Fiókák után kutattunk Nagykanizsa környéki templomtornyokban.
Biológusi terepmunka a templomban
„A gyöngybaglyok egy jelentős hányada emberi településekhez, épületekhez kötött: az ismert párok zöme emberi településeken fordul elő. De arról fogalmunk sincsen, hogy a településeken kívül mennyi gyöngybagoly költ” – jelentette ki a Greenfo-nak Klein Ákos, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki korábban egyetemi hallgatóként és doktoranduszként évekig kutatta e szép madarak életét, jelenleg pedig munkakörének részeként szokta felmérni Nagykanizsa környékén az állományt. Ennek kapcsán kísértem el június közepén egyik költésellenőrző körútjára.
A felmérés megkönnyítése érdekében folyamatosan frissítenek egy adatbázist a környék templomairól és egyéb olyan épületeiről, ahol gyöngybaglyok költenek. Az adatbázis alapján kinyomtatott táblázat a kezelők (plébánosok, gondnokok) elérhetőségeit is tartalmazza, így az ellenőrző körutak során tudni lehet, hogy kitől kell elkérni a templomtorony kulcsát. Ha megvan a kulcs, akkor jön a kalandos része a munkának: felmászni a torony tetejébe – olyan helyre, ahová csak kivételes alkalommal jut fel az ember. Vas- és falépcsőkön, ingatag létrákon, félhomályban vezetett az út felfelé, ahol az „expedíció” résztvevőiként a baglyok nyomai után kutattunk. Közvetlen közelből „találkozhattunk” a harangokkal is, egyes templomokban pedig a templomtér fölötti dongaboltozaton is járkáltunk.
Felmérésünk során öt templomtoronyban és egy kultúrház padlásán jártunk. A legtöbb helyen nem találtunk fiókákat, viszont bagolyköpetet annál többet. (A baglyok zsákmányállataik emészthetetlen részeit – a csontokat, a szőrt és a tollakat – köpetek formájában kiköpik.) Megtaláltuk egy elpusztult fiókának a maradványait is.
Az idei év rossz év a költések szempontjából, valószínűleg a sok esőzés miatt. Több olyan helyen, ahol tavaly fészkeltek a madarak, idén elmaradt a költés. Viszont egy délzalai kultúrház padlásán – amely ilyen szempontból a környék legmegbízhatóbb helyszíne – találtunk egy három fiókából álló fészekaljat, egy, a korábbi években ide elhelyezett költőládában. Ákos mászott fel elsőként a padlásra, így ő láthatta elrepülni az egyik szülőmadarat. Ezután kivettük a fiókákat a ládából, Ákos meggyűrűzte, majd visszatette őket és elhagytuk a terepet.
Évente minimum egyszer kell ellenőrizni a helyszíneket, május végén, vagy júniusban. Ez az első költés időszaka; a fiókák legjobban június közepén gyűrűzhetőek. Ha van költés valahol, akkor azt a helyszínt érdemes másodszor is ellenőrizni, július végén, augusztusban, talán még később is, hogy a másodköltésekből származó utódokat is meg lehessen gyűrűzni. „A párok mintegy 20-25%-a költ kétszer, tehát a másodköltések ellenőrzése az első költésekhez képest egy jóval kevésbé sikeres és mutatós menet. De ahol nincsen semmi, tehát május-júniusban nem találunk friss köpetet, tollat, költésre utaló nyomokat, odahordott zsákmányállatot, azt nem nagyon érdemes később sem ellenőrizni, csak egy év múlva” – mondta a természetvédelmi őr.
Egy kutatatás legfontosabb eredménye, hogy a külső költőládában kikelt fiókák rosszabb rövid távú túléléssel rendelkeznek, mint azok a fiókák, amelyek toronyban nevelkedtek szabadon, vagy padlástéren, esetleg pajtában. Ez a különbség elsősorban az első éven belül, főként az első száz nap alatt mutatkozik meg. Ennek alapján az a javaslat fogalmazódott meg, hogy ahol nem muszáj, ott ne kényszerítsék be költőládába a madarakat. A legjobb, ha a madarak ott költhetnek, ahol szeretnének, tehát a torony, a padlás egészét használhatják.
A templomok kezelőivel változó a természetvédők kapcsolata. A legtöbb helyen nincsen probléma, semleges, vagy inkább pozitív a hozzáállás, az esetek 5-10%-ban kifejezetten támogató. Ugyanakkor az esetek 5%-ában teljesen elutasítók a kezelők, mivel félnek annak a következményeitől, hogy állatok telepednek meg a toronyban. Félnek, hogy ha valami tönkremegy a madarak miatt, akkor azért a kezelők lesznek anyagilag felelősek, vagy rajtuk kérik számon, hogy nem vigyáztak egy több száz éves templom gerendaszerkezetére.
Működik egy országos gyöngybagolyvédelmi ügyelet – ezt a 06 20 322 5620 és a 06 20 995 2830 telefonszámokon lehet elérni. „Sokszor elegendő csak telefonos tanácsot adni, de előfordul, hogy sérült madarat jelentenek be, amit el kell hozni. De manapság kétszer is meggondoljuk, hogy szabad-e autózni 200 kilométert azért, hogy egy amúgy is halálra ítélt, sérült madarat elszállítsunk. Általában mindig elszállítjuk persze, csak azért érlelődik a gondolat, hogy ezen valahogy változtatni kell a jövőben” – osztja meg aggályait Klein Ákos.
Hullámzik az egyedszám
A fokozottan védett madárfaj bizonyos szempontból veszélyeztetettnek számít, más szempontból viszont nem. Általában – ahogy ez idén is történt – az állomány nagy része télen elpusztul. „Ilyenkor gondolhatjuk azt, hogy nagy bajban van a gyöngybagoly-állomány. De akik komolyabban foglalkoznak a fajjal, érzik, hogy ezek a hullámzások teljesen normálisak. A nagy fluktuációk gyorsan kiegyenlítődnek, és globálisan nincsen igazából nagy bajban a madárfaj” – mutatta meg az érem egyik oldalát a természetvédelmi szakember. Ugyanakkor rögtön hozzátette, hogy van számos olyan veszélyeztető tényező, amely mellett nem szabad elmenni csak úgy – ezek ugyanis hosszú távon gyengítik a populációt. Annak érdekében, hogy a természetes nagy negatív kilengések után a populációk gyorsan vissza tudjanak állni a magasabb létszámra, fontos, hogy a veszélyeztető tényezők csökkenthetőek legyenek. Ez utóbbiak közül talán a legfontosabb a sok új autópálya, gyorsforgalmi út, az úthálózat fejlesztése – tehát az, hogy mindenhová gyorsabb, szélesebb utak épülnek. A több és gyorsabban közlekedő autó pedig egyre több madarat üt el. A templomtornyoknak – a gyöngybaglyok fontos fészkelőhelyeinek – lezárása is problémát okoz, de ez a természetvédelmi szervezetek részéről könnyebben kezelhető: a szakemberek, bagolyvédő aktivisták felkeresik a templomokat, beszélnek a kezelővel, és újra megnyitják, megnyittatják a tornyokat, vagy költőládákat helyeznek ki. További gond viszont, hogy a települések környékén található jó élőhelyek elkopnak, elsősorban a vidéki nagyvárosok környezetében. Új lakóparkok épülnek, és így elvesznek az ottani gyöngybaglyok táplálkozására alkalmas élőhelyek.
Együttműködésben a kisemlős-kutatókkal
A felmérés során köpeteket is gyűjtöttünk, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer számára. A mintákat feldolgozó elemzők utána a csontok alapján meghatározzák, hogy az egyes helyszíneken milyen fajok fordultak elő a baglyok táplálékában. Ebből lehet követni, hogy van-e mezei pocok invázió egyes években, vagy ami a legfontosabb a Kis-Balaton környékén, hogy hány helyen fordul elő a ritka északi pocok.
Kapcsolódó anyagok:
