Interjú Felkai Györggyel, a Mol kommunikációs igazgatójával
A Mol az ország egyik legnagyobb vállalata, olajvállalatként pedig az egyik legérzékenyebb hazai cég abból a szempontból, hogy tevékenységéből adódóan jelentős a környezet veszélyeztetésének kockázata. A társaság környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységéről Felkai György, a Mol Rt. kommunikádós igazgatója nyilatkozott lapunknak.
– Az európai uniós csatlakozással egyre szigorodó előírások teljesítése mellett mit tesz a Mol a környezet védelme érdekében?
– A Mol Rt. alaptevékenysége nem “környezetvédő” jellegű, de hosszú évek óta komolyan odafigyel a környezetre. A múlt évtől fokozottan hangsúlyozza is környezettudatos magatartását, s minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy tevékenységével minél kevésbé terhelje a környezetet, illetve elősegítse annak védelmét, megőrzését. A cég gazdasági súlyának megfelelő szerepet kíván betölteni a környezetvédelem terén is. Kiterjedt mecenatúrát folytat és üzleti tevékenységéhez kapcsolódva hatalmas összegeket sem sajnál arra, hogy új környezetvédelmi technológiákat vezessen be, illetve költsön a múlt örökségének felszámolására is.
– Mit ért a múlt örökségén? – Tavalyelőtt például Százhalombattán 45 ezer tonna olajos iszapot kellett ártalmatlanítani, ez 30 év alatt felgyülemlett hulladék volt. Még érzékletesebb példa talán annak a néhány éve még mintegy 110 ezer tonna csepeli savgyantahulladéknak a sorsa, amely a hazai olajipar mintegy 60 éves működése során halmozódott fel, s felszámolására a Mol többmilliárdos céltartalékot képzett. Az ártalmatlanításra már a 90-es évek közepétől kezdve tettünk lépéseket, de a többéves projekt aminek fő megoldása az ajkai erőműben történő elégetést jelentette volna – a hatósági engedélyek hiánya miatt 1999-ben megtorpant. A következő év második felétől azonban több egyidejű megoldás alkalmazásával – például cementgyári tüzelőanyagként való hasznosítás folytattuk a munkát, így azóta 25 ezer tonnát ártalmatlanítottunk ebből a felhalmozott veszélyes hulladékból.
– Mi haszna ennek, ha a társaság közben tovább folytatja a szennyezést?
– Ez távolról sem fedi a valóságot. A Mol tevékenysége néhány ponton valóban terheli a környezetet, s ezt nem lehet teljesen megszüntetni, elég csupán egy autóra és a kipufogógázra gondolni. A cég ugyanakkor hatalmas tőkét mozgósít a technológiai fejlesztésekre, amelyekkel nem csupán a társaságra vonatkozó, egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak igyekszik megfelelni. A tavaly novemberben átadott maradékfeldolgozó – amely a finomítás során előállított, magas kéntartalmú fűtőolajat dolgozza fel tisztább és piacképes termékekké – az utóbbi évek legnagyobb, 60 milliárd forintos zöldberuházása volt az országban. A feldolgozó beindulásával jelentősen csökkent a fűtőolajat felhasználó erőművekben a légszennyező anyagok kibocsátása. Az üzemi fejlesztések lehetővé teszik, hogy a Mol részben már most megfeleljen az EU-ban az üzemanyagokra vonatkozó, 2005-től érvényes rendkívül szigorú előírásoknak, például a Tempo üzemanyagcsalád forgalmazása révén. További beruházásainkkal lehetővé válik a későbbi, 2008-tól érvényes előírásoknak – teljesen kénmentes üzemanyagok – való megfelelés is, ilyen termékkel várhatóan a közeljövőben meg is jelenünk.
– A környezettudatosság tehát gazdasági szempontból sem volt rossz döntés?
– Természetesen nem. A feldolgozóra fordított összeg persze sok év alatt térül meg, de így van ez a cég évek óta tartó kúthálózat-fejlesztési programjával is. Utóbbi eredményeként ugyanakkor a Mol-kutak többsége már nemcsak az EU-ban érvényes, de a sokkal szigorúbb egyesült államokbeli környezetvédelmi előírásoknak is megfelel. Ezzel a Mol nem egy hazai versenytársát megelőzi e tekintetben.
– Említette a mecénási tevékenységet. Mit takar ez valójában és mit akar vele a Mol elérni?
– Az így adományozott milliókkal fel szeretnénk hívni a figyelmet azokra a területekre, ahol a környezetvédelem a nemzeti értékek védelmét is jelenti. Ilyen például a Hortobágyi Nemzeti Parknak a mocsári teknőcök megmentésére irányuló vagy a madár-visszavadító programja a veszélyeztetett fajok megmentéséért, s hasonló volt a cél a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fehérgólya-védelmi programjával. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Soproni Egyetem Természetvédelmi Karával is, ahol a természetvédelmi szakemberek képzéséhez szeretnénk hozzájárulni.
A. A. G.
2002-04-26
