A WWF Magyarország és az OBI november 12-én 20 eurázsiai hódot (Castor fiber) telepített vissza a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci és Karapancsai Tájegységében. A Németországból érkezett állatok közül egy hódcsalád tehette meg első lépéseit a sajtó nyilvánossága előtt a Kutya-tanyánál. Idén a hódokat egy egyedi azonosítóval is ellátják, így nyomon követhető lesz sorsuk további alakulása. Az OBI Magyarország immár nyolc éve a hód-visszatelepítési program kizárólagos támogatója.
A XIX. század közepéig ez az érdekes életmódú rágcsáló természetes ártereink gyakori lakója volt, ám a túlzott vadászat és élőhelyének megfogyatkozása miatt több mint egy évszázadra eltűnt hazánk élővilágából. Egykori jelenlétüket azonban nevükben továbbra is őrzik egyes települések, földrajzi nevek, mint például Hódmezővásárhely, Kis-hódos, Nagy-hódos, Hódos Tó. Érdekesség, hogy nemcsak prémjéért és pézsmájáért vadászták, hanem húsáért is, mivel a katolikus egyház tévesen halnak minősítette, így húsa böjt idején is fogyasztható volt.
Gemencen nem először telepített hódot a WWF Magyarország. 1996-ban, a program indulásakor 32 példány talált itt új otthonra. Az állomány örvendetesen szaporodásnak indult, most vérfrissítés céljából érkeztek az új egyedek. Az ország több területén is talált a WWF megfelelő hód-élőhelyet, így az elmúlt években az ország nyugati részén a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, majd a Felső-Tisza és a Közép-Tisza vidékén voltak további telepítések. Két hete a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetben, Nagykörű térségében is szabadon engedtek 38 állatot.
„Az idei telepítések különlegessége, hogy az állatokba egy apró chipet ültetnek a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosai, így a későbbiekben, ha elhullott állatot találnak vagy befognak egyet, azonosítható lesz, a WWF telepítéséből származik-e, illetve pontosan hol és mikor engedték szabadon.” – nyilatkozta Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója.
A hód-visszatelepítési program kizárólagos támogatója a hódemblémával fémjelzett OBI Magyarország. A WWF és az OBI együttműködése során a természetvédelmi szervezet nemcsak az állatokkal gazdagítja a Tisza menti árterek élővilágát, hanem úgynevezett „hódórák” keretében a hódok életmódjával és a természetben betöltött szerepével is megismerteti az általános iskolás diákokat.
A WWF Magyarország a visszatelepített hódok mozgását szakértők bevonásával folyamatosan nyomon követi és az összegyűjtött adatokat értékeli. Jelenleg körülbelül 400 hód él hazánkban, de ez a létszám nemcsak a hazai telepítéseknek köszönhető, hanem annak is, hogy a környező országokba párhuzamosan telepített állatok egy része átvándorolt hozzánk. A hazai állomány kétharmada a Szigetközben él, a másik stabil bázis a Tisza mentén és Gemencen kezd kialakulni. A telepítések helyszínén információs táblák mutatják be a fajt és jelentőségét. Mától Gemencen, a bárányfoki Múzeumnál is található egy ilyen tájékoztató tábla.
További információ:
Bera Márta, programvezető, WWF Magyarország
Tel: (1) 214-5554/118, mobil: (30) 525-6865, e-mail: marta.bera@wwf.hu
A sajtóközlemény szövege megtalálható a WWF Magyarország honlapján, a Sajtó / Sajtóközlemények rovatban. A sajtóközleményhez kapcsolódó sajtófotók a Sajtó/Sajtófotók rovatban tölthetők le. A képek csak a készítői és a WWF nevének megemlítésével, a sajtóközleménnyel kapcsolatban használhatók fel.
Információ a szerkesztőknek:
Mit kell tudni a hódról?
Az eurázsiai hód (Castor fiber) valaha egész földrészünk folyó menti ligeterdeit benépesítette, ám a kíméletlen vadászat és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt Európa legnagyobb részéről kipusztult. Mindössze néhány kisebb, elszigetelt, egymástól távol eső állomány maradt fenn. Magyarországon a XIX. század közepén figyelték meg az utolsó példányokat, azután több mint egy évszázadra eltűnt hazánk faunájából.
A hód legfőbb jellegzetessége a hatalmas fák kidöntésére is alkalmas narancssárga metszőfoga. Másik egyedülálló különlegessége lapos, pikkelyes farka, melyet úszáskor kormánylapátként használ, illetve ha megtámadják, ellenségei elriasztása céljából nagyokat csap vele a vízre. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Éjszakai állat, így ritkán kerül szem elé, jelenlétéről főleg nyomai árulkodnak.
A hód környezetét kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja, hogy a megemelt vízszint révén észrevétlen maradjon a ragadozók elől. A gátépítés főként az eurázsiai hód észak-amerikai rokonára, a kanadai hódra jellemző. Az eurázsiai hód ritkán épít várat, általában a magas partfalba üregeket ás, és azokat használja lakhelyül. A kotorék vagy hódvár bejárata a víz alatt nyílik. A nőstény egy, esetleg két kölyköt hoz világra, melyek két évig a családban maradnak.
A hód rágcsáló, a nyári hónapokban elsősorban lágyszárú növényeket fogyaszt, így semmi alapja sincs annak a hiedelemnek, hogy pusztítja a halállományt. Télire víz alatti készleteket gyűjt kotoréka bejáratánál.
