Öt esztendő után ma újra megnyílt a Sió-csatorna. A Balaton magas vízállása miatt Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter adott engedélyt a zsilip felengedésére, amely várhatóan két hétig engedi le a tó vizét.
A mostani beavatkozás során a Sió-csatorna vízelvezetési képességét tesztelik, és elvégzik a szükséges karbantartási munkákat. A Sió-csatorna zsilipét a tó alacsony vízállása miatt öt éve nem nyitották ki. Az elmúlt időszak csapadékos időjárása miatt azonban az átlagos vízmélység elérte a 3,5 métert, a Balaton vízállása pedig 13 centiméterrel meghaladja a szeptember 1-ei 95 centiméteres szabályozási határértéket. A siófoki vízmércénél 108 centiméter a vízállás.
A zsilip 15 százalékos kinyitásával a vízügyi szakemberek a Sió-csatorna vízelvezetési képességét tesztelik, és elvégzik a szükséges karbantartási munkákat. A zsilip előreláthatóan két hétig lesz nyitva, így várhatóan három centiméterrel csökken majd a Balaton vízállása. A befolyó vizek (például a Zala) vízhozama ezt az értéket ellensúlyozza, ezért mérhető vízszintcsökkenés az első ütemben nem várható. Miért van szükség a zsilip megnyitására? A zsilip kezelési szabályzata alapján a téli szabályozási vízszint 95 cm. Ehhez képest jelenleg 108 cm a Balaton vízszintje. Szélsőséges időjárási viszonyok esetén (hirtelen csapadék, erős széljárás) több déli parti településen (Fonyód, Balatonfenyves, Balatonboglár, Máriafürdő) elöntheti a partot a Balaton, súlyos kárt téve a part menti ingatlanokban.
A téli időszakban az elmúlt évek vízjárása alapján jelentősen, több deciméterrel nő a tó vízszintje. Ezért előreláthatólag szükség lesz a zsilip hosszabb ideig tartó megnyitására és a Balaton vizének leeresztésére. Ezt a jelentősebb vízeresztést meg kell előznie a Sió-csatorna ellenőrzésének, az uszadéktorlaszok eltávolításának. Ezeket a feladatokat végzik el most a szakemberek. A meteorológiai helyzet és a tó vízállásának függvényében Persányi Miklós miniszter dönt majd a további vízszintcsökkentés szükségességéről, mértékéről.
KVVM sajtóközlemény
A balatoni zsilipnyitásra
Úgy látszik, a vízügy semmit nem tanult az elmúlt évek eseményeiből. Azt a tényt, hogy az idei augusztus rekordmenynyiségű csapadékot hozott, úgy értékeli, mint a dolgok normális mederbe fordulását. A helyzet kezelésére nincs más eszköze, mint amit az évszázados rutin kínál: le kell ereszteni a Balaton vizét. Nehéz megszámolni, hány ökológus könyörgött az elmúlt években, akár csak e helyütt is: adják vissza a Balatonnak, ami az övé. Nyissák meg a Berekkel való kapcsolatát, állítsák helyre a vízcsere lehetőségét azokkal a környező területekkel, amelyek a múltban lehetővé tették a többletcsapadék tárolását a szárazabb időkre. Semmi nem történt. Elfelejteni látszanak azt a (vízügyes!) alapszabályt, hogy áradásra szárazságban, aszályra bő víz idején kell felkészülni. Bármiféle balatoni beavatkozás átfutási ideje minimum öt év. Ennyi kell az elgondolások kidolgozásához, a legmegfelelőbb kiválasztásához, a szakmai viták lefolytatásához, az önkormányzatokkal való egyeztetésekhez, a tervezéshez, az engedélyek beszerzéséhez, a pénz összegyűjtéséhez és a kivitelezéshez.
Ha 2003-ban döntés született volna akár a bevezető csatorna megépítéséről, akár a többletvíz tározási lehetőségeinek megteremtéséről, annak hasznát legkorábban 2008-ban látjuk. A mostani rengeteg víz megmentésére már az sem adott volna módot, de legalább látnánk az út végét. Különösnek találnám, ha bárki, de főképp egy vízügyi szakember ezt a nyarat – hidegrekordjával, melegrekordjával, csapadékrekordjával – a természetes rend irányába fordulásként értékelné. A Kárpát-medence éghajlata önmagában is változékony, szélsőséges. De nem ennyire: amit most láttunk, a számok szigorú tükrében is rendkívüli. Ha az időjárás valóban viszszatérőben lenne az évszázados átlaghoz, ha a hőmérséklet és a csapadék a régi idők óta megszokott módon alakulna, akkor tökéletesen megérteném, hogy szívfájdalom nélkül megnyitják a zsilipet, hiszen a múltban sohasem fordult elő, hogy évekig ne legyen elegendő csapadék. Most azonban több mint öt évig kellett zárva tartani a csatornát, ami 142 éves fennállása alatt abszolút rekord.
Többször elmondtam: a szélsőségek előfordulásának növekedése könnyen elvezethet oda, hogy hosszú száraz időszakok között rövidebb ideig többletvíz keletkezik. Semmi garanciát nem látok arra, hogy néhány bő vizes hónap után ne jöjjön egymás után ismét akár az eddigieknél is több meleg, aszályos esztendő. Miközben – ötven éve a Balaton szerelmeseként – mindenkinél jobban örülök, hogy a tó duzzad az erőtől és az egészségtől, egyáltalán nem vagyok nyugodt az időjárás újfajta szélsőségeinek láttán, és főképpen nem tartom helyénvalónak a kérdés szőnyeg alá söprését arra hivatkozva, hogy a problémák önmaguktól megoldódnak. Ismét szeretném rögzíteni: ha netán ma döntés születne valamely beavatkozásról, annak leghamarabb 2010-ben éreznénk a hatását. A mai hozzáállás alapján azonban ennek semmi esélyét nem látom. Annak már inkább, hogy a most eldobott vízmennyiség néhány év múlva nagyon fog hiányozni. Tegyük föl, 2008-ban, alacsony vízállásnál gondolkodni kezdünk: jó volna valahonnan víz. És bizony az a víz 2013 előtt nem lesz meg.
Zágoni Miklós fizikus (ELTE)
