Gyerekként még fürödtünk a Gyáli- patakban. Csodás volt. Áttetsző volt a vize, benne halak, gőték, békák, és dús vízparti növényzet. Most pedig halott – fekete, bűzös, és elkerüljük. Még a közelébe se szeret menni senki.Ez a vallomás az Üllő Te vagy Egyesület szennyvíz anomáliákkal foglalkozó konferenciáján hangzott el, mely a Civil Kollégium Alapítvány Részvétel Hónapja – Légy a helyi demokrácia őre eseménysorozatának volt a része. A rendezvény méltón megmutatta, hogy egy település örzői nemcsak magukért, hanem a jövő generációiért is felelősséget vállalnak. Az ÜTV helyi civilszervezet pár éve maga vette kezébe a jobb sorsra érdemes patak sorsát. Vizsgálta az okokat, kereste a hatóságokat, s most elérkezettnek látta az időt, hogy az érintett települések polgármestereivel (Gyál, Vecsés, Üllő, XXIII. kerület) és a helyi civilek támogató segítségével közös problémamegoldásba kezdjen.
A rendezvény első órájában a világon fellelhető, a természetes vizeket megóvó megoldásokról és a problémák elhárításáról beszélgettek kis csoportokban a résztvevők. Réder Ferenc biológus mérnök, fejlesztéspolitikai szaktanácsadó jóvoltából a jelenlévők megismerhették a hódok kiemelkedő víztisztító szerepét, amelynek nagyban köszönheti New York a tiszta vizét, szó esett a szennyvíziszap megfelelő kezeléséről, a benti alomszékról és arról: miért is van szükség füstölésre, ha valaki a csatornára köti rá az esővíz elvezetőjét. A résztvevők megegyeztek abban, hogy érdemes több alternatív és természetes megoldásban gondolkodni, de egy biztos: minél előbb cselekedni kell a patak helyreállítása érdekében. Megteremteni az egykori természetes állapotot, amely egy beton és drótháló mentes valódi élő vizet jelent.
A következő órában már a polgármestereké volt a főszerep, s a kerekasztal megbeszélésen nem várt, s főleg nem elvárt pillanat következett be.
Az első kérdés nyomán – amely a jól ismert környezetvédelmi gondolatot idézte: „A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön, ám mintha inkább elraboltuk volna” – elhangzott a lényegi felvetés: mi marad a gyerekeinknek, a jövő nemzedékeknek? Erre a polgármesterek régi emlékeiket felelevenítve egyetértettek abban, hogy közös a felelősségük. Bár Jelenleg a patak Soroksárig részben megtisztul, maga elvégezve azt a munkát, amit a sok milliárdból létrehozott Monori víztisztítónak kellene, de ettől még szennyezett víz folyik a Dunába, s a patak környékén gazdálkodók fekete vízzel kénytelenek öntözni a csatornából. Az elfogadhatatlan környezetvédelmi helyzet tehát megoldást kíván.
Meglepően rövid időn belül megszületett az elhatározás : Pápai Mihály – Gyál polgármestere felvetette, a beszélgetésben részt vevő Bese Ferenc – Budapest XXIII. kerület polgármestere valamint Tóth Péter Üllő polgármestere megerősítette a szándékot, mely szerint a Gyáli-patak mentén érintett polgármesterekkel összefogva egy minta projektet terveznek létrehozni szakértők bevonásával, melynek egyértelmű célja a Gyáli 1-es főcsatorna ökológiai rekonstrukciója. Ennek első lépése egy átfogó koncepcióterv készítése, a szennyezés okának felderítése és megszüntetése, végül a patak ökológiai helyreállítása.
A pilot projekt megtervezését és szervezését Tóth Péter, Üllő polgármestere vállalta, de a civileknek is fontos szerep jut: a környezetvédelmi szemlélet formálásában. Meg kell győzniük a családi házak tulajdonosait arról: mennyit számít, ha kevesebb betonburkolatot használnak a kertjeikben. Emellett segíteniük kell megérteni, hogyan érdemes helyben szikkasztani a csapadékvizet, és miért létfontosságú, hogy a szúnyogproblémát környezetbarát módon kezeljük.
