Összeomlás szélén van az ENSZ szakértői szerint az a CDM szénkvóta rendszer, amely a szegényebb országokat is zöldebb energiákhoz juttatta volna. Hiába futott volna az ENSZ-en keresztül az elmúlt években több milliárd dollár a fejlődő országoknak, környezetbarát energianyerésre, mint a szélfarmok vagy a napfarmok, a helyi kormányzati garancia elmaradt, vagy épp olyan hibák csúsztak az előkészítésbe, amely miatt az egész mozgalom az összeomlás szélén áll.
Az ENSZ bangkoki ülésén számoltak be a Tiszta Energia Program (CDM) hanyatlásáról. A gond nagy, mivel a szakemberek véleménye szerint, hogyha a projekt nem valósul meg, akkor még nagyobb különbségek lesznek a fejlett és a fejlődő országok között gazdaságilag, amely társadalmi problémákat is előrevetíthet. A felmelegedés problémája ugyanis egyre nagyobb, és sikereket kell elérni abban, hogy a széndioxid kibocsátás csökkenjen országonként, ha viszont ez a lehetőség is elszáll főként a kormányzatok hibája miatt, akkor még kevesebb az esély, hogy a kitűzött környezetvédelmi célok teljesülnek.
Az ülésen részt vevő, kormányoktól független szakértők egybehangzóan rosszallásukat fejezték ki, hogy a kormányok nem foglalkoznak a programmal a megfelelő szinten, egyszerűen nem veszik komolyan. Az államoknak még van idejük, decemberben egy katari konferenciáig kell a szükséges döntéseket meghozniuk és biztosítani a program jövőjét. Néhány szakember szerint azonban az év végi találkozón ez a kérdés annyira mellékes lesz a többi nagy volumenű döntéshez képest, hogy félő, hogy elsiklanak felette.
A CDM alapja, hogy a fejlődő országok a projektek megvalósulása után, minden megspórolt széndioxid tonnája után úgynevezett szénkreditet kapnak. Ehhez azonban új szélfarmokat, napenergia központokat kellene létrehozni, vagy épp a mostaninál sokkal hatékonyabb tűzhelyeket és világítási rendszereket kellene szétosztani lakosság körében, de ide tartozik az is, hogy a helyi gyárak káros gáz kibocsátásának megfékezésére is lehetne pénzt pályázni.
A CDM rendszert még 1997-ben a Kyotói Protokoll elfogadásakor hozták létre, ám a kreditrendszer csak 2005 óta működik, de azóta csupán 1 milliárd CDM kreditet bocsátottak ki. A helyzetet az idézte elő, hogy az Egyesült Államok nem írta alá a Kyotói Egyezményt, valamint sem India, sem Mexikó, sem Kína nem vállalt semmiféle kötelezettséget, így szinte Európa az egyetlen, amely kereskedik. Azonban az euró zóna válsága sem tett jót a programnak és mindezt tetézi, hogy a Kyotói Protokoll jelenlegi fázisa az év végén lezárul és a nagy gazdasági hatalmak közül egyelőre csak Európa jelezte, hogy támogatja a folytatást. Ezek a problémák, valamint természetesen a gazdasági válság hatása is közrejátszik abban, hogy a kezdeti 20 dolláros kredit ár ma már csak 3 dolláros szinten van, és ezen a szinten már számos jobb jövőre érdemes program nem valósulhat meg, így a befektetők, valamint a projektkészítők is elhagyták a piacot vagy még bizakodnak és kivárnak.
