseire is hivatkozik a Greenpeace, amelyben az áll: az Unió tíz legnagyobb szennyező cége – köztük a CEZ energiaipari vállalatcsoport – összesen mintegy 3,2 milliárd euró értékű többlet kibocsátási egységgel rendelkezne az ETS harmadik, 2012 után induló szakaszában, ha nem emelnék a csökkentési célt 30 százalékra.
Azt is vitatja a zöld szervezet, hogy az európai gazdaság teljesítőképességére csapást mérne a plusz 10 százalékos kibocsátás-csökkentés. Erre vonatkozóan többek között a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslését idézi, amely szerint a 2010 és 2030 között végrehajtandó csökkentésekhez szükséges zöld beruházások késleltetése évente és globálisan mintegy 336 milliárd euróval növelik a költségeket.
„Szeretnénk, ha az európai ipar túllépne ezeken a régi mítoszokon, és a versenyképes, fenntartható fejlődés érdekében támogatná az EU egyoldalú 30 százalékos csökkentési vállalását” – közölte a Bruxinfóval Joris den Blanken, a Greenpeace brüsszeli irodájának uniós klímapolitikával foglalkozó vezetője.
