Harminc év kitartó erőfeszítései után újra látni gólyafészket az észak-franciaországi Pikardiában. A 12. francia madárfesztivál látogatói április 6-12 között a Somme folyó torkolatánál, Marquenterre-ben lévő madártani parkban már megfigyelhetnek jó néhányat a hosszú lábú hórihorgas madárból. A parkban valóságos kis erdőcske magasodik, a fákon sok-sok gólyafészekkel. Ebben az évben már tíz gólyapárt számláltak meg a madártani parkban és környékén, 1975-ben még egy pár sem volt Pikardiában.
Franciaországban 1970-ben egyenesen attól tartottak, hogy kihal ez a népszerű madár. Mindössze 11 gólyapárt számláltak meg, pedig 1947-ben közel háromszáz volt belőlük.
A gólyaállomány drasztikus csökkenését a Szahel- övezetben pusztító szárazsággal és ennek következtében a vándorlás idején való nagy veszteséggel, valamint a vadászattal és a magasfeszültségű vezetékek okozta áramütésekkel magyarázzák a szakemberek.
A svájciak és az elzásziak voltak az úttörői a 70-es években elkezdődött újratelepítési folyamatnak – mondta az AFP hírügynökségnek Philippe Carruette, a madártani park igazgatója. Abban az időben madárházakban nevelték a Marokkóból és Lengyelországból behozott gólyafiókákat, majd a kifejlett példányokat visszaengedték a természetbe. A marquenterre-i madárparkban három szenvedélyes madárvédő, köztük Michel Jeanson, a park alapítója kezdett hozzá a “gólyatenyésztéshez”, de nem volt könnyű dolguk. A fiatal gólyák nagy része sohasem tért vissza, több, a parkban meggyűrűzött példányra Mauritániában vagy Spanyolországban találtak rá elhullva, kettővel a normandiai Caenben elektromos távvezetéken végezte. A parkban 1991-ben született első fészekalját nem messze a fészektől találták meg elhullva. Elpusztításukért egy másik gólya-pár volt a felelős, akik szemet vetettek a fészekre.
Hatvannégy fiatal gólyát gyűrűztek meg, de csak négy tért vissza. Lassan azonban a kietlen területeken elhelyezett mesterséges fészkek odavonzották a ínyencebb gólyákat, a mocsaras vidék valóságos terített asztal volt a számukra, csak úgy nyüzsögtek a békák, békaporontyok és mezei egerek. A legtöbb itt fészkelő gólyát Hollandiában és Belgiumban gyűrűzték meg, vándorlási útjukba esik a franciaországi terület – magyarázza Philippe Carruette. A kezdeti nehézségek ellenére végül is a marquenterre-i park is hozzájárult ahhoz, hogy a gólyák visszatérjenek Európába. Mindehhez harminc év munkája kellett.
A Somme torkolatánál még törékeny ez a folyamat, a tavaszok ugyanis hidegek és esősek ezen a vidéken. A park vezetői mégis büszkék arra, hogy e vándormadarak szeszélyes és külön utakat választó példányainak védett környezetet biztosíthatnak a költéshez. A múlt év nem volt kegyes, az áradás és a rossz időjárás elijesztette a látogatókat, számuk 25 százalékkal visszaesett. A parkban egyébként fellelhető háromszáz madárfaj (az Európába élő 450 madárfajból). Titkaik kifürkészésére a fészkelés időszaka a legalkalmasabb. Megfigyelhető több csak itt fellelhető különleges faj, köztük az elegáns gulipán és a csigaforgató szarka, amelynél ügyesebben senki sem tudja feltörni a csigaház kemény páncélját.
2002. április 5.
