A Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdészete és a WWF Magyarország közös programot indított, hogy meghatározzák és bemutassák, milyen változtatásokra van szükség a budai erdők kezelésében, ha az erdőgazdálkodó meg akar felelni a kirándulók egyre határozottabban megfogalmazott elvárásainak és a természetvédelmi igényeknek.
A sokrétű munka a kirándulók véleményének felmérésével indult, és tanulmányírással folytatódott. A kirándulók mától birtokukba vehetik a terepi bemutató-ösvényeket. A közeljövőben a döntéshozók tájékoztatása is nagy hangsúlyt kap. A nagy vágásterületekkel dolgozó nagyüzemi erdőgazdálkodás hátrányait a világon sokfelé felismerték. A természetes folyamatokat követő erdőgazdálkodás ma már Magyarországon sem számít újdonságnak. Az országban többfelé törekednek arra, hogy a „folyamatos erdőborítás” elve alapján gazdálkodjanak, ám az új szemléletű kísérletek egyelőre még viszonylag kis területeket érintenek. Ha valahol az országban vannak olyan erdők, amelyekkel kapcsolatban komolyan gondolkoznunk kell a „folyamatos borítás” vagy „örökerdő” elv üzemi méretű megvalósításáról, akkor a Budapesti Erdészet budai erdői ilyenek.
A gazdasági szempontból elöregedett budai erdők felújítását a Budapesti Erdészet számára az üzemterv kötelezővé teszi, ám az előírások betartása korántsem problémátlan. Ha a budai erdők lakóházakhoz közeli területein vagy forgalmas kirándulóhelyein a felújítás érdekében fakitermelésre kerül sor, a telefonok órákon belül csörögni kezdenek. A heves tiltakozásokat alig-alig csillapítja a magyarázat: A felújítások mindnyájunk érdekében történnek, és a vágásterületek mérete az elmúlt években mindig kisebb volt – általában jóval kisebb – mint amit az érvényben lévő erdőtörvény és természetvédelmi törvény megenged.
A WWF Magyarország és a Budapesti Erdészet évek óta törekszik az együttműködésre, hiszen mindkét szervezet tudatában van annak, hogy nem sok hely van a világon, ahol egy közel kétmilliós város területén és közvetlen környékén olyan rendkívüli természeti értékeket találunk, mint Budapesten. Ennek megvédéséért érdemes közös erőfeszítéseket tenni. Az is nyilvánvaló volt, hogy nem elég arról beszélni, hogy az erdők kezelésekor a közjóléti és természetvédelmi szempontoknak nagyobb szerepet kell kapniuk, de részletesen ki kell dolgozni, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, ki kell számítani, hogy az átállás milyen gazdasági következményekkel jár, és meg kell szerezni az ehhez szükséges forrásokat. A programot a „Zöld Forrás” pályázati keretből a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatja.
Az „Így is lehet fát vágni!” program első nagyszabású terepi programja egy közvéleménykutatás volt. 2004. május 9-én, vasárnap a WWF Magyarország önkéntesei a budai erdők 14 pontján végeztek forgalomszámlálást és kérdőíves kikérdezést. Az eredmények kiértékelését a Cognative Kft. végezte, akik már a módszertan és a kérdőív kidolgozásában is részt vettek. A válaszok nem meglepőek, de fontosak, hiszen ilyen mintaszámú felmérésről a Budai-hegység területén nincs tudomásunk. Egyetlen választ kiemelve: A megkérdezettek egynegyede semmiféle fakitermelést nem tart elfogadhatónak, míg további egynegyedük legfeljebb 0,1–0,2 hektárt. Azok aránya, akik számára nincs jelentősége a vágásterület nagyságának, ha helyére új erdő kerül, nem éri el a 20 %-ot. Természetesen arról nincs szó, hogy az erdők kezelését kizárólag a kirándulók elvárásai határozzák meg, de ezeket figyelmen kívül hagyni nagy hiba lenne.
Az „Így is lehet fát vágni” programmal a kirándulók a budai erdőkben többfelé találkoznak. A 4 bemutatóterület közül az egyik egy hosszú ideje magára hagyott őserdőszerű tölgyerdő, a másik három azokat a kíméletes erdőfelújítási módokat mutatja be, amiket az erdészek a jövőben kívánatosnak tartanak. A lényeg röviden összefoglalható: a fákat egymástól távol eső 20-40 méteres átmérőjű foltokban vágjuk ki, ezeket a kiránduló szinte észre sem veszi. Néhány év múlva kicsit távolabb kerül sor egy „lék” kialakítására, de mire a fakitermelők újra az első lék mellé érnek, ott már méretes fák állnak. Egyszerre mindig csak kicsiny területeken hiányoznak a fák, a végeredmény pedig változatos összetételű, mozaikos szerkezetű erdő lesz, amit nem csak a kirándulók szeretnek, de a biológiai változatosság szempontjából is előnyös. A bemutatóterületek a János-hegyen, a hűvösvölgyi Nagy-rét közelében és a Hármashatár-hegy aljában, a 11-es autóbusz végállomásához közel találhatók. Tömegközlekedési eszközökkel valamennyi helyszín jól megközelíthető. A sétautak mellett található tájékoztató táblákon minden korosztály talál érdekességet. Nem csak erdészeti szakkérdésekről van szó, de szarvasbogarakról és feketeharkályokról is, sőt az egyik táblán ott mosolyog Vackor, a piszén-pisze kölyökmackó.
A program keretében elkészült „A Budapesti Erdészet budai-hegységi erdeinek kezelési javaslata”, amit egyetemi oktatók és terepi szakemberek az eddig felsorolt alapelveknek megfelelően dolgoztak ki. Fontos szempont volt az is, hogy a természetvédelmi törvénynek megfelelően az idegenhonos fák helyét minél előbb őshonos fafajokból álló változatos összetételű erdők foglalják el. A javaslat rendkívül részletes, minden egyes erdőrészlettel foglalkozik.
Hamarosan nyomdába kerül a tanulmány ismeretterjesztő változata, amelyben gazdasági számítások is szerepelni fognak. Az adatok ismeretében kezdődhet a lobbizás. Ha a költség-haszon elemzés valóban minden tényezőre kiterjed, nem vitás, hogy hosszú távon gazdaságos a folyamatos erdőborítást fenntartó gazdálkodás, ám az átállás szellemi erőfeszítéseket és anyagi forrásokat is igényel.
További információ:
Lomniczi Gergely, Budapesti Erdészet tel: 06-20-9846-134
e-mail: lomniczi.g@bp-erdeszet.hu
Gadó György Pál, WWF Magyarország tel: 06-30-987-1617
e-mail: gyorgy.gado@wwf.hu
