Turi-Kovács Béla miniszter jelenről és jövőről
Turi-Kovács Béta környezetvédelmi miniszterrel azután beszélgettünk, hogy megjelent a nemzeti környezetvédelmi program folytatása, amely körvonalazza az elkövetkező évek környezeti fejlesztéseit. A miniszter időszerű politikai és szakmai kérdésekről is nyilatkozott lapunknak.
– A ciklus egyik legambiciózusabb tervének tűnik a Környezetvédelmi Minisztérium (KÖM) által a közelmúltban előterjesztett Herman Ottó-terv.
– Ebben a stádiumban egy koncepció tervezetérőt beszélhetünk, amelyet a kormánynak még el kell fogadnia. A nemzeti környezetvédelmi program folytatásaként további ötéves időszakra próbáltunk konkrét javaslatokkal előállni. Az Európai Unióban a VI. környezetvédelmi akcióprogram általánosan elfogadottá vált, ami számunkra is meghatározza a főbb irányvonalakat. Az EU által kialakított program egy részét adaptáltuk, de az egyedi, hazai problémák megoldása az elsőrendű feladata a Herman Ottó-tervnek.
– A tervezet szerint nagy hangsúlyt kap a környezeti tudatformálás. Mi ennek az oka?
– A környezettudatosság területén nagy a lemaradás Magyarországon, s a fiatalok tudatformálása égető kérdés a mai napig. A média nagyon kevéssé partner ebben. Leginkább ezen szeretnénk változtatni, hogy ne csak a politikai vagy a botrányos hírek kapjanak nyilvánosságot, hanem a környezetvédelmi kérdések is.
-A múlt hónapban értesülhettünk arról, hogy Magyarország zöldkvótája 20-80 milliárd forint értékű lesz a kiotói megállapodás alapján. A zöldtárca szerint legcélszerűbb a közös környezetvédelmi beruházásokra felhasználni ezt az összeget. A környezetvédelmi szervezetek egy része azonban bírálja a kvótakereskedést.
– Sajnálatos, hogy a Legutóbbi, bonni konferencia nem vezetett eredményre, és környezetvédelmi szempontból túl sok kompromisszumot fogadtak el a felek. Az érintetteknek akceptálniuk kellett az Egyesült Államok törekvéseinek egy részét, tekintettet a japán igényekre. Szerettük volna, ha a kiotói egyezmény nem hígul fel, de be kellett látnunk, hogy még azok az országok is változtattak korábbi “radikális” nézőpontjukon, amelyek nem csatlakoztak az USA álláspontjához. Ha a kvótarendszer nem létezne, akkor valószínűleg még ott sem tartanánk, mint ma. A kvóta betölti azt a kiegyenlítő szerepet, ami elfogadható az ipari országok számára. Magyarországnak ez rendkívül előnyös, mert az 1987-es bázisidőszakról kiindulva vállaltunk 6 százalékos csökkentést. Ez art jelenti, hogy a 2008-2012 közötti időszak helyett mi már most teljesítettük a vállalásunkat. A kvóta eladása révén más környezetvédelmi problémákat oldhatunk meg, és ez mindenképpen előrelépésként értékelhető.
– A minap a KŐM a Magyar Úszószövetség támogatásáról tájékoztatta a sajtót. A szövetség és a KÖM között régi a kapcsolat a közélet azonban egyre tartózkodóbban figyeli a jó szándékú támogatásokat is.
– A támogatás egy korábbi együttműködés eredménye, és évi 30 millió forintot szánt a minisztérium erre a célra, amiért viszont az úszószövetség megfelelő reklámtevékenységet fejtett ki. Úgy gondoltam, hogy a törvényes mindenképpen az lenne, ha az idén pályázatot adna be a szövetség. Ha a bírálat pozitív, akkor a támogatás megmaradhat, hiszen mindenki számára egyértelmű, hogy az úszósport mennyire fontos. A bizottságban öt igen és két tartózkodás mellett ellenszavazat nélkül támogatták a 25 millió forint átutalását. Engem ez az eredmény nem lepett meg, hiszen elfogult vagyok az úszósport iránt, mert 1956 után úszómesterként dolgoztam. Ez a sportág tényleg az egészséges életmódra nevel.
– Korábban említette, hogy a már kiutalt környezetvédelmi pénzek felhasználását is ellenőrizni fogják, sőt konkrét vizsgálat is indult egy esetben. Megvalósult ez a növekvő kontroll?
– A választások után az egész pályázati rendszert át kell gondolnunk. A jelenleginél erősebb központi ellenőrzést kell megvalósítani a KÖM-ben. Hogy ez a célkitűzés már ebben a ciklusban se szenvedjen késedelmet, létrehoztunk egy olyan osztályt, amelynek éppen ez a feladata. A bizonylatok ellenőrzése mellett, ha bármilyen ellentmondásra vagy visszaélésre fény derül, helyszíni vizsgálatot tartunk. Bármilyen, általunk támogatott környezetvédelmi létesítmény befejezésekor, sőt azt megelőzőleg is ellenőrizni kell az érintettek tevékenységét. Különösen az úgynevezett rendszergazdák által vezetett cégek esetében, amelyek a környezetvédelemért és a saját anyagi hasznukért tevékenykednek. Nem egy esetben tapasztaltunk hiányosságokat. A gumiabroncsok újrahasznosításakor például az összegyűjtött anyagokat egyszerűen egyik helyről átrakták a másikra. Miután az IPC Kft.-nél konkrét, elmarasztaló végzés is született, ez szélesebb körben is visszatartó erejűnek bizonyult. Annak ellenére, hogy ez a szükséges eljárás Lelassította a pályázati pénzek gyors átutalását, nőtt a számlavezetési és szakmai fegyelem az érintettek körében. Természetesen keressük azokat a technikai módosításokat, melyek által a pénzek kiutalása a nagyobb fegyelem mellett is gyors lehet.
– Hogyan fogadták a szakmai szervezetek az országos hulladékgazdálkodási terv (OHT) szövegjavaslatát?
– Az OHT hosszú szakmai egyeztetés után alkalmassá vált arra, hogy a Tisztelt Ház elé kerüljön. A legsúlyosabb kérdés természetesen a hulladékgazdálkodásban is az, hogy kik fogják a megnövekedett költségeket vállalni. Jelenleg ott tartunk, hogy ismereteink szerint valamennyi tárca támogatja, illetve elfogadja a javaslatunkat. Persze a csomagolóanyagoknál volt a legkomolyabb ellentét, és a költségek számait is pontosítanunk kell.
– Mennyire tudta az elmúlt fél év kisgazdakonfliktusai alatt a tárca szakmai munkáját kontrollálni?
– A kisgazdapárton belüli ellentétek nem kerülhettek és nem is kerültek be a minisztérium falai közé. A házban minden munkatársam megerősíthet abban, hogy semmiféle retorzió nem volt például azért, mert valaki más politikai meggyőződés szerint gondolkodik. Kétségtelen, hogy bizonyos változtatásokat végre kellett hajtani, mert egyszerűen el kellett zárkóznunk a jelenlegi “Torgyán-féle kormánykritikáktól”. Hiszen tőlem mint kormánytagtól és országgyűlési képviselőtől távol áll, hogy bíráljam az Orbán-kabinet tevékenységét.
– A kérdés arra is vonatkozott, hogy az ön számára mit jelentett az a fajta kettősség, hogy egyszerre kell a párton belül rendezni a sorokat és a minisztériumban megfelelni a szakmai kihívásoknak?
– Nem vállaltam politikai szerepet, annak ellenére, hogy a Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége megalakulásakor felkértek az elnöki szerepkörre. Ezt nem tudtam volna összeegyeztetni a miniszteri feladataimmal.
– A környezetvédelemhez politikai támogatás kell. Az uniós környezetvédelmi fejezet lezárásának sikere mellett prioritást élvez a parlamentben a téma?
– Sajnos még azokban az országokban is, ahol nagyon sokat beszélnek a környezetvédelemről, ez a kérdés mindig a gazdaság egyfajta “szegény gyermeke” marad. Magyarországon is érvényesül az európai fejlődési trend, miszerint elsősorban a gazdasági prioritások határozzák meg a politikát. A parlament környezetvédelmi bizottságának kormánypárti tagjai igen sok támogatást adtak ehhez a feladathoz az eltelt időszakban. Erre a politikai nyomásra a jövőben is nagy szükségünk tesz. A másik fontos tényező, hogy Orbán Viktornak kiegyenlítő szerepet kell játszania a gazdaság és a környezetvédelem összeegyeztetése végett. Közvetlen kormányfői segítség nélkül nem lehetünk elég sikeresek.
– A bizottság elnökével, Illés Zoltánnal is kiegyensúlyozott a kapcsolata?
– Több félreértésre adott okot, hogy Illés Zoltán mint egyéni képviselő számos esetben más véleményen volt, mint a minisztérium. Ám ezek csak látszólagos konfliktusok, és pusztán szakmai vitákat okoztak, nem eltávolodást. Mind a kettőnknek határozott álláspontunk van egyes részletkérdésekben, és ez csak előnyére válik a környezetvédelemnek. A lényeges szakmai problémákban szinte mindig egyetértünk.
Vasali Zoltán Heti Válasz
