Hogy áll a bringások helyzete? Mik a Magyar Kerékpárosklub tervei? Miért éri meg belépni? Interjú László Jánossal, a megújult egyesület elnökével.
-Hogyan jött létre a Magyar Kerékpáros Klub?
-A klub 2002-ben alakult; akkor el is indult egy elég intenzív tagtoborzó és érdekvédelmi munka. Akkoriban még nem voltam tagja a szervezetnek; ráadásul külföldön is éltem. Aztán 2004-re valahogy szétesett a szervezet, leült az egész munka, tagdíjfizetés sem volt már. Ebbe a haldokló szervezetbe csöppentem bele tavaly, azaz 2005 szeptemberében-októberében. Akkoriban kezdődött el egy kicsit nagyobb pezsgés. Idén január-februárban egy rendkívüli közgyűlés megválasztott ideiglenes elnökké, azzal a feladattal, hogy élesszük föl megint a szervezetet, induljon be valamilyen komolyabb szakmai munka. Idén június-júliusra eljutottunk odáig, hogy sikerült rendbetennünk a szervezetet, jogi, pénzügyi, könyvelési és egyéb szempontból, és júliusban sikerült egy már legitim vezetőséget is választani. Tehát azt lehet mondani, hogy a szervezet júliustól már igazán létező, és megjelenni tudó szervezet.
-Mik az egyesület céljai, milyen tevékenységet végez?
-A fő célunk, hogy a kerékpározás érdekében dolgozzunk; annak érdekében, hogy a kerékpározás, mint sporteszköz, mint közlekedési eszköz, hobbi, mint turisztikai eszköz egyre általánosabb legyen. Nem csak azok számára, akik használják. Szeretnénk, hogy azoknak is természetes legyen, hogy ezek létező dolgok, komoly alternatívák – például a közlekedésben -, akik egy-egy várost, országot, infrastruktúrát megterveznek.
-Mindez gondolom kapcsolódik a Critical Mass felvonulások által gerjesztett változásokhoz.
-Nagyon is; már az elején említenem kellett volna. Nem véletlen, hogy pont egy évvel ezelőtt, tavaly szeptemberben kezdett újjáalakulni a szervezet – akkor volt az a Critical Mass felvonulás, amit már kihasználtunk arra, hogy hangot adjunk véleményünknek a sajtóban. Azon a héten sikerült rábeszélnünk a Gazdasági és Közlekedésügyi Minisztert, Kóka Jánost, hogy nevezzen ki a sorunkból valakit miniszteri biztosként arra, hogy az állami szinten a kerékpározás ügyét kézbefogja, koordinálja. Így került Bodor Ádám ebbe a pozícióba.
Az kellett hozzá – ez enélkül nem működik – hogy 24 000-en kint voltunk az utcán, és a politikában mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kerékpárosok kezdenek egy akkora civil tömeget alkotni, amivel számolni kell. 24-25 ezer emberrel egy területi választást is meg lehet nyerni.
-Mint mondtad, az utóbbi egy évben szerveződtetek újra. Úgy tudom, már kezdenek látszani az eredmények. Önkormányzatokkal folynak tárgyalások, szakértői munkával segítitek a budapesti kerékpárút-hálózat fejlesztését. Hogyan állnak most ezek a dolgok?
-Először is nem csak budapesti, hanem országos szinten is gondolkozunk. Ahhoz képest, hogy milyen kevés ideje dolgozunk, azt hiszem, elég látványosak az eredményeink; viszont ahhoz képest, amit el akarunk érni, borzasztó picik.
Eddig sikerült elérni, hogy nagyon sok önkormányzattal megteremtődött a kapcsolat. Ezek- és hangsúlyozom, hogy ebben vidéki települések is bőven benne vannak – most már mint, szakértő partnerre tekintenek a Magyar Kerékpáros Klubra. Olyanra, akit meg lehet kérdezni arról, hogy hogyan nézzen ki a település, ha kerékpárbarát akar lenni, mit és hogy kell csinálni, ha pályázatot írnak – mert most már például a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, pályázatok is kiíródtak. Hogyha bármi kerékpározással kapcsolatos gondjuk van, akkor igénybe vehetik a szakértőinket.
Ennek a másik fele, hogy az aktivistánk közül szakértők kerülnek ki, akik hajlandók szabadidejüket arra használni, hogy komoly szakmai munkát végezzenek – például tervezői és felmérési munkát, nagyon-nagyon sok időben. Ma két felmérési munka is folyik. Az egyik arra keresi a pontos választ, hogy milyen kerékpárutak vannak ma Magyarországon, mert erről nincsen igazi, komoly nyilvántartás. A másik azt vizsgálja, hogy hol húzódjanak pontosan az EuroVelo turisztikai kerékpár-útvonalak Magyarországon. A munkákat a Gazdasági Minisztérium finanszírozza; a munka elvégzésére pályáztatás útján kiválasztott cégeknek előírták, hogy a kerékpáros civil szervezeteket be kell vonni ebbe a munkába. Aktivistáink – többek között a Bringaút Egyesület aktivistáival együttműködve – most végzik ezt.
Több budapesti kerület is – például az V., a VII. kerület és Soroksár megkeresett minket azzal, hogy tegyünk javaslatot a városrész kerékpárbaráttá tételére. Úgy néz ki, Kőbányával is el fog indulni egy együttműködés. Ilyenkor mi leteszünk egy javaslat-csomagot, megpróbáljuk bemutatni, hogy mit szeretnénk, és a Fővárossal is egyeztetünk.
-Milyen hosszabb távú célkitűzéseitek vannak a budapesti kerékpárút-hálózat hosszát illetően?
-Nem szeretnék kilométert mondani, mert minek a hossza az, amiről beszélünk? Arról álmodunk, hogy mindenütt lehetővé válik a kerékpárral közlekedés, akár az úttesten, vagy külön kiépített úton-sávon. Valamint arról is hogy az országban mostantól kezdve ne épüljön új útvonal anélkül, hogy nem teremtik meg rajta a kerékpárosok helyét a közlekedésre.
-A felújításokkal mi a helyzet? Budapesten ugyanis kevés új útvonal épül, inkább a meglévőket újítják fel.
– Budapesten az a helyzet, hogy tavaly novembertől elindult egy munka, hogy az útfelújítások során a Főváros a segítségünkkel megvizsgálja, hogy be lehet-e préselni arra az adott helyre a felújítási kivitelezéssel együtt kerékpáros infrastruktúrát. Ennek sok példája van már; látni lehet a Nagytétényi utat, a Budaörsi utat, a budai kerékpárutat a Bem rakparton, ahol mindegyiknél megépült a kerékpáros infrastruktúra a felújítás kapcsán. Ez a program 2007-ben is folytatódni fog.
Ahogy említettem, az a célunk, hogy lehetőleg minél több útvonal alkalmas legyen a biciklizésre. Ez nem jelent feltétlenül külön kiépített kerékpárutat. Jelentheti azt is például, hogy egy keskeny, kis forgalmú úttestet úgy alakítunk, hogy ne legyen alkalmas arra, hogy harminc kilométer/óránál gyorsabban menjen a gépkocsi, és a kerékpáros is nyugodtan tudjon közlekedni. Tehát ahol nincs hely arra, hogy kerékpárutat, vagy sávot építsenek, ott ez is egy lehetőség. A Belváros területei például klasszikusan ilyenek.
-Mondtad, hogy országos léptékben gondolkozol; a legutóbbi közgyűlésen területi szervezetek alapításáról is szó volt. Ezzel a munkával hogy álltok?
-Már négy városban megalakult a helyi szervezetünk, nagyon klasszul dolgoznak, és ezek a honlapon meg fognak jelenni. Újrainduló honlapunk címe: www.kerekparosklub.org. Ahogy befejeződik a Mobilitási Hét, amiben nagyon sok munkánk van, akkor én magam is elindulok egy egyhónapos vidéki körútra, amelynek az a célja, hogy a helyi szervezetekkel, a helyi kerékpárosokkal megismerkedjünk, és elindítsuk a helyi munkákat.
-Közelednek az önkormányzati választások. Vannak-e elvárásaitok a főpolgármester-, vagy akár a kerületi polgármester-jelöltekkel szemben?
-Ezeket az „elvárásokat” – ahogy te mondod – már megfogalmaztuk akkor, amikor a Tour de Voks akciót készítettük, és eljuttattuk mindegyik parlamenti párthoz. Pontokba szedtük őket, és szakirodalommal támasztottuk alá. Ez semmit sem változott; ugyanazok az elvárásaink. Ami változott, hogy még nyitottabbnak mutatkoznak a főpolgármester-jelöltek, keresnek minket, a különböző szervezetek vezetőit, és hajlandóságot mutatnak arra, hogy ha ők kerülnek pozícióba, akkor ezeket a pontokat megpróbálják végrehajtani.
-A városi kerékpározást sok szál fűzi a környezetvédelemhez. Van-e valami víziója a Kerékpárosklubnak arról, hogy hogyan nézne ki ideális esetben egy város, például Budapest?
-Hogyne. Nem szeretnék nagyon távol menni; úgy nézne ki mondjuk, mint Békés, vagy mint Csongrád. Nem mondok külföldi példákat, mert azokat mindig lesöprik azzal, hogy ott könnyű, mert száz éve folyik a munka. Alapvetően azt szeretnénk, hogy minden embernek, amikor elindul reggel, legyen lehetősége racionális döntést hozni arról, milyen közlekedési eszközt használ aznap. Ennek tehát racionálisnak kellene lennie, nem érzelminek. Mert bizony van olyan, hogy muszáj kocsival menni. Amikor el kell vinnem valamit ide és ide, és nincs más megoldás – akkor kocsival megyek. Egy szerviz szerelője nem tud biciklire ülni; egy teherautósofőr sem tud biciklivel szállítani öt tonnát. Nekik autóba kell ülniük. De nem kell autóba ülnie annak, aki három kilométert közlekedik a munkahelyéig, naponta, egyedül ül az autójában másfél órát, mert ez nem racionális döntés. Ha mindenki racionálisan hozza meg naponta a döntését, biztos, hogy a közlekedésben résztvevőknek legalább a húsz százaléka úgy fog dönteni, hogy aznap kerékpár a legalkalmasabb közlekedési eszköz számára. Ez a gyakorlat, ezt mutatják a külföldi példák. De fog úgy is dönteni, hogy gyalog indul útnak, és nagyon reméljük, hogy fog úgy dönteni, hogy tömegközlekedéssel. Nekünk tehát ez a víziónk a városi közlekedés ügyében. Legyen meg a feltétele a tömegközlekedésnek, a kerékpározásnak és a gyaloglásnak is. Ez utóbbi nagyon fontos, ma ez nincs így. Ma nem kellemes dolog besétálni az Új-Lipótvárosból a belvárosi irodába, mert a járdán nem tudok végigmenni, ott is autók állnak.
–Vannak-e olyan konkrét útvonalak Budapesten, ahol szeretnétek kerékpárutakat?
-A 2007-es felújítási tervben szerepel elég sok útvonal, ahol meg kell vizsgálni a kerékpár-infrastruktúra kiépítésének lehetőségét, és ha lehet, meg is kell valósítani. A legfontosabb az Üllői út és a Kerepesi út, mint főútvonal, és a belvárosban néhány útvonal. A belvárosra egyébként is készítettünk egy részletes tervet, amiből sok minden meg fog valósulni; a Szécheny-rakpart talán sétálóutcává válik; a Lánchíd pesti hídfőjénél talán megvalósul az átkelés. Ha a József-nádor téren garázs készül, akkor a felszínen kerékpáros infrastruktúrát is kialakítanak. Tehát van egy csomó útvonal, ami jövőre meg fog valósulni a felújítások keretében.
-Egy további érdekes tevékenysége a Kerékpárosklubnak a jogi segítségnyújtás. Ez pontosan hogyan működik, és milyen esetekben lehet igénybe venni?
-Az ügyvédeink már több esetben segítettek kerékpárosoknak, és amikor a honlap beindul, ott mindenki megtalálhatja majd az ügyvédekhez való e-mailes, később telefonos hozzáférés lehetőségét. Azt szeretnénk, hogy ha bárkinek a kerékpározáshoz kapcsolódó jogi jellegű problémája van, tehát -neadj’ Isten – balesete volt, vitába keveredett a közlekedésben, akkor legyen kihez fordulnia. A Magyar Kerékpárosklub ügyvédjei képviselni fogják őt a rendőrségi vitában, esetleg a bírósági eljárásban. Klubtagjainknak ez ingyenes szolgáltatás lesz. Erre már több gyakorlat volt; két lezárt ügy is van már. Mind a kettőben kiderült, hogy a kerékpárosnak igaza volt, miközben több fokon őt akarták elítélni.
-Milyen további tevékenységei vannak az egyesületnek?
-Nagyon-nagyon sok. Talán a legfontosabb az oktatási program. Nem azt a célt tűztük ki, hogy megtanítsuk az embereket biciklizni. Inkább azt, hogy a gyerekeket, és rajtuk keresztül a szülőket környezettudatos gondolkodásra tanítsuk, aminek az egyik eszköze a kerékpározás. A program elkészült, írásban, ezt beterjesztettük a minisztériumnak, és akkreditáltatni akarjuk. El akarjuk indítani az iskolákban a gyakorlati megvalósítását, valószínűleg idén ősszel, de lehet, hogy csak tavasszal. Néhány iskolában már meg is indul mintajelleggel, hogy dokumentálni tudjuk, hogy jó és sikeres a program.
Célunk, hogy a tagjainknak szolgáltatni tudjunk, hogy érdemes legyen belépni a szervezetbe. Kiépítünk egy hálózatot kerékpárbarát szolgáltatókból, akiknél a klubtagjaink kedvezményeket fognak kapni a szolgáltatások árából. Megállapodtunk az Uniqua biztosítóval, pár héten belül a klub tagjai már hozzáférnek a felelősségi és baleseti biztosításhoz, a lopás ellen ez mégy egy kicsit késik. Honlapunk erről is rövidesen részletes információkat közöl. Részei vagyunk az európai kerékpáros szervezetnek, az ECF-nek; ennek kapcsán be akarunk kapcsolódni az európai fejlesztési munkákba. Nagyon sok munkára pályázunk; egy ilyennek a végén tartunk most: egy nagy nemzetközi vizsgálatnak Magyarország, és azon belül a Kerékpárosklub lesz az egyik résztvevője. Ezt a munkát intenzívebbé akarjuk tenni. Szeretnénk a kerékpáros turizmust is segíteni azzal, hogy a honlapunkon hozzáférhetővé teszünk minden információt a turistáskodni indulók számára. Hosszabb távon remélhetőleg mi is fogunk szervezni túrákat, és talán lesznek olyan lelkes aktivistáink, akik a Kerékpárosklub honlapján beszámolnak túráikról.
-Mindez igen szerteágazónak tűnik, és gondolom Neked elnökként igen sok munkád van benne. Munka mellett csinálod? Hogyan szakítasz időt rá?
-Hosszú évek óta ingatlankereskedelemmel foglalkoztam, amit most lassan leépítek. Azt szeretném, hogy a kerékpáros munkából éljek meg, és nem csak én. Alakuljon ki ebből egy professzionális szervezet. Magyarországon több, mint száz éve létezik a Magyar Autóklub, egy hatalmas apparátust fenntartó szervezet. Az a célunk, hogy mi is egy – a tagdíjakból élő és dolgozó professzionális egyesület legyünk, ahol a tagság a tagdíjfizetésért cserébe számon kérheti az őáltala megválasztott tisztségviselőktől, hogy mit és hogyan csináltál ebben az évben a pénzünkért.
-Ebben a szervezetben a civil, a profitorientált, az NGO és a nonprofit dolgok hogyan fognak egymáshoz viszonyulni? Ugyanis most egy civil szervezet keretében működik a klub.
-Ez meg is marad. A civil szervezet nem azt jelenti, hogy a pénz nem jön szóba. Azt jelenti, hogy azt a pénzt, amit megtermel, visszaforgatja abba a tevékenységbe, amire létrejött. Nem vásárolunk belőle műanyagfröccsöntő üzemet, hanem minden egyes forintot, amit megtermelünk – pályázatokon, tagdíjakból, egyebekből – arra használjuk föl, hogy egy adott ügyet továbbvigyünk. Ez a civil szervezet, és mi ezt szeretnénk csinálni, csak professzionálisan. Csak aktivizmusból nem lehet professzionálisan dolgozni. Nagyon sok civil szervezetnek az a problémája, hogy nincsen fizetett apparátusa, és akkor vagy működik, vagy nem. Ha van néhány nagyon lelkes ember, akkor megy valami, de ha éppen nincsen, vagy éppen most elutazott, akkor leáll az egész munka.
-Miért pont a kerékpározás? Hogy jutottál el odáig, hogy ilyen komolyan foglalkozz a kerékpáros témával?
-Körülbelül negyven éve kerékpározom; húsz éve a kerékpár a közlekedési eszközöm. Ezenkívül elég nagy civil aktivitás van bennem, és a kerékpáros témában találtam meg a lehetőséget, hogy ezt ki is bontsam.
-Köszönöm az interjút!
-Én is köszönöm.
