A rovat kizárólagos támogatója
“A környezet ápolása a legcsodálatosabb foglalkozás, amit egy ember kívánhat magának az életben” – nyilatkozta egyszer az ország kertésze. Élete 101. évében elhunyt Bálint György kertészmérnök és tévés személyiség, akit mindenki csak Bálint gazdaként ismert. “Ha visszatekintek az éltemre, nagyon sok mindenhez hűtlen lettem, de a szakmámhoz sohasem, és ennek örülök.”Bálint gazda egy igazi intézmény lett, akiért nemtől, kortól, világnézettől függetlenül tudtak rajongani tízezrek. Élete átívelt a 20. századon, igazán ismert és közkedvelt azonban nyugdíjasként lett.
Bálint György 1919. július 28-án született Gyöngyösön egy mezőgazdássággal foglalkozó, zsidó középbirtokosi családba, két lánytestvér mellé. Csak később tudta meg, hogy apja, Braun Izidor nem vér szerinti szülője. Be volt hozzánk szállásolva egy huszár főhadnagy. Kubinyi Arisztidnek hívták. Nagyon-nagyon jóképű fiatalember volt. Az anyám is egy feltűnően szép nő volt. Szép, sudár termetű, égővörös hajú. Az apám pedig beteg volt. Így én tíz évre születtem a fiatalabb nővérem után. Ez csak egy rövid flört lehetett. Úgyhogy énnekem soha senki még egy apró megjegyzést se tett a gyöngyösi emberek közül, de a halmajiak se, pedig falun gyorsan terjednek az ilyen hírek.
A gyöngyöshalászi és halmaji birtokán gazdálkodó, szeszfőzdét és kertészetet is létesítő Braun Izidor saját gyermekként nevelte. Bálint György úgy fogalmazott, ő volt a világítótorony az életében, mindennek az lett az alapja, amit tőle tanult, mind szakmailag, mind emberileg. Négyéves volt, amikor édesapja kivitte a földekre, és hatévesen kapott egy pónifogatot, a lovakról magának kellett gondoskodnia.
Nálunk fontos volt, hogy kis jótetteket hajtsunk végre… Azt kell mondanom, hogy az életemnek ez az első tizennyolc-húsz éve az, ami nyugodt, békés, kiegyensúlyozott körülmények között zajlott le.
Bálint György 1941-ben kapott diplomát a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben. Ekkor hazaköltözött, és apja betegsége miatt átvette a birtok vezetését, gyakorlatilag családfenntartó lett. Aztán jött a harmadik zsidótörvény, és a családi gazdaság egy részét államosították, csak száz holdjuk maradt. 1942 decemberében az akkor 23 éves fiatalembert behívták munkaszolgálatra. Először Erdélybe, az Ojtozi-szoroshoz került, ahonnan 1943-ban a német betörés miatt menekülniük kellett. A nyugati határszélen dolgoztatták tovább, innen 1944 karácsonyán halálmenetben hurcolták Mauthausenbe, majd a gunskircheni megsemmisítő táborba. A holokauszt életre szóló traumát jelentett számára, többször került közvetlen életveszélybe, a munkaszolgálat alatt flekktífuszt kapott. Mivel a vidéki társadalomba integrálódott családból származott, az antiszemitizmus felhorgadása is megdöbbentette:
Akkor alakult ki bennem az a gondolat, ha túlélem ezt a megkülönböztetést, meg ezt a rasszista világot, akkor mindent el fogok követni, hogy ez ne történjék meg még egyszer – írta később.
1945. május 5-én több társával együtt megszökött a táborból, pont azelőtt, hogy az amerikaiak megérkeztek volna. A 42 kilósra fogyott fiatalembert, akinek lábai is elfagytak, egy apácák által működtetett szanatóriumba szállították. Itt két meghatározó barátság köttetett. Az egyik szoros kapcsolat egy Annunziata nevű nővérhez fűzte, akinek a kedvéért áttért a katolikus vallásra, bár nem volt hívő ember, és itt ismerkedett össze egy magyar származású kapitánnyal is. Ugyan a tiszt azt tanácsolta neki, hogy költözzön inkább az Egyesült Államokba, mert otthon nem fogja várni senki, nem fogadta meg ezt a tanácsot, és hazatért.
A háborút csak egyik nővére élte túl, a kisebbik húga és az unokahúga Auschwitzban, a sógora Mauthausenben halt meg. Hazatérve azonnal nevet változtatott, hogy a vezetékneve ne jelezze első hallásra a származását. A gyöngyöshalmaji családi birtokot rossz állapotban, a házat teljesen üresen, kifosztva találta, de a földeken gazdag árvakelés várta a nem éppen szakszerűen betakarított rozsból. A terményt jó pénzért el tudta adni, és szépen-lassan fejleszteni kezdte a birtokot. Meg is nősült, egy Auschwitzból hazatért lányt vett el feleségül. Az új törvények értelmében 200 hold maradhatott a kezén, de az előírt beszolgáltatások miatt a gazdálkodás sokkal nehezebb volt, mint a háború előtt, és szegénységben éltek. Mivel kuláknak számított, szinte állandóan zaklatta, ellenőrizte a rendőrség, és 1948 őszén 24 órát adtak neki, hogy elhagyja a gazdaságot, különben internálják. A szeretett halmaji birtokot hivatalosan önként kellett felajánlania az államnak.
Hat éven belül két szélsőséges hatalmi rendszer tett földönfutóvá, először ugye a nyilas rendszer, másodszor pedig a Rákosi rendszer.
Saját bevallása szerint úgy sikerült feldolgoznia mindazt, ami ezen évek alatt történt vele, hogy a rossz dolgok a múlt homályába vesztek, és szinte csak a jó emlékek maradtak meg, például azoknak az embereknek az emléke, akik segítettek neki a háborúban.
Miután elhagyták Halmajt, feleségével és fiával Budapestre költöztek, de kulákmúltja itt is kísértette, a Rákosi-korszakban minden munkahelyről hamar elüldözték. Eközben a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, onnan 1950-ben másfél évre a Kertészeti Kutatóintézetbe került, ahol a gyümölcstermesztés fenológiájával foglalkozott. Természetesen innen is elbocsátották, indoklás nélkül.
HOGY EL TUDJA TARTANI CSALÁDJÁT, ÚGY DÖNTÖTT, HOGY FŐÁLLÁSA MELLETT MÁSOK KERTJÉT FOGJA ÁPOLNI, ÉS GYORSAN HÍRE MENT A FIATALEMBERNEK, AKI MINDEN MUNKÁT MEGCSINÁL.
Az élete 1953 tavaszán kezdett rendeződni, amikor a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa lett, ahol végre hagyták szabadon dolgozni, és állami keretek között újra azt csinálhatta, amihez igazán értett: birtokot vezethetett. 1956-ban a forradalom kitörése után a gazdaság népszerűtlen igazgatója helyett a munkástanács őt választotta meg igazgatónak, bár egyébként a forradalomban nem vett részt. Januárban aztán, ahogy a diktatúra visszarendeződött, inkább önként lemondott a posztról, nem várta meg, hogy megint leváltsák, így Mányban maradhatott.
Innen 1960-ban Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságához került főkertésznek, négy évvel később pedig otthagyta a mezőgazdaságot, és az Állami Biztosító Főigazgatóság jégkár-szakértője lett. Időközben agrártudományi doktori címet is szerzett. Több szakkönyvvel a háta mögött 1969-ben ő lett a Kertészet és Szőlészet folyóirat főszerkesztője. Mivel tudta, hogy az emberek mennyire ki vannak éhezve a hasznos tanácsokra, megváltoztatta a kiadvány tematikáját, megpróbált közérthetőbb módon szólni az emberekhez. Fontosnak tartotta, hogy az idősebb és a fiatalabb generációkat egyaránt megszólítsák, és a nagyüzemi szakemberek helyett a kistermelőknek, a háztáji kertészkedőknek csináljanak lapot. A recept bevált, ez lett a kiadóvállalat egyik legsikeresebb terméke, volt időszak, amikor 90 ezer példányban jelent meg, és csak azért nem tudták tovább növelni ezt a mennyiséget, mert nem volt több papír.
BÁLINT GYÖRGY 1981-BEN INNEN VONULT NYUGDÍJBA, ÉS UGYAN EZT KÖVETŐEN CSAK KERTJE GONDOZÁSÁVAL ÉS KÖNYVÍRÁSSAL SZERETETT VOLNA FOGLALKOZNI, JÖTT EGY VISSZAUTASÍTHATATLAN FELKÉRÉS: MEGKERESTÉK AZ AKKOR INDULÓ ABLAK CÍMŰ MŰSORTÓL.
Erre mondják azt, hogy a többi már történelem, hiszen ez hozta meg számára az igazi ismertséget, ekkor lett ő az ország kertésze. Az Ablak egy munkatársa találta ki a Bálint gazda nevet is, amit előbb jóvá kellett hagyatni a Központi Bizottság agitprop osztályának vezetőjével, Lakatos Ernővel is, mert a Szabad Európa Rádióban szintén ezen a néven adott kertészeti tanácsokat Czupy Bálint. Bálint György egy interjúban azt mondta, azért keresték meg őt, mert jó volt a beszélőkéje, ami valójában azt jelentette, hogy közérthetően tudta elmagyarázni a föld- és kertművelés alapjait, és erre nagy szüksége volt mindenkinek, hiszen ekkoriban volt a hobbikertek és hétvégi telkek fénykora. És tudta, hogy ez a szerepkör nagy felelősséggel jár. Abban az időben, amikor Magyarországon kizárólag egy tévé létezett, mindenki ismert emberré vált, aki abban szerepelt, az Ablakot például egy időben a magyar lakosság 35-40 százaléka nézte. De nem mindenkit szerettek meg olyan őszintén a nézők, mint őt.
Az alkotáshoz kell valami közösség, valaki mások is. Az Ablakban ez megvalósult. Ott a szerkesztőség, élénk vita volt, és tényleg bele lehetett szólni abba a kiselőadásba, amit valaki tartott vagy fölolvasta egy cikke egyik részletét, bele lehetett szólni, és lehetett ellentmondani neki, méghozzá nyilvánosan. Ez volt a nagyszerű benne – mondta később a műsorról.
Közben könyveket írt, és rengeteg előadást tartott, járta az országot, hogy személyesen is találkozzon azokkal az emberekkel, akik a tanácsait kérték. Közben megint lett saját kertje is, mivel Balatonfüreden a harmadik feleségével, Antóniával megvettek egy öreg, szőlőhegyi présházat, ami körül Bálint gazda igazi mintakertet hozott létre. Nagy társasági életet is éltek, a kor leghíresebb írói, művészei jártak hozzájuk látogatóba.
Bálint György vallotta, a termőföld Magyarország egyik legnagyobb természeti értéke, amit óvni és védeni kell, és a felelősség, amit a magyar kertészet, környezetvédelem és mezőgazdaság iránt érzett, végül a politika közelébe sodorta. A rendszerváltás után több párt is szerette volna a tagjai között tudni, végül 1994. június 1-jén belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe, és az érdi körzet országgyűlési képviselője lett. Négy év után azonban lemondott erről a posztról, mert úgy érezte, a politika számára zsákutca. Döntését azzal indokolta, hogy ő a vidéket szerette volna képviselni, ám pártja inkább a nagyvárosokra, városokra koncentrált, és hiába próbálta politikustársainak átadni a tudást, nem igazán járt sikerrel. Életem dilemmái során ritkán sikerült jól választanom, de ez a döntés a kivételeket erősítette. A rövid és feledhető politikai kitérő nem szegte kedvét abban, hogy továbbra is segítsen megszerettetni az emberekkel a kertészkedést, a természetet és jó tanácsokkal lássa el a hobbikertészeket.
Egy kertésszel minden egyes nap történik valami, kinyílhat egy virág, kihajt az első gyökér a magból, megérik a paradicsom – vallotta. Olyan vagyok, mint a barackfám: tele sebesülésekkel, de még mindig terem .
Szerinte a munkának köszönhette azt, hogy megélte a 100 éves kort. Idősebb korában is rendszeresen jelentek meg könyvei, külön rovata volt például a Nők Lapjában és a Családi Lapban, és számos tévés szereplést vállalt. Saját honlapot is létrehozott, illetve 2000-ben Facebook-profilt készített, aminek több százezres követőtábora lett. Mindkét oldal működtetésében unokája segítette. Élete utolsó éveiben az önfenntartás mellett kampányolt, és a szórakoztató ismeretterjesztés mellett – ahogyan azt szüleitől tanulta – segíteni próbált a rászorulókon. Hat-hét éven át a Máltai Szeretetszolgálattal Tarnabodon nagycsaládosokat, zömmel a városokból kiszorultakat, főleg cigányokat igyekeztem rávenni, tartsák rendben a környezetüket, műveljék a kertjüket.
Pályafutása alatt számtalan díjat és elismerést kapott:
Munka Érdemrend arany fokozata
A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata
SZOT-díj (1988)
Táncsics Mihály-díj (1990)
MÚOSZ Aranytoll életműdíj (1998)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)
Fehér Rózsa-díj (2007)
Gyöngyös díszpolgára (2009)
Budapest díszpolgára (2009)
A Hajléktalan Emberért díj (2009)
Hazám-díj (2017)
Prima Primissima díj (2017)
Magyar Szabadságért díj (2018)
Év Agrárembere Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (2019)
Várda díszpolgára (2019)
Wesley díj (2019)
2019 februárjában azzal került be a hírekbe, hogy saját lakókerületében, a XVI. kerületben egykori politikai szerepvállalására hivatkozva nem szavazták meg díszpolgári címét. Bálint György azt mondta, jólesett volna neki a kitüntetés, de ha az ember jót cselekszik, az már önmagában is elég jutalom.
Tudnék tanácsot adni, ezentúl is fogok. Nem azon múlik, hogy valakinek van-e valami plecsni a mellén, hanem azon, hogy mit tanult meg az elődeitől, a szüleitől, és én a humanizmust tanultam meg tőlük.
Idős korában is aktív és friss maradt. 2011 februárjában egy egész ország aggódott érte, amikor egy autó elgázolta, miközben átkelt az Újszász utcai zebrán. Bálint gazda súlyosan megsérült, intenzív osztályra került, de szinte csodával határos módon teljesen felépült.
Bálint György négyszer házasodott, első feleségével, János nevű fia édesanyjával kétszer is megesküdtek, másodszor 1972-ben nősült, felesége Mészáros Edit filmvágó volt, majd miután ő elhunyt, 79 évesen megkérte Récsey Antónia kezét, akihez több éves munkakapcsolat fűzte, hiszen a Mezőgazdasági Könyvkiadó szerkesztőjeként több könyvét is gondozta. Bálint gazda önéletrajzi könyve, a Keserédes éveim is közös munkával született. Ez 2002-ben jelent meg, majd 2019-ben egy újabb kötet követte, ennek Bánó András volt a társszerzője.
Fia és unokája sem törte meg a családi hagyományt, ők is kertészmérnökként végeztek, és remélte, hogy dédunokája is ezt a szakmát választja majd.
Ha visszatekintek az éltemre, nagyon sok mindenhez hűtlen lettem, de a szakmámhoz sohasem, és ennek örülök.
