Február másodika a Vizes Élőhelyek Világnapja. 1971-ben ezen a napon írták alá Ramsarban a vizes élőhelyek megóvásáról szóló megállapodást.
Annak emlékére, hogy 1971. február 2-án fogadták el az iráni Ramsar (ma Sakht-Sar) városában azt az egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek – kezdetben a rohamosan csökkenő vízimadár-állomány – védelméért. (Vizes élőhelyek azokat a területek, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező.)
Magyarország 1979-ben írta alá a dokumentumot, s azóta 26 különösen védett területet jelöltek ki összesen 204 ezer hektárral (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a Velencei Madárrezervátumot, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit, a tatai Öreg-tavat). Mára az egyezményt aláíró országok száma 130 fölé emelkedett, a hatálya alá tartozó összes vizes terület meghaladja a százmillió négyzetkilométert.
A Ramsari Bizottság idén arra hívja fel a figyelmet, hogy bolygónk vizes élőhelyei nem kizárólag a gazdag élővilág létét szolgálják. Számtalan olyan ország van a Földön, ahol ezek a területek szoros összefüggésben vannak a mindenki számára létfontosságú ivóvízbázisokkal. A vizes élőhelyek szennyezése és eltűnése nem csak a lakosság ivóvízellátását veszélyeztetheti, hanem az itt élő halak állapota az ezeket fogyasztó emberek egészségét is befolyásolja.
A WWF hosszú évek óta dolgozik a vizes élőhelyek megmentésén. Közülük két ramsari terület, a Duna menti Gemenc és Béda-Karapancsa, kiemelten fontos számunkra. Gemenc Közép-Kelet-Európa egyik utolsó és legnagyobb összefüggő ártéri erdejének ad otthont. A halban gazdag holtágak bőséges táplálékkal látják el a madárvilágot, melynek fontos képviselői például a gémfélék és a fekete gólyák. A Béda-Karapancsa tájegység különlegességei a ma is működő fokok és a száz évnél idősebb ligeterdők, ahol számtalan denevérfaj és több pár réti sas él.
Ezeket a ramsari területeket és a Duna menti ivóvízbázisokat is veszélyeztetik azok a tervek, melyek a Duna medrének átalakítására koncentrálnak. A beavatkozások célja, hogy teherszállítási célú hajózás biztosítására közlekedési útvonalat alakítsanak ki a folyó hazai szakaszain – még ott is, ahol a Duna medre erre alapvetően nem alkalmas.
„Mi nem csak február másodikán figyelünk a vizes élőhelyekre. Szerintünk a Duna medrébe csak úgy lehet beavatkozni, hogy az a folyó és a tőle függő vizes élőhelyek jó állapotát biztosítsa. A dunai hajózás feltételei a navigációs- és vízállás-előrejelző rendszerek fejlesztésével, a kikötői és logisztikai infrastruktúra megújításával és új, modern hajóflotta kialakításával is javíthatóak. Ezek pedig nem igénylik a meder drasztikus átalakítását. Először átfogó, alapos vizsgálat szükséges, amely az összes lehetséges fejlesztési változatot tartalmazza, majd az eredmények függvényében kell kiválasztani a környezeti és társadalmi szempontból legmegfelelőbbet!” – mondja Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója.
Kapcsolódó anyagok:
