Vége a környezetrombolásnak? Két magyar szakember találmányának köszönhetően talán igen. A Feltalálók Világszervezete tavaly Nürnbergben a világ egyik legjelentősebb innovációs kiállítása keretében megrendezte a “zöld találmányok” nemzetközi versenyét. A fődíjat, a Green Oscart két magyar feltaláló, Raisz Iván és Barta István érdemelte ki. Találmányuk, a kommunális szemétből előállított metilalkohol megoldást jelenthet a már fogyó szénhidrogének utáni jövőre, és ráadásul élhetőbbé teheti környezetünket is. A kérdésekre Raisz Iván válaszolt.
– Beszélne a feltalálás kezdeti szakaszáról?
– A különböző nemzetközi találmányi kiállításokon elért eredményeink alapján már 2008-ban az év feltalálói vándordíját kaptuk meg, majd azt ezt követő időszakban a tanulmányunkról négy szabadalmi bejelentést tettünk. Ezek hivatottak levédeni azokat a technikai és elméleti újdonságokat, amelyek révén a kukás autóból kikerülő kommunális hulladékból metilalkoholt és cseppfolyós szén-dioxidot tudunk előállítani.
– Mit tartanak a legjelentősebb eredményüknek?
– Először is nem okozunk környezeti kárt a hulladék lerakásával, és emellett nem kell vásárolnunk nyersanyagot, hogy a termékünket előállítsuk.
– Mire lehet használni a metilalkoholt?
– Már száz évvel ezelőtt használták gépjárművek hajtására, és mind a mai napig is használják például a különböző belső égésű motorokkal ellátott modellek üzemanyagaként. De ami számomra mint vegyész számára érdekesebb: az úgynevezett C1-kémiának, tehát az egy szénatomot tartalmazó szerves vegyületekből kiinduló vegyiparnak szolgál alapanyagául. Ebből azután nagyon sok minden előállítható, mint például a különböző műanyagok is.
– Bemutatná a társát?
– Barta István barátom eredendően vízépítő mérnök, aki végzettségének megfelelően kezdte pályafutását, majd ismereteinek birtokában hozta létre Nyíregyházán a Bio-Genezis nevű környezetvédelmi céget, amelynek az utóbbi időben egyik fő profiljává vált a hulladékok elhelyezésével és a rekultivációval kapcsolatos tervezés.
– Társa mennyiben kapcsolódott be a találmány létrehozásába?
– Én ezt mindig úgy szoktam mondani, hogy mi hulladékból akartunk vegyi anyagot létrehozni, ezért kellett a munkacsoportba egy ember, aki a hulladékok összes sajátságának birtokában van. Tudja, hogyan fordulnak elő, hogyan kell őket kezelni, és milyen természeti károkat okoznak.
– Helytálló az a megállapítás, hogy a folyamat során nem kerül sor szén-dioxid kibocsátásra?
– Igen, helytálló. Először is nagy mennyiségben "takarítunk meg" üvegházgázokat, hiszen amikor lerakjuk a kommunális hulladékot, akkor a tárolókban metán és szén-dioxid szabadul fel. A metán ráadásul húszszor annyi káros hatást fejt ki, mint a szén-dioxid. Viszont mi meg tudjuk oldani, hogy ne keletkezzen metán, a szén-dioxid pedig tisztított cseppfolyós formában áll rendelkezésünkre. Itt szeretném megjegyezni, hogy erős törekvések vannak arra, hogy az erőművekből kibocsátott szén-dioxidot is cseppfolyósítsuk, holott Magyarországon, Répcelak környékén a föld alól hoznak fel szén-dioxidban dús gázt.
– Mi a jelentősége a cseppfolyósított szén-dioxidnak?
– Ami kevésbé köztudott: az élelmiszeriparban széles körben használják, de bizonyára sokan láttak már ilyen kézi tűzoltó készüléket. Ezen túlmenően az utóbbi időben szén-dioxid munkagázos hűtőszekrényeket forgalmaznak. Ezek energetikai hatásfokukat tekintve nem olyan jók, mint a korábban használt, az ózonréteget károsító freongázos készülékek. Viszont ha a szén-dioxid teljes életciklusát és kinyerését vizsgáljuk, akkor már jobb helyzetben vagyunk.
– A beszélgetés elején említette a szabadalmi eljárást – hol tart most ez a folyamat?
– A magyar szabadalmi bejelentést 2008-ban tettük meg, utána egy éven belül a nemzetközit, majd újabb egy évre rá az úgynevezett nemzeti fázisokba jelentettük be a találmányt, méghozzá négybe, úgy mint: Európa, Amerika, Kína és a volt Szovjetunió, amelyet most a nemzetközi terminológia Euro-Ázsiának hív.
– Mikor láthatunk kézzel fogható eredményeket?
– Már ezen az úton haladunk. Hadd ne mondjak most neveket vagy országokat, de már azt számoljuk, hogy évi 20 vagy 40 ezer tonnás kapacitású üzemeket érdemes-e építeni. Az egyik északi szomszédunk gyárától érdeklődtek, hogy lehet-e a kommunális szemétbe a náluk tetemes mennyiségben keletkező papírhulladékot belekeverni. Ők jelenleg a beruházás pénzügyi forrásainak előteremtésén dolgoznak.
– Mi, magyarok fogjuk a találmányuk előnyeit látni és élvezni?
– Azt mondhatom, hogy van hazai érdeklődés is. Két másik feltaláló társaságában március végén tartok előadást a Nemzeti Innovációs Hivatalban, ahol a Vidékfejlesztési és a Nemzetgazdasági Minisztériumot államtitkári szinten képviselik majd. Ez, gondolom, a dolog komolyságát jelzi. Itt nem kell félni, hogy valaki elzárja a gázcsapot vagy meglékeli a hajót, mert az áldozatkész lakosság szorgalmasan szállítja az alapanyagot.
– Meg tudná mondani az első rendszerbe állítás idejét?
– A beruházás jelenleg majdnem száz százalékos, ezért határozott meggyőződésem, hogy a hatósági rendszerbiztonsági vizsgálatok befejezése után itt, Miskolcon szeptemberben teljes kapacitással fogunk dolgozni.
– Ez már egy kész üzem lenne?
– Mi ezt pilotüzemnek nevezzük, amely adatokat fog szolgáltatni a nagyobb üzemeink tervezéséhez, valamint betanítási funkciókat is biztosít. Napi egy kukásautónyi hulladékot készülünk feldolgozni, ami éves szinten kétezer tonna kapacitást jelent.
– Ha nem titok, jelenleg min dolgozik?
– További kutatásokat folytatunk a cseppfolyós szén-dioxiddal, amely a jövőben rendkívül értékes alapanyag lesz. Amennyiben a mostani árakat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ázsiai piacokon most is négy-ötszörös a különbség a két termék ára között. Laboratóriumi kísérleteim nagyon biztató képet mutatnak, de sajnos erről sem beszélhetek még, amíg ez a szabadalom bejelentésre nem kerül.
