Tisztelt Hatóság! Ezennel töredelmesen bevallom, súlyos teher nyomja a lelkem. Mint a legutóbbi híradásokból megtudtam, fő és vagyonvesztés mellett minden bűnös gyom a helyszínen, felszólítás nélkül felkoncolandó!
Megvallom, hogy kicsiny kertemben már évek óta rejtegetek néhány -hol kevesebb, hol több- ártatlannak hitt parlagfű tövet. Borzasztóan szégyenlem káros tudatlanságomat. Mentségemül felhozom, hogy az említett körözött egyedek, aljas fondorlattal, nekem sem szóval, sem tettel még soha kárt nem okoztak. Bűnömet tetézi, most, hogy ijedtségemben sebtében leltárba vettem, kiderült, további államellenes gazokat merészeltem hajlékomban bújtatni. Van itt még néhány tő pipacs, egy négyzetméternyi csalán és egy jól megtermett szamárkóró, nem beszélve a számtalan gyermekláncfűről, vérehulló fecskefűről, miegymás –hogy hirtelenjében csak a legjelentősebb gonosztevőket említsem. Hiszékenységemmel nagy bajt hoztam most szegény ártatlan családom fejére. Tudom, ha a hatóság könyörtelen, kalapjukat mélyen a szemükbe húzó, ballonkabátos emberei tetten érnek és –megérdemelten- a törvény teljes szigorával sújtanak le rám, még a tetőt is elveszíthetjük a fejünk fölül. Az akár kétmilliós bírságot ugyanis nagy hirtelen nem tudnánk előreteremteni. (hacsak nem parlagfű-irtásból; mint hírlik, annak most kimondottan jó konjunktúrája van). Persze, megértem én, hogy nincs apelláta, könyörület, hiszen nagy, országos horderejű ügyről van szó, mit számít egy ilyen semmirekellő szánalmas nyafogása.
Tisztelt Nagyhatalmú Hatóság! Bocsássák meg, hogy csip-csup ügyeimmel Önöket felelős nemzetmentő munkájukban feltartani merészelem, de had hozakodjak elő néhány enyhítő körülménnyel. Rettenetesen szégyenlem, de mindeddig azt hittem, hogy, a hátrahagyott vérzuhatagos század súlyos történelmi terhével a vállunkon, végleg felszívódtak a tudatunkból az alsóbb, meg felsőbbrendű fajok. Nincsenek többé gazok, gyomok, elpusztításra ítélt emberi, állati vagy növényi egyedek. A természet színpadán a nagy Rendező utasítása, (vagy törvénye: kinek-kinek hite szerint) értelmében minden szereplő egyenrangú. Tudom persze, hogy a mi földi szabályaink olykor áthágják ezeket a hol írott, hol íratlan törvényeket. Ha emlékezetem nem csal, ennek mindannyiszor busásan meg is fizettük az árát. Meg fizetjük nap, mint nap, miközben lassan lakhatatlanná válik düledező hajlékunk, a Föld.
Na persze a parlagfű a civilizációs allergia fő okozója, a legfőbb gonosz: maga az agyaras ördög. Tisztelt Hatóság! Mivel számomra egyértelmű a logikai kapcsolat, javaslom, hogy az összes pöttyös, meg mindenféle labdát azonnal beszüntetni szíveskedjenek. Mivel országszerte számtalan ablakot betörnek, vakolatot megsértenek; világos, ők a bajok okozói. Hogy a játszani akaró gyermekek ezentúl majd rongylabdát lesznek kénytelenek fabrikálni és azzal ugyanúgy betörni az ablakszemeket? És mi lesz a kővel, kalapáccsal, meg a többi allergénnel vagy micsodával? Bocsássanak meg a kitérőért, de a soraink között folyton megbúvó ellenségre gondolván, mindig úrrá lesz rajtam a fékezhetetlen indulat.
Megragadom az alkalmat, hogy felhívjam a T. Hatóság figyelmét arra a szomorú tényre, hogy vannak még közöttünk olyan gyanús egyének, akik szívós aknamunkával próbálják megakadályozni a T. Hatóság áldozatos egészségmentő tevékenységét. Ezek nem átallják a nemzet lelkét azzal fertőzni, hogy az allergiát valamilyen immunrendszer kóros működése okozza, nem pedig a parlagfű meg a többi, szinte megszámlálhatatlan ellenségünk. De mi nem hagyjuk magunkat megtéveszteni; kapát, kaszát ragadunk, és önmagunkat meg gyomirtószert sem kímélve (nem érdekel minket az a fránya immunrendszer), a vérfagylaló „vesszen a parlagfű!” csatakiáltást hallatva rárontunk és lekaszaboljuk. Örömmel jelenthetjük, hogy már zsenge ifjúságunkat is csatasorba állítottuk. Az Országos Irtóverseny eredményeiről folyamatosan tájékoztatjuk Önöket. Pusztuljon az ambrózia, már közel a győzelem, a végső megoldás! Ha végeztünk minden fellelhető bűnös egyeddel, várjuk a Tisztelt Hatóság újabb utasításait. Meg se állunk, míg a nemzet testét, lelkét rágó összes ellenséget ki nem pusztítjuk –bizony kifogyhatatlan az utánpótlás.
Tisztet Felelős Hatóság! Roppantul bánt, de néha mégis kétségek gyötörnek. Súlyos lelkiismereti seblázamban hánykolódván, legutóbb is egy kérdés meredt elém, mint parlagfű a pusztában: Mi lészen mármost az immunrendszert károsító ezernyi vegyianyaggal, megannyi stresszel, környezetet pusztító tevékenységgel, verespataki ciános élménybányával és sorolhatnánk még napestig mi mindennel, a mi csodálatos Való Világunk megannyi tüneményével? De szerencsére hosszas hánykódásomból felébredvén, belém nyilallt a megvilágosító gondolat. Térde is rogytam nyomban: -Hiszen mindez a minden gyanú felett álló, tudatos emberi teremtőerő, a TÉVEDHETETLEN ember produktuma, tehát érinthetetlen; tabu!
Tisztelt Hatóság! Kérem kegyes türelmüket, míg legyőzöm magamban a hamis kétségeket, legyűrök minden visszahúzó erőt és önkritikát gyakorolok. Újult erővel és lázas öntudattal kiráncigálom az összes utamba kerülő, rovottmúltú gyomot. Szent esküvéssel megfogadom: ezentúl veszélyes, népellenes gondolataimat hibernálom, fegyverem tűzkészen, fülemet a rádióra tapasztva vételkészen tartom, alig várom, hogy az újabb közleményekből megtudjam, mi is a következő elpusztítandó célpont.
Csupán egyetlen előremutató javaslattal hozakodom még elő. A mind között leggyalázatosabb parlagfű minden egyedét javaslom megjelölni valamilyen könnyen beazonosítható, feltűnő jellel. Mondjuk egy lila csillaggal.
