Ausztriában is komoly gondokat jelent a múltban felhalmozott azbesztszennyezési potenciál, amit mihamarabb fel akarnak számolni.
Az azbeszt szálakat alkotó elemi rostok vastagsága a milliméter egy ötvenezred része, hosszuk pedig öt és száz mikrométer közé esik. Ebben a formában jutnak el belégzéssel a tüdőbe. Az azbeszt nem minden formájában egyformán veszélyes az egészségre. Míg a szórt azbeszt bevonat valósággal “por-bombának” számít, az azbesztbetonból készült lapok és csövek ezzel szemben alig jelentenek veszélyt.
Az azbeszt alkalmazásával kapcsolatban főként a múltban elkövetett bűnök után kell megfizetni manapság a számlát. A korábban nagy tételben az épületek szigetelésére használt szórt azbeszt bevonatok miatt. Azért, mert a munkát sok esetben mindenféle védőfelszerelés nélkül végezték el, vagy mert azbeszt szövetből készítettek tűzálló függönyt színházaknak, vagy mert egy konyhából sem hiányozhatott a tűzhely mellől a hőálló azbeszt lap. Minden egyes alkalmazási mód a durva felületkiképzés miatt magas elemi rost leválást és légtérbe jutást eredményez.
A rostrészecskék engedélyezett határértéke egy köbméter levegőben ezer szál. Ausztriában a hetvenes évek végén tiltották be a szórt azbeszt bevonat alkalmazását. A ma meglévő bevonatok még a korábbi időkből származnak. Van olyan sportcsarnok is, ahol köbméterenként 30 ezer szál koncentrációt mutattak ki a levegőben. A szanálás irdatlan magas költségekkel jár. A bécsi Zentralsparkasse központi épületét például negyedmilliárd schilling (18,2 millió euró) költséggel újították fel. Maga a szanálási munka is veszélyeket rejt magában. Egy azbeszttel súlyosan szennyezett épület lebontásakor úgy húsz évvel ezelőtt Németországban evakuálni kellett a környék lakosságát, majd óriási költséggel magát a környéket és az ottani lakóházakat is szanálni kellett.
Kapcsolódó anyagok:
