A szokásosnál korábban érkeztek a Dél- Alföldre a kakukkok és a sarlósfecskék, valamint megjöttek a fülemülék és a kis poszáták is. Az Európa északi részén fészkelő madarak előtt még hosszú út áll.
A szegedi Fehértó tavai nyugalmat és gazdag táplálékot biztosítanak számukra, ezért számos érdekes és ritka madár megfordul itt ilyenkor. A nyílt vízen bukdosva szerzi táplálékát az üstökös réce, amely narancssárga fejéről és piros csőréről ismerhető fel. A lehalászott tómedrek iszapos felületét parti madarak tömege lepi el: godák, cankók és partfutók keresgélnek a pocsolyában, és felbukkan közöttük Magyarország egyik legveszélyeztetettebb madara, a széki lile is.
Szintén a Fehértavon pihennek a világszerte fokozottan védett lócsérek. Ez a nagytermetű csérféle elsősorban tengerparti madár, ritkán kóborol a kontinens belsejébe, világos testével, fekete sapkájával és hatalmas piros csőrével messzire kitűnik a többi madárfaj közül. A Csanádi-puszták füves élőhelyei a ragadozó madarak számára nyújtanak eszményi pihenő- és táplálkozó helyet: a nagy tömegben elszaporodott rágcsálók messziről idevonzzák az éhes vándorokat. Hazaértek a barna rétihéják, a fokozottan védett hamvas rétihéják is, valamint ismét feltűnt a hím fakó rétihéja is a tavon, amely először tavaly pihent meg a Dél-Alföldön. A halványszürkés, fekete szárnyvégű fakó rétihéja Dél-Ukrajnától Mongóliáig fészkel a sztyeppzónában, Magyarországon ritka tavaszi és őszi átvonulónak számít.
2002. május 1.
