Szakadék tátong a terület szabályozása és a mindennapi gyakorlat között
A hazai hulladékgazdálkodás átalakítása, a több tíz milliárdos fejlesztések, valamint az európai uniós normák átvétele miatt a szakértők jelentős bővülést várnak a hulladékgazdálkodás hazai piacán az elkövetkező években. Ugyanakkor az újrafelosztás időszakát élő piac fejlődését gátolja, hogy – szakértők szerint szakadék tátong a terület szabályozása és a mindennapi gyakorlat között, aminek következtében a cégek egy része egyelőre meglévő kapacitásait sem képes kihasználni.
Megelőzés, újrahasznosítás, égetés, lerakás – ez az a mindent meghatározó irányelv, amelyet a hulladékgazdálkodásban jártas szakembereknek álmukból felriasztva is tudniuk kell, s ennek mentén folyik a hazai hulladékgazdálkodás gyökeres átalakítása is, amire – a Környezetvédelmi Minisztérium elképzelései szerint – 2009-ig mintegy 350 milliárd forintot kell fordítani. A fejlesztések nagy része állami, önkormányzati és uniós forrásokból valósul meg, azonban a hazai hulladékgazdálkodási rendszer EU-normák szerinti átalakítása várhatóan a terület piacának nagymértékű bővülésével fog együtt járni. Elég csak arra gondolni, hogy a hulladék újrahasznosításának aránya az uniós tagállamokban jelenleg 40 százalék körüli, míg ez az arány Magyarországon nem haladja meg 1520 százalékot, amit a csatlakozás után nekünk is meg kell duplázni – fejtette ki Balatoni Henrik.
A Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének (HOE) vezetője lapunk kérdésére elmondta: Magyarországon évente mintegy 72 millió tonna hulladék keletkezik, ami az elmúlt évek felfutását követően ma már egy évi 300-500 milliárd forgalmú piacot tart el.
A becslések szerint jelenleg körülbelül ezer cég tevékenykedik a hulladékgazdálkodás területén. Ezek jelentős része kis- vagy családi vállalkozás, ahol legfeljebb egy-két alkalmazottat foglalkoztatnak, azonban a piacon az a mintegy 50 nagyobb cég tölt be meghatározó szerepet, amelyek éves árbevétele 2 és 10 milliárd forint között mozog. A hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalkozások többsége három nagyobb terület körül csoportosul. A cégek egy jelentős része a hasznosítható hulladékok begyűjtésével, előkészítésével, kezelésével és újrahasznosításával foglalkozik. Emellett számos vállalkozás a települések kommunális hulladékának begyűjtését végzi, míg a harmadik csoportosulást a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával foglalkozó cégek teszik ki, amelyek tevékenységi körét jelentősen bővíti, hogy az ártalmatlanítás mellett ezek a cégek maguk is foglalkoznak a veszélyes hulladék feldolgozásával és az ebből kinyerhető anyagok újrahasznosításával. A Magyarországon keletkező hulladék döntő részét a lakosság által termelt szemét teszi ki, így mennyiségileg az ezzel kapcsolatos feladatok és szolgáltatások ellátására szakosodott cégek tevékenysége adja a piac legnagyobb szeletét. Ugyanakkor a vállalkozások árbevételeit tekintve a legjelentősebb piaci szegmenset a veszélyes hulladék ártalmatlanításával foglalkozó cégek uralják, mivel ezen a területen mind a beruházások, mind az ártalmatlanítási tevékenység fajlagos költségei lényegesen magasabbak a piac többi területénél.
A piac jelenleg az újrafelosztás időszakát éli. Egyszerre vannak jelen a régi állami cégekből átalakított és privatizált magyar tulajdonban lévő vállalkozások és a külföldi cégek által alakított vagy felvásárolt cégek – vélekedett Balatoni Henrik. A legnagyobb, hulladékgazdálkodással foglalkozó nyugat-európai cégek többsége már jelen van a Magyarországon, s saját leányvállalatok alapításával, vagy hazai cégek felvásárlásával jelentős részt hasítottak ki a maguknak a hazai piacból. Ezzel szemben arra vonatkozólag nincsenek pontos adatok, hogy a terület eddig mekkora tőkét vonzott, mivel a Magyarországon letelepedő külföldi cégek többsége meglehetősen alacsony alaptőkével hozza létre hazai vállalkozásait, viszont ezt követően általában jelentős fejlesztéseket hajtanak végre.
Ugyanakkor a tőkeerős nyugati cégek térnyerése számos, hazai tulajdonban lévő vállalkozást hozott nehéz helyzetbe, mivel a piac újrafelosztásáért folytatott küzdelemben a vállalkozások többsége egyre magasabb színvonalon és egyre olcsóbban kínálja szolgáltatásait. Szakértők szerint a minél nagyobb piaci részesedés elérése érdekében a külföldi tulajdonban lévő vállalatok egy része átmenetileg a veszteséges működést is vállalja a piac stabilizálódásáig, azonban a kisebb tőkeerejű hazai vállalkozások ebben a helyzetben sokszor nem képesek megfelelni a kiélezett verseny követelményeinek.
Ugyanakkor a hulladékgazdálkodási piac további fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban megoszlanak a szakértők véleményei, bár abban szinte valamennyi fél egyetért; hogy az EU-csatlakozás közeledtével, illetve azt követően további külföldi cégek fognak megjelenni és befektetni a hazai piacon. Azzal kapcsolatban is egységesek a vélemények, hogy a növekvő hulladéktermelés, valamint a hulladék újrahasznosítási arányának az EU szintjére történő felzárkóztatása nem képzelhető el a piac nagyon jelentős mértékű bővülése nélkül, s további lehetőségeket ígérnek az elkövetkező évek – részben uniós pénzből végrehajtandó – fejlesztései is.
Az EU elvárásai szerint 2009-re az összes korszerűtlen, lakossági hulladékot befogadó lerakót be kell zárni, amelyek helyét mindenhol – összesen mintegy 120-150 – komplex regionális hulladékkezelő rendszereknek kell átvenniük, amelyek egyrészt megfelelő műszaki védelemmel vannak ellátva, másrészt az ártalmatlanítás mellett a hulladék újraválogatásával és kezelésével is foglalkoznak. A fejlesztések költségei – a számítások szerint – meghaladják a 25 milliárd forintot, azonban ennek jelentős részét az EU finanszírozza. A brüsszeli döntéshozók eddig a debreceni, a miskolci, a Tisza-tó környéki, a szolnoki és a szegedi regionális létesítmények megépítésének támogatására bólintott rá, s a közeljövőben döntés várható az Északkelet-Pest megye, az Észak-Balaton, a Zala folyó völgye, a Dél-Balaton térsége, valamint a Kecskemét és Cegléd térségének hulladékelhelyezési problémáit megoldani szándékozó beruházási tervekről is. Ugyanakkor a regionális hulladékkezelők kiépítésében és üzemeltetésében jelentős szerepet kaphatnak a piaci szereplők is, mivel az – uniós és az állami támogatás ellenére – a beruházásokban jelentős teher hárul az érintett önkormányzatokra is, azonban ezek egy része nem rendelkezik megfelelő anyagi erővel, ezért piaci vállalkozásokat is bevonnak a projektek megvalósításába.
Egyelőre viszont a piaci szereplők előtt sem teljesen világos, hogy a hazai cégek előtt milyen lehetőségek vannak az hulladék-újrahasznosítás egyre növekvő piaci szeletének felosztásában. Az EU elvárásai szerint – egyebek mellett – 2005-re Magyarországon is el kell érni, hogy a csomagolóanyagok legalább 50 százalékát – 25 százalékát anyagán belül – újrahasznosítsák. Ez az arány jelenleg nem haladja meg a 20 százalékot, azonban – szakértők szerint – erősen kétséges, hogy sikerülhet-e megfelelni az uniós elvárásoknak, mivel egy átlagos nyugat-európai lakos évente 150 kilogramm csomagolóanyagból származó hulladékot termel, míg Magyarországon ez nem haladja meg a 90 kilogrammot. A kisebb mennyiség egyrészt lényegesen megnehezíti az uniós elvárásnak megfelelő újrahasznosítási arány elérését, másrészt ilyen feltételek mellett lényegesen nehezebb megfelelő hatékonysággal és gazdaságosan szelektív hulladékgyűjtést folytatni, amihez éppen ezért – első ránézésre talán abszurd és zöldszempontból megkérdőjelezhető módon – a hulladékmennyiség növekedésére lenne szükség.
Emellett kérdéses, hogy a piaci átalakulás mellett mennyi cég tud majd megfelelni a jelentősen szigorodó jogszabályi feltételeknek is, s különösen igaz ez a veszélyeshulladék égető üzemekre. A legnagyobb – magánkézen lévő – hazai létesítmények, Dorog, Győr stb., már most is megfelelnek az EU-normákat meghonosító szabályozásoknak, ezzel szemben – a szakértők szerint – jelenleg több tucat olyan kis kapacitású veszélyeshulladék-égető üzemel, amelyet legkésőbb 2005-ig teljesen át kell alakítani, ahhoz, hogy megfelelhessenek a szigorodó előírásoknak. Ugyanakkor ilyen kis létesítmények esetében a fajlagos beruházási költségek az átlagosnál is lényegesen magasabbak, sok esetben pedig a létesítmények felépítése sem teszi lehetővé az átalakítást, így a kis égetők többségét várhatóan be kell majd zárni. Pedig – a szakértők szerint – hosszú távon vélhetőleg további veszélyes hulladékok bérégetését vállaló korszerű létesítményre Lesz szükség, amelyek között több speciális – például szennyvíziszap ártalmatlanítására szolgáló – üzem is felépülhet majd.
A várhatóan bővülő lehetőségekkel szemben egyelőre érzékelhetően hátráltatja a hazai piac fejlődését, hogy óriási különbség van a szigorodó és az EU-normáknak minden szempontból megfelelni szándékozó új jogszabályok, s ezek mindennapi alkalmazása között. Emögött részben az áll, hogy a jogszabályok egy része még nagyon friss, s számos rendelet megjelenésére pedig a következő hónapokban lehet számítani – vélekedett Balatoni Henrik. Ugyanakkor a HOE vezetője szerint ennél nagyobb problémát okoz, hogy egyelőre nagyon gyenge a jogszabályok betartásának ellenőrzése, ezért a hulladéktermelőknek sok esetben inkább megéri illegális és a környezetet terhelő módon eltüntetni a hulladékot, mint vállalni az ártalmatlanítás költségeit, ami – számítások szerint – kb. 20szorosa az illegális megoldás költségeinek. Szakértők szerint erre talán a legjobb példa a veszélyeshulladék-égetők problémája, mivel Magyarországon jelenleg lényegesen több – évi 400-500 ezer tonna -, égetéssel ártalmatlanítható veszélyes hulladék keletkezik, mint a jelenleg működő égetők összkapacitása, ugyanakkor a veszélyes hulladékokat olyan nagy mennyiségben tüntetik el ismeretlen helyen, hogy a meglévő létesítmények többsége nem képes teljes kihasználtsággal dolgozni. Emellett ugyancsak a hatósági fellépés gyengeségét mutatja, hogy egyes számítások szerint, ha az APEH megfelelően ellenőrizné a csomagolóanyagokra kivetett termékdíj beszedését, illetve hatékonyabban lépne fel az ezzel kapcsolatos visszaélésekkel szemben, akkor a piaci helyzet változatlansága mellett is meg lehetne duplázni az ebből származó évi 14-18 milliárd forintos bevételt, amely az állami fejlesztéseket szolgáló környezetvédelmi alap egyik legfontosabb forrása.
Ugyancsak a nagyszabású beruházásokkal, illetve a folyamatosan szigorodó jogszabályokkal élesen szemben álló gyakorlatot mutatja, hogy az érintett települések egy része miként próbálja meg ellensúlyozni azt, hogy az új regionális hulladékkezelők megnyitásával egy időben a környező településeken általában jelentősen emelkednek a hulladékszállítással kapcsolatos költségek – tette hozzá Nagy Tamás, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa. Ugyanis – szerinte – egyes önkormányzatok, forráshiány következtében, továbbra is az olcsóbb megoldást választják: a helyben begyűjtött szemét nagy részét – megfelelő hatósági ellenőrzések hiányában – illegálisan, a már bezárt régi települési lerakóba szállíttatják, amivel nemcsak a környezetet terhelik és nehezítik meg a nagy költséggel felépült létesítmények gazdaságos működtetését, de az EU-nak benyújtott további pályázatok sorsát is veszélyeztetik.
A Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) egy, a PHARE-program által finanszírozott vizsgálat keretében méri fel, hogy ténylegesen hány hulladéklerakó működik az országban – közölte kérdésünkre Biacs Tamásné, a tárca hulladékgazdálkodási főosztályának vezetője. Bár a végleges szám csak az év végére lesz meg, azonban – a szakemberek szerint – ez meghaladhatja 2700-at. A lerakók közül mintegy 70-80 létesítmény épült meg az elmúlt tíz év során, amelyek már rendelkeznek műszaki védelemmel, igaz, ezek szintje sem felel meg. minden esetben az Európai Unió elvárásainak. Ugyancsak a felmérés deríthet fényt arra, hogy az elmúlt években épült korszerű hulladékkezelő rendszerek hány korszerűtlen települési lerakó működését tették szükségtelenné.
Szintén egy – a jövő év végéig befejezendő – felmérés keretében kíván a KöM arra is rávilágítani, hogy az ország területén működő veszélyeshulladék-lerakók közül melyek felelnek meg az uniós normáknak is megfelelő új hazai szabályozásnak A tárca elképzelései szerint hosszú távon, országos szinten 4-5 regionális veszélyeshulladék-lerakóra lesz szükség, azonban ezek mellett egyes gazdálkodó szervezetek is üzemeltethetnének olyan speciális lerakókat, amelyek kimondottan egy-egy, az érintett cég által jelentős mennyiségben termelt hulladékfajta – például alumíniumgyártással kapcsolatban vörösiszap – ártalmatlanítását szolgálnák. (VG)
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
2001-2002-ben megjelent, illetve aláírás előtt álló, hulladékgazdálkodással kapcsolatos KöM-rendeletek:
Megjelent rendeletek
• A hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a technológiai kibocsátási határértékeiről
• A hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről
• A hulladékok jegyzékéről
• Az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól
• A hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól.
Aláírás előtt álló rendeletek:
• Csomagolóipari hulladékokra
• Adatszolgáltatásra és nyilvántartásra
• Ipari létesítmények tervezésére
• Epítési hulladékok ártalmatlanítására
• Bányászati hulladékok ártalmatlanítására
• Azbeszttartalmú hulladékokra
• Roncsautók összegyűjtésére és ártalmatlanítására
NÉMETH I. GERGELY
2002-03-28
