A hazai Madárgyűrűzési Központ is figyelemmel kíséri a madárinfluenza felbukkanását, illetve terjedését a vadon élő madarak között. A Magyar Madártani Egyesület által működtetett központ folyamatosan kapcsolatban van az európai madárgyűrűzési központok (EURING) szövetségével.
A vonuló madarak okozta kockázatot az EURING adatbankjába befutó madárgyűrűzési és egyéb jelölési programok adatainak elemzésével lehet felmérni. A vonulási útvonalak ismeretében biztos, hogy Magyarországra közvetlen módon, vonuló madarak által nem juthat el a vírus, mivel a Kárpát-medencében, de egész Európában nincs olyan átvonuló, vagy itt telelő madárfaj, amely a fertőzött területekről felénk vonulna. Vadon élő madarakkal hozzánk csak közvetett úton, sokszoros áttétellel kerülhetne kórokozó, ha netán a fertőzött területek és Kelet-Európa madarai a vonulás közben, vagy a telelőterületeiken találkoznának egymással. Egy ilyen érintkezés valószínűsége azonban a fertőző góctól távolodva egyre csökken.
Néhány hazánkban is megfigyelhető széles elterjedésű eurázsiai vízimadár-faj (barátréce, csörgőréce, vetési lúd, nagylilik) állományai több útvonalat is használnak annak megfelelően, hogy melyik térségben költenek, de kelet-nyugati vonulás, valamint az egymástól távoli állományok keveredése itt sem figyelhető meg. Arra tehát kicsi az esély, hogy a mi madaraink vírushordozókkal találkozzanak.
A hazai Madárgyűrűzési Központ több mint 10 ezer külföldi vonatkozású megkerülést tart nyilván. Ebből 1908 óta mindössze 2 adat származik a kontinens Belső-Ázsiához közelebb eső területeiről. Az egyik egy 2002 őszén, a Középső-Urál nyugati peremén jelölt erdei szalonka, amit 2004. tavaszán ejtettek el Magyarországon, a másik egy 1931-ben itthon jelölt bíbic, ami három évvel később az Urál délkeleti peremvidékén került meg. Életmódjukat tekintve azonban egyik madárfaj sem tekinthető vízimadárnak, így a madárinfluenza vírus potenciális hordozójának sem. A vad madarak közül a vízimadarakról, és közülük is elsősorban a récefélékről (Anatidae) tudjuk, hogy szervezetükben szinte minden madárinfluenza-altípus megtalálható, méghozzá úgy, hogy a fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Mivel a kacsák nem betegszenek meg, de hosszú ideig ürítik a kórokozót, így jelentős szerepük lehet az influenzavírusok fenntartásában és terjesztésében. A többi vonuló madárfaj, amelyeket a vírus klinikailag is megbetegít, nem tudja nagy távolságra hurcolni a fertőzést, hiszen a legyengült, beteg madarak általában nem jutnak messzire.
Az eddig rendelkezésre álló információk alapján:
• A városi madarak, galambok, házi verebek, varjak nem terjesztenek madárinfluenzát. Mivel ezek nem vonuló fajok, így lehetőségük sincs találkozni a kórokozóval.
• Nincs példa arra, hogy a vírus fertőzött vadon élő madárról átadódott volna emberre. A legtöbb humán megbetegedés fertőzött baromfival való közvetlen kapcsolatra vezethető vissza.
• Mind a természetvédelmi, mind az egészségügyi szakemberek egyetértenek abban, hogy a vadon élő madarak kilövése, gyérítése a fertőzés megállítására, teljesen értelmetlen cselekedet.
• A leghatékonyabb eszközök a vírus kordában tartására a baromfitartás és -szállítás biológiai biztonságának növelése, valamint a tenyésztett szárnyasok és vad madarak találkozási esélyének csökkentése. Fontos, hogy nagyon gyorsan kell eljárni a fertőzött baromfiállományok likvidálásával, és fertőzéstől mentes országoknak szigorúbban kell szabályozni a baromfi, a díszmadarak, a vadon élő madarak és belőlük származó termékek importját az érintett területekről.
• A magas patogenitású vírusfertőzést eddig 3 vonuló madárfajban mutatták ki (indiai lúd, halászsirály, barnafejű sirály), amelyek közül egyik sem figyelhető meg rendszeresen Európában.
• A madárinfluenzának a gazdasági és egészségügyi kockázatok mellett, komoly természetvédelmi kockázata is van. A becslések szerint a globálisan veszélyeztetett indiai lúd világállományának akár 5-10 %-a is elpusztulhatott a Kínában kitört járvány miatt. Más veszélyeztetett fajok, mint pl. a vörösnyakú lúd, kis lilik és hódaru számára is kockázatos a fertőzött baromfiállományokkal való találkozás.
További információ: dr. Hadarics Tibor: 30/277-6153, vagy Fidlóczky József 30/579-7141
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1121, Budapest Költő u. 21. Tel.: 275-6247, Fax: 275-6267
