Mit csináljunk a hosszú télvégi estéken és hétvégéken? – Készüljünk a tavaszra és készítsünk darázsgarázst!
Alig néhány hét, és beköszönt a kora tavasz. Kevésbé ismert tavaszi vendégeink lehetnek a magányos méhek és darazsak, amiknek egyre inkább csökken az életterük. Madárbarát kertünk sokféleségét ezek a fajok is színesítik, a tél utolsó latyakos napjain szánjuk kis időt a darázsgarázsok elkészítésére!
A tapasztalati út erős, többen megtanultuk már tiszteletben tartani a nagycsaládokban élő, rögtön feldühödő és csapatosan támadó méheket és darazsakat, ezért kerülünk mindent, ami akár csak kicsit is hasonlít hozzájuk. Ebből adódik, hogy kevesen, elsősorban rovarász szakemberek ismerik csak a „magányos méheket”, így a kőműves méheket. Ezek a néhány milliméterestől a centis nagyságig változó méretű, toleráns állatok partfalakba, vályogházak falába mélyítik költőüregeiket. Korszerű épületeink kemény felületébe ilyen élőhelyek nem készíthetők és a nádtetők is kiveszőben vannak, ezért ezek az érdekes és értékes rovarok mindinkább kiszorulnak a második otthonukká vált lakott területekről.
Az életterüket mindinkább elveszítő magányos méh- és darázsfajok fennmaradását segíthetjük elő a csalóka elnevezésű, „darázsgarázs” néven meghonosodott eszközzel, amibe főleg méhek költöznek be. Szinte bármilyen időjárásálló anyag alkalmas darázsgarázsnak, ami tartalmaz, vagy amiben kialakíthatók 3-10 mm átmérőjű, 3-10 cm hosszúságú üregek. Elsősorban kisebb nádkötegek, fahasábok felelnek meg a célnak.
A darázsgarázs elkészítéséről és kihelyezéséről az MME alábbi oldalán olvashatnak.
A cikk bővebb és illusztrációkban gazdag változatát itt tölthetik le.