Összesen hétezer-ötszáz tő fokozottan védett tartós szegfűt (Dianthus diutinus) nevelnek a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében, a palántákat később visszaültetik természetes élőhelyükre, a Duna-Tisza közére.
A közepes termetű, 20-50 centiméteresre megnövő évelő szegfű az Alföld homokpusztáinak és homoki rétjeinek őshonos növénye. Állománya azonban rendkívüli módon összezsugorodott, mindössze 15 ezer példány élhet a természetben, főként Bodoglár, Bócsa és Csévharaszt környékén. Utóbbi állományt különösen veszélyezteti az illegális homokbányászat. A 250 ezer forintos természetvédelmi értékű szegfűt az agresszívan terjedő idegen növényfajok – például a selyemkóró – is kiszorítják természetes élőhelyéről. A vadon élő növényi ritkaság nevét arról kapta, hogy májustól egészen októberig folyamatosan hozza rózsaszínű virágait.
A Kiskunsági Nemzeti Park vezetésével 2006-ban indult program a veszélyeztetett faj megmentésére. Ennek részeként a terepen begyűjtött magokból a szegedi botanikus kertben összesen 15 ezer tartós szegfűt nevelnek föl, majd a növényeket fokozatosan visszatelepítik természetes élőhelyükre. A programhoz komoly segítséget jelentenek azok az uniós támogatással megvalósult fejlesztések, amelyek a közelmúltban fejeződtek be a füvészkertben – közölte Mihalik Erzsébet, a füvészkert igazgatója.
A 172 millió forintból felújították a védett növények speciális nevelési körülményeit biztosító fitotront, amely még az 1960-as években épült. “Itt lehetőség nyílik a veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos szaporodásbiológiai vizsgálatok elvégzésére, amelyekre azért van szükség, mert a vadnövények fejlődéséről, szaporodásáról viszonylag keveset tudunk” – fogalmazott a kutató.
A botanikus kertben megtörtént a szaporító üvegház rekonstrukciója, valamint a vizes élőhelyek rehabilitációja és a tavak, csatornák tisztítása is. A kert Közép-Európában egyedülálló nevezetessége az egyik, 1200 négyzetméteres tavat betöltő indiai lótusz állomány. Az utóbbi években az állóvíz eliszapolódott, szükség volt a tó kotrására, oly módon azonban, hogy az ne zavarja a lótuszok a fenéken növekvő rizómáit (gyöktörzseit). A munkát végül kézi erővel és irányított szivattyúzással végezték el.
Mihalik Erzsébet közlése szerint hasonló módszerrel tisztították ki azt a kisebb tavat is, amelyben a botanikus kert tündérrózsái élnek.
