A városokba települő vidéki lakosságot befogadó többmilliós gigantikus metropoliszok akut infrastrukturális hiányosságai miatt a folyamatot már lehetetlen megfékezni.
Egyre nagyobb mértékben fenyegeti a harmadik világ lakosságának az egészségét, sőt szélsőséges esetekben egyenesen a túlélését az elmaradott régiókra jellemző egyre drámaibb mértéket öltő hulladék-káosz. Azonnali intézkedéseket igényelne az egyre halmozódó hulladék hegyek által okozott problémák kezelése – állapította meg a szilárd hulladék hasznosítással foglalkozó vállalatok nemzetközi szervezete, az ISWA éves római konferenciája.
Zambia fővárosában, az 1,3 milliós lakosú Lusakában az ISWA becslése szerint napi 1400 tonna szilárd hulladék keletkezik, azaz fejenként több mint egy kilogramm. Mértékletes becslés szerint ennek kilencven százalékát nem lehet begyűjteni a hiányos infrastruktúra miatt. “Egyes afrikai metropoliszok már nyugati mércével is magas egy főre eső hulladék mennyiséget termelnek ki” – így az ISWA. A togói Loméban évente 693 kilogramm hulladék keletkezik minden lakos után. A burundi Bujumurában 511 kg, a kongói Kinshaszában pedig 438 kg. Összehasonlításképpen a kanadai Torontóban 511 kilogramm hulladék keletkezik minden lakos után évente, ugyanannyi mint Bujumurában. Csakhogy míg Torontóban a hulladékot teljes egészében elszállítják és kezelik, Bujumburában az arány a legjobb esetben is csak negyven százalékos, Kinshaszában pedig egyenesen nulla.
A 20. század elején Afrika lakosságának 95 százaléka élt vidéken. Az ENSZ népesedési prognózisa szerint 2010-ben pedig 43 százalékuk már metropoliszokban él majd. Ázsiában, ahol a világ szegényeinek kétharmada él, a tízmilliónál nagyobb metropoliszok növekedési üteme a világ minden más régióját túlszárnyalja. Karachi és Bombay például évi 4,2 százalékos ütemben növekszik. A világ 369 város számlál a világon 750 ezernél több lakost. Ebből 160 Ázsiában található.
világvárosi életképDél-Amerika lakosságának már a háromnegyede lakok olyan városi agglomerációkban, mint a mexikóvárosi, Sao Paolo-i és Buenos Aires-i metropoliszok. Az ISWA kimutatásai szerint a hetvenes években napi 0,2-0,5 kilogramm volt Dél-Amerika egy főre eső hulladék termelése. Az egy kilogrammos küszöböt 2000-ben lépte át a kontinens. Havannában egy lakos évente 584 kilogramm hulladékot “állít elő”, azaz többet mint egy torontói lakos.
Mindez súlyos következményeket von maga után. A harmadik világ metropoliszainak lakóinak éppen elég problémát jelent a szegénység, a szennyezett ivóvíz, lakóhelyük szó szerinti elsivatagosodása, a levegőszennyezés, valamint az üvegházhatást okozó gázok által kiváltott klímaváltozás, de emellett még a hulladék-mizéria hatásaival, a talajszennyezéssel, a hulladékhegyek által termelt mérgező gázokkal, a gyatra higiéniai lehetőségekből származó fertőzésekkel és az állandó bűzzel is szembe kell nézniük.
Az áldatlan környezeti állapot egyúttal gazdasági problémákat is maga után von. A “szemétbomba” hatástalanításának egyszeri költsége prohibitív magas összeget tenne ki, pedig ez előfeltétele lenne egy hatékony hulladékgyűjtési rendszer életbe léptetésének. Az ISWA ennek ellenére is főként az ivóvíz tisztaságának biztosítása érdekében a szemétbegyűjtés azonnali megoldását követeli a harmadik világ országaitól. Ehhez az iparosodott világnak feltétlenül hozzá kell járulnia.
