2005 február 16-án lép életbe az éghajlatváltozásért leginkább felelős üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését elrendelő Kiotói Egyezmény. A mintegy 130 ország által aláírt megállapodás átlagosan öt százalékos csökkentést írt elő 2012-ig.
Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter üdvözli a fontos nemzetközi egyezmény hatálybalépését, ám egyúttal újabb egyeztetéseket sürget a kibocsátás szintjének további csökkentése érdekében. Az 1992. évi ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény és az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv elfogadásával a világ országainak kormányai elismerték közös, de eltérő mértékű felelősségüket egy mind súlyosabb globális probléma, az éghajlatváltozás kialakulásáért és megállapodtak a legsürgősebb teendőkről.
A földi légkörbe kerülő gázok – mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok elégetése következtében kibocsátott szén-dioxid – miatt az éghajlati viszonyok és ezáltal életünk környezeti feltételei viszonylag rövid időn belül alapvetően megváltozhatnak. Az 1997. évi kiotói megállapodás – első lépésként – előírja a fejlett országok számára, hogy az 1990-es szinthez képest átlagosan mintegy öt százalékkal csökkentsék kibocsátásukat 2012-ig. Az Európai Unió átlagosan nyolcszázalékos, Magyarország pedig hat százalékos csökkentésre vállalt kötelezettséget.
A szükséges intézkedések egyebek közt jelentős hatással lesznek az energiagazdálkodásra, a közlekedési ágazatra, valamint a mezőgazdaságra. Mindezek miatt sokáig kétséges volt a jegyzőkönyv hatálybalépése. Végül mintegy százharminc állam – utolsóként az Orosz Föderáció – csatlakozását követően a Kiotói Jegyzőkönyv 2005. február 16-án életbe lép.
A keretegyezmény és a jegyzőkönyv előkészítésében Magyarország is aktívan részt vett. Az elmúlt év folyamán az ezzel foglalkozó kormányközi testület elnöki tisztét Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter töltötte be, hozzájárulva a nemzetközi tárgyalásokon a bizalom légkörének és az együttműködés eredményességének erősítéséhez. Persányi Miklós üdvözli a fontos nemzetközi megállapodás hatálybalépését, egyúttal javasolja a nemzetközi egyeztetések mihamarabbi folytatását a további intézkedésekről. Az EU keretében már megkezdődött erről a politikai vita, a körvonalazódó közös álláspont szerint a következő két évtized során legalább 15 százalékos további kibocsátás-csökkentésre lesz szükség.
