A brit Királyi Társaság szerint a gyengített uránt tartalmazó lövedékek vesebántalmakat okozhatnak a katonák és a polgári lakosok körében.
Az uránmagos lövedékek egészségkárosító hatásairól készült és kedden Londonban kiadott legújabb tanulmányban a brit tudományos akadémia szakemberei rámutatnak, hogy a harctereken hátrahagyott uránmagos lőszerek szennyezhetik a talajt és a vízkészleteket. Ezért sürgetik a felhasznált lőszerek összegyűjtését, a térségek talaj- és vízkészleteinek ellenőrzését, az uránmagos lőszerek hatásainak kitett katonák egészségi állapotának rendszeres ellenőrzését. A Királyi Társaság 11 vezető tudósa által az elmúlt két évben végzett kutatások alapján a szakemberek megállapították, hogy a gyengített urán tartalmú lövedékek bevetése katonai konfliktusokban korlátozott egészségügyi kockázatokkal jár a harctereken lévő katonákra nézve, csekély a kockázata a nehézfém mérgezésnek. Azoknál a katonáknál léphet fel rövid távon vesebántalom, akik nagy mennyiségű uránnal szennyezett port lélegzenek be.
Nagyobb a veszélye a talajban nagy tömegben hátramaradt urán hosszú távú korróziójának – figyelmezetnek a szakemberek. Feltevésük szerint a katonai konfliktusokban használt ilyen lövedékek 70-80 százaléka marad a földben eltemetve. Az adott térségekben fennáll a veszélye annak, hogy a térségben játszó gyerekek, a földet művelők nagy mennyiségű szennyezett porral érintkeznek. A brit szakemberek a rendelkezésükre álló adatok alapján nem tudták megállapítani az uránmagos lövedékek hosszú távú egészségkárosító hatásait. A gyengített uránt tartalmazó lövedékeket a páncélozott járművek lövedékeket vetettek be az öböl-háború idején és a balkáni háború során. Ezért a legnagyobb veszélynek az e két konfliktusban részt vett katonák, illetve e térségek lakói lehetnek kitéve. Brian Spatt professzor, a kutatásokat végző tudóscsoport vezetője elmondta, a katonák esetében a tudósok kétfajta kockázatot azonosítottak: a tüdőrák átlagosnál nagyobb veszélyét és a veseelégtelenséget, ezeket is csak akkor, ha nagy mennyiségű uránport lélegeztek be, nyeltek le. A tudósok egyelőre nem találták nyomát az uránmagos lövedékek vízszennyező hatásának, mivel legalább 40 évnek kell eltelni ahhoz, amíg a fém lebomlik – magyarázta a szakember. Az uránmagos lőszerek hatásairól folyó kutatások eredményeinek egy részét már tavaly közzétették a brit tudósok. Akkor rámutattak arra, hogy a lövedékből származó enyhe radioaktivitás növelheti a tüdőrák veszélyét azon katonák esetében, akik túléltek egy uránmagos lőszerrel való támadást. Akkori tanulmányukban rámutattak arra, hogy a dohányzás egészségkárosító hatása sokkal nagyobb, mint az uránmagos lövedékből származó nehézfém, enyhén radiokatív por belélegzésének veszélye.
2002. március 12.
