A rovat kizárólagos támogatója
Lenner Ádám természetvédelmi mérnökként végzett a Debreceni Egyetemen. Sokszálú életútjának egyik fontos tevékenysége az, hogy természetpedagógusként tanyáján gyerekközpontú környezeti nevelést is folytat bivalyaival, akik közül az egyik szelíd, hiszen ő maga nevelte. – Mirtse Zsuzsa interjúja.
Mirtse Zsuzsa: A bivalyt vad, veszedelmes állatnak gondoljuk – hogyan fogant meg mégis az az elhatározás benned, hogy egy bivalyborjút felnevelj cumisüveggel?
Lenner Ádám: A bivaly jogilag veszélyes állat. A gyakorlati szempontból azonban nem ennyire egyszerű a válasz. Hogyan lehet veszélyes egy bivaly, ha régen szántottak, hatalmas súlyokat vontattak vele? Sok ezer éve domesztikálta és szelektálta ki az ember a számára hasznos egyedeket. A szelekció egyik követelménye a kezelhetőség volt. Társas lény, elfogadja az embert vezérnek, így könnyű vele bánni. Miért gondoljuk mégis veszélyesnek? Mert agresszív? Mert egy tonna körüli? Lehet, ezen okok miatt. Az tény, hogy úgy bánik velünk a bivaly, ahogy mi bánunk vele. Ha kedvesek vagyunk, akkor ő is kedves. Ha agresszívak, akkor ő is az. Sosem támad a bivaly véletlen, hirtelen és jelzés nélkül. Mindig jelez. Ha ezeket a jelzéseket nem veszi komolyan az ember, vagy észre sem veszi, akkor ráfázhat. Védi a területét idegenektől, védi a borját bárkitől. Sosem gondoltam volna, hogy házi kedvencként bivalyaim lesznek. Véletlen hozta, amit végül örömmel fogadtam. 2015-ben bálázásból jöttem be a tanyára, mikor egy árva, aznap született bivalyt találtam a legelőn. Bevittem a delelőbe a többi tehénhez, hátha szoptatják, de nem így történt. Reggel már dehidratált volt, így magamhoz vettem, felneveltem. Szerencsére az öröklött magatartásformák jól egyeztek a tanult dolgokkal, így Kobold igazi kedvencé vált.
MZs: A kölyökállattal nyilván könnyebb kapcsolatot létesíteni, de Kobold felnőttkorára is szelíd maradt, akár a hátára is fel lehet ülni. Mi volt a titkod, hogyan tudtad ezt nála elérni?
LÁ: Ez nagyon egyszerű. Minden emlősállat, ideértve az embert is, a játékkorszakában szocializálódik. Akkor tanulja meg, hogyan fejezze ki érzelmeit. A bivalynak is rengeteg van. Ebben az időszakban nemcsak én, hanem sok gyerek és vendég is Kobold körül volt, aki „emberként” nőtt fel. Legalábbis ő embernek hitte magát. Igaz, nem tud kanállal enni, és az angol vécét sem ismeri, de tudja, hogyan fejezze ki az érzelmeit. Eleinte félt a bivalyoktól. Azóta ez változott. A titkom csak annyi, hogy türelemmel figyeltem a reakcióit, következetes voltam és vagyok vele.
LÁ: A szakirodalom szerint az avarok hozhatták be 580 körül a Kárpát-medencébe. Őse az indiai bivaly. 1500 év alatt az itt élő ember és a környezeti viszonyok egyedi módon szelektálták – mára őshonos magyar házi bivalyként tekintünk rá. Kiváló teje miatt nem szenvedett akkora veszteséget állománya a gépek megjelenésével, mint ahogy a szürke marha járt a ’60-as években. Erdélyben és Olaszországban is kedvelik. Tejéből készül a finom mozzarella. A tudatos tenyésztésnek és a Bivalytenyésztők Egyesületének hála a hazai bivalyállomány lassan növekszik. Vizes természetvédelmi terültetek kezelésére alkalmazhatók, mivel mozaikosan megtöri a homogén sásos, gyékényes területeket, ezzel táplálkozó közeget hozva létre sok madár számára. Meggátolja a szukcessziós folyamatokat, így a vízi élővilág megmentője.
MZs: A bivalyok társas lények, és szerencsére Kobold is kapott társakat. Hogyan és mikor került be a csapatba Monszter, illetve Félix, a magyar szürke?
LÁ: Kobold sokáig teljesen szabadon, ha úgy tetszik, korlátok (kerítés) nélkül élt. Közel éves korára viszont már keresni kellett neki egy zárt helyet, mivel folyamatosan megette az ablakba tett muskátlit, pedig a tanya körül 300 hektáron tudott legelni, illetve nagyon szereti az öblítő illatát, így a frissen mosott ruha sem volt biztonságban tőle. Fogócskázni is imád a mai napig, igaz, a játék egyoldalú, mindig ő a fogó. Ezt, érthető módon, sokak nem kedvelték, így bezártuk egy félhektáros helyre. A bivaly nagyon szociális, így nem volt kérdés, hogy kell mellé egy társ. Monszter személyében ezt megtaláltuk. Ő szelídített, nem nevelt. Félix később csatlakozott a csapathoz. Sajnos egynapos korában eltört az anyja lába, így magamhoz vettem és felneveltem őt is. Mind a hárman szelídek, de nincsenek idomítva. Ennek pusztán annyi az oka, hogy érdekelt a valós személyiségük.
MZs: Te magad látod el őket? Velük laksz a tanyán?
LÁ: A tanyán, ahol élünk a családommal, ott vannak Koboldék is. Ez a Tiszatáj Közalapítvány Szamárháti tanyája. Szerencsére van segítségem az ellátásukban. Lajosbá, a karbantartó nagyon kedveli Kobiékat, és ők is Lajosbát. Önitatójuk van, szénabálát teszek nekik heti egyszer, Lajosbá pedig tavasztól őszig pár villa zölddel kedveskedik nekik.
MZs: Tudományos szinten is foglalkozol a szarvasmarhák viselkedéstanával, megjártad Amerikát, megtapasztalhattad a cowboyok életét. Mesélj erről nekünk!
LÁ: Jelenleg a Debreceni Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola hallgatója vagyok. Témám a szürke marha tehenek utódgondozási szokásai. Ez etológiai téma, de fontos, hogy az eredmények a mindennapokban használhatóak legyenek. Észak-Dakotában éltem egy évet (2013 őszétől 2014 őszéig), ahol megtanultam az extenzív húsmarhatartás fortélyait. A négygenerációs cowboyoktól rengeteget lehetett tanulni, ha figyelt az ember. Én figyeltem, és szivacsként szívtam magamba a gyakorlati tudást. Később, mikor hazajöttem, elméleti szinten is bővítettem tudásom. Kemény, embert próbáló időszak volt, de megérte. Mindenkinek ajánlom.
MZs: Az állatszeretetet otthonról, a gyerekkorodból hoztad?
LÁ: Így születtem. Mindig is szerettem a természetet, az állatokat. Sok háziállatom volt, igaz, azok kisebbek, mint Kobiék. Díszhalak, deguk, papagájok, hörcsögök, csuklyáspatkányok, botsáskák, teknősök, afrikai csigák, csótányok és még sorolhatnám. Ha osztálykiránduláson olyan helyen voltunk, ahol lehetett venni állatot, én megvettem és hazavittem. Akkor már nem mondhatott anya nemet. Jelenleg is megvan még a két vörösfülű ékszerteknősöm. Egyik harmincegy, a másik huszonhét éves.
MZs: Aktív tagja vagy számos környezetvédő szervezetnek, a bivalyok segítségével speciális környezetérzékenyítő programot valósítasz meg. Kérlek, erről is beszélj nekünk!
LÁ: Fontosnak tartom a körülöttünk lévő élővilág segítését függetlenül attól, hogy állatról vagy növényről van szó. Egyedül is hatékonyak tudunk lenni, de csapatban az igazi. Együtt, közösen összefogva érhetünk el nagy sikereket. Az élet úgy hozta, hogy sok közösségben kovászként voltam és vagyok jelen. Legbüszkébb a DEHÖK Környezetvédelmi Bizottságra vagyok, annak tagjaira. Tizenkét éve alapítottuk, és a mai napig a legsikeresebb egyetemi hallgatói zöld közösség. Az évek során közel száz taggal bír, akik jelentős része alumni, de a mai napig segítünk egymásnak zöld ügyekben. Példaértékű ez, és úgy gondolom, egyedülálló is. Bízom benne, hogy húsz-harminc évig működni tud, és komoly zöld eredményeket érhetünk el közösen, együtt.
