Eddig és nem tovább! -tudtuk meg Dennis Meadows A növekedés határai: harminc év múltán című előadásából, amelyet a Föld Napja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére tartott a professzor.
a fenntartható jövő mértékeA 2005 április 22-i előadás apropóját a Kossuth Kiadó és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jóvoltából azonos címen megjelent ismeretterjesztő könyv szolgáltatta. Négy amerikai kutató elérkezettnek látta az időt, hogy az 1972-ben – „A növekedés határai” címmel – kiadott könyvük megállapításait felülvizsgálják.
Harminc évvel később meg kellett állapítsák, hogy az akkori következtetések sajnos igazabbak, mint valaha: a jelenlegi tendenciák nem folytathatók büntetlenül. Elemzéseikben négy tényezőt vizsgáltak: a világ népesedését, az ipari kibocsátás mértékét, az élelmiszerellátás helyzetét és a természeti erőforrások (erdők, kőolaj, szén, stb.) rendelkezésre állását.
1972 óta a világ népessége megduplázódott, ám az ipari termelés még ennél is nagyobb mértékben nőtt, így az egy főre jutó termelés is folyamatosan növekedik, miközben a természettől nyerhető erőforrások csökkennek. Meadows professzor szerint eredményként könyvelhető el, hogy míg 1972-ben senki nem hitte el nekik ezeket a jóslatokat, addig 2005-ben már senki nem meri megkérdőjelezni, hogy az ember tönkreteheti a Földet. Fölmerülhet a kérdés, hogy ha ez ma már ennyire kristálytisztán látszik, miért nem teszünk ellene.
A válasz a professzor szerint a politikai berendezkedés és az üzleti élet szabályaiban keresendő. Ami a demokrácia és a profittermelés szempontjából üdvös, az a földi élet megóvása, azaz a fenntartható fejlődés szempontjából káros. Négyévente változó politikai vezetéstől, ill. éves nyereség kimutatásokat böngésző menedzserektől nem is lehet várni, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek csak hosszú távon hoznak eredményt. Mégis ebbe az irányba kellene elmozdulni…
a világ jövőjeA professzor példaként említette a földi létet fenyegető egyik aktuális problémát, a klímaváltozást, amelynek egyik oka valószínűleg az ipari fejlődés hatására a légkörbe jutott széndioxid koncentráció növekedése. Az átlagos légköri hőmérséklet emelkedése például tipikusan búvópatakszerű: egészen addig nem okoz nagy problémát, amíg egyszercsak meg nem haladja a kritikus értéket. Küzdeni ellene viszont csak nagyon kitartóan, gyorsan jelentkező, látványos eredmények nélkül lehet, azaz abban az esetben, ha a CO2 kibocsátást nullára csökkentenénk, az érzékelhető javulás csak 100 év múlva jelentkezne.
És mégis azt kell mondanunk, hogy a szakadék felé tartó autót is időben kell lefékezni, nem akkor amikor már annak szélén táncol. Meadows professzor előadását azzal zárta, hogy szemléletformálás helyett most már cselekvésre, kötelező érvényű jogi szabályozásra lenne szükség. A helyes tettek előbb vagy utóbb magukkal hozzák a belátást is.
Halász Ágnes
Képriport a konferenciáról>>>>
