Életének 63. évében váratlanul elhunyt Boros István vízügyi szóvivő. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság kommunikációs vezetőjét, a korábbi vízügyi minisztérium sajtófőnökét 2006. január 3-án érte a halál.
Boros István kiemelkedő vízügyi szakmai ismeretekkel, kiváló kommunikációs képességekkel és emberi tulajdonságokkal rendelkezett, halálával súlyos veszteség érte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot. Boros Istvánt a KvVM saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.
Boros István 1943. május 10-én született Balatonalmádiban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-kémia tanári szakon középiskolai tanári diplomát szerzett 1967-ben, 1971-ben pedig úszó-szakedzői oklevelet kapott a Budapesti Testnevelési Főiskola edzői szakán. Francia és héber nyelven beszélt. A vízügyi területen való elhelyezkedése előtt úszó edzőként dolgozott több fővárosi sportegyesületnél, 1973 és 1985 között például a Ferencvárosi Torna Club vezető edzője, majd 1985 és 1989 között a Budapest Vasas SC utánpótlás szakág-vezetője volt. Négy éven át, 1993-ig vezette a Ferencvárosi Torna Club utánpótlás szakágát, illetve meghívásra, az izraeli Maccabi Haifában volt vezető edző 1990-től 1992-ig. Tanított a pesthidegkút-máriaremetei Ökumenikus Általános Iskolában, a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolában és Pr-munkatársként dolgozott a Magyar Demokrata Fórum Országos Hivatalánál is.
1998-ban a KvVM akkori jogelődjénél, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban helyezkedett el, sajtófőnökként 2002-ig vezette a tárca kommunikációs és sajtóirodáját. 2002-től haláláig az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság (korábban Országos Vízügyi Főigazgatóság) kommunikációs vezetője volt, és segítette többi között az újságírók és a közvélemény tájékoztatását az országos vízügyi helyzetről, az országban kialakult bel- és árvízvédelmi helyzetről. Boros István szakmai munkája mellett társadalmi szerepet is vállalt.
1973-tól húsz éven át 1993-ig volt tagja a Magyar Úszószövetségnek, előbb az edzőbizottságnak, majd az utánpótlás bizottságnak. Publikációi között sportélettani szakcikkek, közvélemény-kutatások is megtalálhatóak. Szakmai munkája elismeréseként 1973-ban Kiváló nevelő kitüntetést, 2000-ben Vásárhelyi Pál-díjat, valamint „A vizek kártételei elleni védekezésért” érdemérmet kapott.
