Ellenőrzött körülmények között
A vas-, acél- és nemvasfémipar hulladékaira, illetve azok kezelésére alapvetően a hulladékgazdálkodás általános szabályait kell alkalmazni. Legfontosabb, hogy a hulladék termelőjének, birtokosának felelőssége a gyűjtéstől kezdődően valamennyi kezelési művelet, eljárás során fennáll. A gyűjtési és az ártalmatlanítási kötelezettség minden gazdasági vállalkozásra vonatkozik. Azon vállalkozások esetében (ők a hulladékkezelők), amelyek a más termelőktől átvett – hulladék kezelését végzik, a szabályok megkövetelik, hogy az ilyen tevékenység ellenőrzött körülmények között történjék. A felügyeletet a jogszabályok a tevékenység engedélyhez kötésével és a környezetvédelmi felügyelőség által történő ellenőrzésével rendezik.
Változó szigor
A szabályok szigorúsága attól függően változik, hogy milyen tulajdonságú a hulladék. Az új jogi előírások szerint két kategória létezik a hulladékok besorolására: a veszélyes és a települési hulladék (az utóbbin az összes nem veszélyes hulladékot kell érteni). A 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet felsorolja a hulladékokat, jelölve azok veszélyességét is. A kohászati technológiák során keletkező hulladékok a 10-es főcsoportban találhatók, legyenek azok veszélyesek vagy nem veszélyesek.
Bármely hulladék kezelése esetén valamennyi kezelési műveletre (gyűjtés, begyűjtés, szállítás, előkezelés, tárolás, hasznosítás, ártalmatlanítás), eljárásra, létesítményre és telephelyre engedéllyel kell rendelkezni a környezetvédelmi felügyelőségtől. Ez alól kivételt csak azok a gazdálkodócégek kaptak, amelyek telephelyükön belül csak saját hulladékuk kezelését végzik (vagyis ők tulajdonképpen nem kezelők).
A hulladékkereskedő a rá vonatkozó szabály értelmében a nem veszélyes hulladék forgalmazását a kereskedelmi jogszabályokban foglaltaknak megfelelően végezheti akkor, ha a hulladékot változatlan formában értékesíti. Bármely előkezelés (pl. bálázás, aprítás) esetében azonban már szükséges a felügyelőség engedélye.
A jogszabályok rendezik a telephelyen belüli hulladékkezelési tevékenységekre vonatkozó követelményeket is. A hulladék a telephelyen belül egy évnél tovább nem tartható, három éven túl pedig ártalmatlanítani szükséges.
A lakosságtól és a kisebb mennyiségű hulladékot termelő vállalkozásoktól – ez utóbbiak helyzetének megkönnyítésére – a kezelő a hulladék begyűjtésére begyűjtőjáratot szervezhet és üzemeltethet, illetőleg hulladékgyűjtő udvart alakíthat ki. A begyűjtőknek így lehetőségük van a hulladék keletkezési helyének közelébe menni, és ott a hulladékot átvenni.
Az üzletszerűen, rendszeresen végzett szállításra ugyancsak környezetvédelmi engedély szükséges (tehát pl. alumínium- vagy ólomolvasztási salak és/vagy fölözék sem szállítható engedély nélkül).
Hasznosítani és ártalmatlanítani
Hulladék hasznosításáról akkor lehet beszélni, ha a hulladékot alapanyaggá vagy az alapanyagból előállított termékkel egyenértékű termékké alakítják át. Idesorolható a legtöbb kohászati hulladékot felhasználó technológia (salakátolvasztás, illetve salak ismételt felhasználása a primer gyártásban). A nem hasznosítható hulladékok lerakása esetén (amely a kohászati hulladékokra, pl. a vaskohászati salakok egy részére jellemző) a lerakást megelőzően a hulladékot kezelni kell a környezetre való hatás mérséklése érdekében. A lerakással kapcsolatos előírások is változtak. A lerakók kialakításával szemben támasztott követelmények megnőttek, így szükséges a kohászati hányók környezetvédelmi felülvizsgálata és új lerakók létesítésekor a szigorúbb műszaki paraméterek teljesítése (műszaki védelem kialakítása, csurgalékvíz kezelése stb.).
Külön előírás rögzíti, hogy amennyiben a gazdálkodószervezet nem rendelkezik saját ártalmatlanító létesítménnyel, és nem veszélyes hulladékát olyan kezelőnek adja át, amely a kezelést (ártalmatlanítást) nem végzi magasabb színvonalon, mint a helyi hulladékkezelést ellátó közszolgáltató, akkor a hulladék termelője kötelezhető a közszolgáltatás igénybevételére.
Előfordulhat ilyen eset például akkor is, ha a hulladékkezelőnek kezelési tevékenysége következményeként nemcsak hasznosítható hulladéka keletkezik, hanem a kezelés után visszamaradt hulladék egy részét ártalmatlanítania kell, és nincs engedéllyel rendelkező saját lerakója. Ha az ártalmatlanításra olyan lerakóval szerződött, amelynek műszaki védelme gyengébb, mint az önkormányzat hulladéklerakójáé, kötelezhetik arra, hogy ott ártalmatlanítsa hulladékát. Ennek akkor van realitása, ha az önkormányzati lerakó fölös kapacitással rendelkezik, és az önkormányzat bevételhez kíván jutni.
+++++++++++++++++++++++++
A hulladékgazdálkodási törvény filozófiája szerint az általános szabályokat-amelyek minden hulladéktípusra és minden hulladékbirtokosra vonatkoznak – speciális szabályok egészítik ki. Arra a hulladékcsoportra, amelyre nincsenek speciális előírások, értelemszerűen az általános szabályokat kell alkalmazni. Így külön végrehajtási rendelet foglalkozik a veszélyes hulladékokkal 98/2001. (VI. 15.) Korm. r. – és egy másik a települési hulladékokkal 213/2001. (XI. 14.) Korm. r.
BESE ERZSÉBET
2002.04.03.
