Az Energia Klub tiltakozik az ellen a burkolt szándék ellen, hogy a hatalom birtokosai pénzosztással fogják be azok száját, akik nem szeretnének radioaktívhulladék-lerakók közelében élni.
A Parlament kedden fogadta el azt az atomtörvényt módosító javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a radioaktív hulladéktárolók közelében lévő települések többletpénzeket kapjanak. A jogszabály alkotói az alábbi mondatokkal indokolják a törvénymódosítást:
“Az Atomerőmű, illetve a radioaktív hulladéktárolók környezetében élő lakosság többletterheket vállal társadalmi feladatok megoldásában, ezért méltányos, hogy a rendelkezésre álló források felosztásánál az érintettek többletforrásokhoz jussanak. Ezen forrásokat nem csak tájékoztatásra és ellenőrzésre használhassák az érintettek, hanem településeik és térségük fejlesztésére is fordíthassák.”
A szöveg szemérmesen hallgat arról a tényről, hogy a támogatási pénzt a beruházások előkészítési fázisában kapják ezek az önkormányzatok. Vagyis abban az időszakban, amikor dönteniük kell a környékükön építendő beruházásról. Ám ebben a formájában a támogatás magát a meggyőzést szolgálja, és nem azt, hogy az adott területen élők alaposan és körültekintően tájékozódhassanak a létesítendő tározó várható környezeti hatásairól. A közpénzt ugyanis olyan célokra kellene biztosítani, hogy a helyi lakosság független szakértőket bízhasson meg, és az általuk végzett vizsgálatok eredményei alapján alakíthassa ki véleményét.
Az indoklás ezzel szemben ” meglehetősen homályosan ” többletterhekről beszél. Vajon milyen többletterhekre gondoltak a jogszabályalkotók?
Mit kell elviselniük a radioaktívhulladék-tárolók közelében élőknek?
Vagy lehet, hogy nem is a “többletterhek” elviselésére kell a pénz, hanem valami másra?
Az indoklás utolsó mondata ezzel kapcsolatban nem körülményeskedik: “A módosító javaslattal a támogatások felhasználásának lehetősége és a kedvezményezetti kör megfelelő mértékben kitágításra kerül, ami az adott létesítmény társadalmi elfogadottságát nagymértékben javítja.”
Vagyis ha pénz van, a nép nem beszél, befogja száját, nem tesz fel kényelmetlen kérdéseket.
