E címmel tartott előadást az ELTE-n a Fauna Egyesület. Tóásó Szilvia, az egyesület munkatársa a madárinfluenza vírusról és a vele kapcsolatos teendőkről, Dr. Czerny Róbert, természet-és állatvédelmi jogász pedig a vírust érintő jogi vonatkozásokról, illetve a vadmadarakról, és azok madárinfluenza vírushoz fűződő viszonyáról mesélt.
Az előadások egy film (Life of chicken) megtekintésével kezdődtek, amely a „nagyüzemi” csirkék életét mutatta be megrázó képekben. A film bemutatta azokat a rossz körülményeket, amelyek között egy csirke felnő (a kis hely miatt nyomorék, beteg állatok), és azt a bánásmódot, amiben „feldolgozásuk” előtt részesülnek (pl. az eszméletüknél lévő állatokat fejjel lefelé lógatva szállítják „futószalagon”).
Ezután az első meghívott előadó, Tóásó Szilvia a madárinfluenza tüneteiről, a fertőződés fajtáiról beszélt. Hangsúlyozta, hogy emberre csak akkor jelent komoly veszélyt a betegség, ha az emberi influenza vírus és a madárinfluenza vírus „kombinálódik”, erre azonban még nem volt példa. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a baromfiállomány megfertőződése esetén azokat a leghumánusabb és leggyorsabb módon kell elpusztítania az illetékes hatóságnak. Említette a bio-baromfik szerepét a lakosság élelmiszerellátásában. Ezek iránt Ny-Európában rendkívül nagy az érdeklődés, mivel ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak, és életük során nem szenvednek oly mértékben, mint a nagyüzemi példányok. Az előadó végül beszélt arról, hogy a jövőben több országban (pl. Nagy-Britannia, Izland, Kanada) is lehet számítani a madárinfluenza vírus felbukkanására, de aggodalomra természetesen nincs ok, mivel a védekezés egyelőre hatékony.
A második rész Dr. Czerny Róbert előadásában hangzott el, aki arról beszélt, hogy hazánkban az állatvédelmet érintő ügyek sajnos nem jutnak el a legfelső bíróságig, hanem megrekednek alsóbb (helyi vagy megyei) szinten. Ennek okaként a pénzhiányt említette. Szó volt arról, hogy ha egy baromfitartó állatállományában bármilyen veszteség keletkezik (legyen szó akár madárinfluenza vírusról), az állam köteles megtéríteni az okozott kárt. Az előadó sajnálatos ténynek tartotta, hogy a magyar jogászok többségének természettudományos ismerete rendkívül alacsony szintű, ami az állatvédelem és állatkínzások területén fontos tényező. Így bár állatvédelemre vonatkozó törvényünk van, jogász szakember, aki a problémát átlátná, és megfelelően tudná kezelni, még nincs. Ezek után általa készített – vadmadarakról szóló – fotókat mutatott be a jelen levőknek. Az egyes madárfajokról elhangzó érdekességek mellett beszélt arról, hogy ezek az állatok (pl. hattyúk, récék, sólymok, héják, galambok) milyen valószínűséggel betegedhetnek meg madárinfluenzában, és beteg –vagy betegnek tűnő – madarat látva mi a teendő. Az előadás az érdeklődök által feltett kérdésekkel és azok megbeszélésével ért véget.
