10 éves lett a WWF Magyarország hód-visszatelepítési programja; az idei, jubileumi telepítés keretében az Alsó-Tisza térségébe, a Mártélyi Tájvédelmi Körzetbe és a Hortobágyi Nemzeti Park területére 15 eurázsiai hód (Castor fiber) érkezett Németországból. A családokat tegnap három helyszínen engedték el, többek között a Körtvélyesi-holtágnak és a Sas-érnek is új lakói vannak.
Amíg az utolsó hódot is el nem pusztították, azaz 1854-ig, gyakorta találkozhattak a korabeli természetjárók az ártéri erdőkben Európa legnagyobb rágcsálójának rágásnyomaival. Túlzott mértékű vadászata és élőhelyének megváltozása miatt több mint egy évszázadra eltűnt hazánk élővilágából. Vadászták prémjéért, pézsmájáért, húsáért, utóbbi böjt idején is fogyasztható volt, mivel tévesen halnak minősítették. Egykori jelenlétüket földrajzi nevek is őrzik, mint Hódos Tó, vagy a Nagy-hódos.
A visszatelepítési program indulása, 1996-óta a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Felső-Tisza és a Közép-Tisza vidékén, Gemencen és most az Alsó-Tiszán talált otthonra immár több mint 200 Németországból származó hód. A telepítés helyszíneit az illetékes nemzeti park szakembereivel határozza meg a WWF. Megvizsgálják, az állatok hol találnak majd elegendő táplálékot, illetve megfelelően magas partfalat kotorék készítéséhez. Fontos szempont a vízmélység és a vízszintingadozás is, hiszen a hódvár bejáratának mindig a víz alatt kell maradnia. Kiengedés előtt az állatokba egy apró chipet ültetnek, így a későbbiekben, ha elhullott állatot találnak vagy befognak egyet, azonosítható lesz, a WWF telepítéséből származik-e, illetve pontosan hol és mikor engedték szabadon. Idén először a visszatelepítendő hódok szőréből mintát vettek, amelyet az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézete DNS vizsgálat alá vetett. Ily módon az intézet jóvoltából, akik a vizsgálatot ingyenesen végezték, eggyel több módszer állt a természetvédők rendelkezésére, hogy megbizonyosodjanak róla, hazánkba valóban őshonos eurázsiai hódok érkeztek. „Örvendetes, hogy a modern technológiát is a természetvédelem szolgálatába tudjuk állítani.
A DNS vizsgálat segítségével biztosak lehetünk abban, hogy a hód ugyanazon alfajának a képviselői érkeznek hazánkba, mint amilyenek valaha éltek ártereinkben.” – nyilatkozta Gruber Tamás, a WWF Magyarország projektvezetője. A WWF Magyarország a visszatelepített hódok mozgását szakértők bevonásával folyamatosan nyomon követi és az összegyűjtött adatokat értékeli. Jelenleg körülbelül 500 hód él hazánkban, de ez a létszám nemcsak a hazai telepítéseknek köszönhető, hanem annak is, hogy a környező országokba párhuzamosan telepített állatok egy része átvándorolt hozzánk. A hazai hódszaporulat is új területeket foglal el, Tiszaalpár környékén idén először figyeltek meg rágásnyomokat. Feltételezhetően a korábbi években mintegy 30 km-rel északabbra telepített példányok vagy utódaik vándoroltak erre a területre. A hód-visszatelepítési program kizárólagos támogatója az OBI.
A WWF és az OBI együttműködése során a természetvédelmi szervezet nemcsak hódokkal gazdagítja a Tisza menti árterek élővilágát, és egy nagy testű állat visszatelepítésének módszertanát dolgozza ki. Országos hódismereti órák keretében a hódok életmódjával és a természetben betöltött szerepével is megismerteti az általános iskolás diákokat. A telepítések helyszínein információs táblák mutatják be a fajt és jelentőségét. Immár a mártélyi Bodnár Bertalan Természet- és Környezetvédelmi Oktatóközpontnál is található ilyen tájékoztató tábla, melyet Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója, és Reiter László, az OBI country managere avatott fel.
Mit kell tudni a hódról?
Az eurázsiai hód (Castor fiber) valaha egész földrészünk folyó menti ligeterdeit benépesítette, ám a kíméletlen vadászat és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt Európa legnagyobb részéről kipusztult. Mindössze néhány kisebb, elszigetelt, egymástól távol eső állomány maradt fenn. Magyarországon a XIX. század közepén figyelték meg az utolsó példányokat, azután több mint egy évszázadra eltűnt hazánk faunájából. A hód legfőbb jellegzetessége a hatalmas fák kidöntésére is alkalmas narancssárga metszőfoga. Másik egyedülálló különlegessége lapos, pikkelyes farka, melyet úszáskor kormánylapátként használ, illetve ha megtámadják, ellenségei elriasztása céljából nagyokat csap vele a vízre. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Éjszakai állat, így ritkán kerül szem elé, jelenlétéről főleg nyomai árulkodnak. A hód környezetét kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja, hogy a megemelt vízszint révén észrevétlen maradjon a ragadozók elől. A gátépítés főként az eurázsiai hód észak-amerikai rokonára, a kanadai hódra jellemző. Az eurázsiai hód ritkán épít várat, általában a magas partfalba üregeket ás, és azokat használja lakhelyül. A kotorék vagy hódvár bejárata a víz alatt nyílik. A nőstény egy, esetleg két kölyköt hoz világra, melyek két évig a családban maradnak. A hód rágcsáló, a nyári hónapokban elsősorban lágyszárú növényeket fogyaszt, így semmi alapja sincs annak a hiedelemnek, hogy pusztítja a halállományt. Télire víz alatti készleteket gyűjt kotoréka bejáratánál.
További képek sajtószobánkban >>>
További információ:
Gruber Tamás, projektvezető, WWF Magyarország
Tel: 30/859-1531
tamas.gruber@wwf.hu
Kapcsolódó anyagok:
