A Tiszántúli Természetvédők Társulatának határozott szakmai álláspontja, hogy a Hernád és a Sajó közötti ártérben elhelyezkedő 180 hektáros Sajóládi-erdő tarra vágása jelentős mértékben járult hozzá az árvízi helyzet súlyosságához, azaz Sajólád, Ónod és Muhi községekben a lakóterületeken bekövetkezett árvízi katasztrófához.
Áradások idején az erdők talaja szivacsszerűen szívja magába a vizet, s csak a felesleget engedi vissza a folyók medrébe. Emellett jelentős a növényzet vízfelhasználása, a párologtatás, mely ugyancsak hozzájárul a víz visszatartásához, a lombkoronaszint légrétegeiben őrizve a párát, csökkentve a terület páraéhségét, s növelve a mikrocsapadék (elsősorban a harmat) jelentőségét. Amennyiben kiterjedt erdők uralják a folyóvölgyet ezeknek köszönhetően az árhullámok által szétterített vízmennyiség nem a felszínen gyűlik össze, hanem a felszín alatt és felett képez tartalékokat. Amíg a rendszer egyensúlya ép, vízbőség (áradás) idején a víz e „földalatti és földfeletti kiegyenlítő-tartály” felé áramlik, apadáskor viszont már e „tartályból” szivárog vissza a folyóba az életet adó víz.
Rá kell ébrednünk, hogy az erdőirtás számos következménnyel jár: ha eltűnik a buja zöldnövényzet, élőhelyek tűnnek el. Egyszersmind irreverzibilisen károsítva az adott terület élővilágát. A gyér növényzetűvé, illetve csupasszá váló talaj a beérkező rövidhullámú sugárzási energia nagyobb hányadát fogja hasznosítja, s így a régió éghajlata fölmelegszik. Szomorú tény az, hogy a legtöbb ember következetes diszkriminációval lép fel mindennel szemben, ami nem ember. Így mi erkölcsi kötelességünknek érezzük a természet (erdők) aktív védelmét, hisz minket a biológiai sokféleségnek köszönhetően az erdők varázsának bódító sokszínűsége teljesen megbabonázott.
A balga ember a klímaváltozást (ami természetes folyamat) is az erdők pusztításával folyamatosan egyre csak gyorsítja. Bár a legtöbb teremtmény megérzi a körülötte lévő élettelen környezeti elemek változására utaló jeleket, és ezen képessége által próbálja az általa legmegfelelőbb magatartást tanúsítani. Ezen növények és állatok csupán haszonélvezői az ezeket az ügyes és célszerű viselkedésformákat irányító idegrendszerüknek. De talán az árvizek után már sokakban fejében felvillant ez a gondolat: „szükség van az erdők védelmére”. Vajon mikor fogunk ráébredni arra, amikor megértjük mi emberek, hogy az erdő olyan élőhely, ami élő kincseinek őrzése mellett a mi védelmünket is szolgálja. De az ott élő növények és az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek: s ezt a gyámságot ránk ruházták.
Zsák Ferenc Tibor elnök
Vitéz Gábor Miklós biológus/ökológus
Tiszántúli Természetvédők Társulata
Kapcsolódó anyagok:
