Elkészült a Cognative és a WWF Magyarország Ökobarométer c. felmérése.
A lakosság tisztában van számos emberi tevékenység környezetkárosító hatásával, és ennek leküzdése érdekében bizonyos hányaduk cselekedni is hajlandó. Ám számos kérdésben továbbra is hiányos információkkal rendelkezik, így nem érzékeli egyes meglévő, vagy kialakulóban lévő problémák valódi súlyát – derült ki a WWF Magyarország és a Cognative Kft. áprilisi felméréséből, amely hazánk polgárainak környezetvédelmi aktivitását mérte fel közvetlenül az EU csatlakozás küszöbén.
Miként ítéli meg a magyar lakosság a környezet állapotát 2004-ben? Mely emberi tevékenységeket tartják a leginkább környezetkárosítónak? Kitől várják a környezet- és természetvédelmi problémák megoldását? Mit tennének az emberek a környezet állapotának megóvása érdekében? Milyen mértékű a vélt kontra valós hajlandóság a környezet megóvása terén?
Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Cognative-WWF Ökobarométer 2004. című kutatás, mely annak a kutatássorozatnak a folytatása, melyet az előző év során a Cognative Kft. a WWF Magyarország felkérésére, annak támogatásaként végzett. A kutatás során (immáron negyedik alkalommal) 2004 áprilisában reprezentatív mintán a 15 éves és idősebb magyar lakosság véleményét kérdezték meg. Ily módon a jelen kutatás eredményei az EU csatlakozást közvetlenül megelőző hetek helyzetjelentésének tekinthetők.
A hazai és a globális környezet állapotát a lakosság egyötöde katasztrofálisnak, további 50%-a súlyosan problémásnak tartja, míg azok aránya, akik szerint minden rendben van, elhanyagolható.
A lakosság érzékenysége a környezetkárosító hatások iránt számos tényezőtől, elsősorban a személyes érintettségtől, másrészt a különböző események médiavisszhangjától függ. Ezt kiválóan példázza az atomerőművek társadalmi megítélése. Múlt év februárjában az első tíz helyezést elért környezetkárosító tevékenység rangsorában csak a nyolcadik helyezést foglalták el az atomerőművek, a lakosság 31%-a tartotta ezeket erősen környezetkárosítónak. Tavaly júniusban azonban, mikor a Paksi Atomerőműben keletkezett üzemzavarok a figyelem középpontjába kerültek, egészen az ötödik helyig ugrott fel, a már lakosság 47 %-a szerint volt erősen környezetkárosító, majd a médiavisszhang alábbhagyásával júliusra újra a hetedik helyre esett vissza, 38 %-ra. Idén áprilisban, miután kiderült, hogy az eredeti tervhez képest csúszik a sérült részek kiemelése, ismét az ötödik helyre lépett elő, 44 %-ra.
A környezetkárosító hatások közül a lakosság leginkább a tankhajók elsüllyedését (79%), a vegyi üzemeket (70%), a szemetelést (61%), az atomerőműveket (44%) és a műanyag flakonokat, tasakokat (42%) tartja erőteljesen környezetszennyezőnek. Ugyanakkor a mezőgazdálkodási tevékenységet (25%), a folyószabályozást (28%), a papírfelhasználást (29%), a vadászatot (50%), illetve az erdőgazdálkodást (63%) egyáltalán nem, vagy nem számottevően tartja környezetkárosítónak.
“Pedig ezek a tevékenységek ugyanúgy környezet- és természetkárosítók lehetnek, mint például a vegyi üzemek. Meg kell teremteni az ökológiai gondolkodás és látásmód alapjait, és ebben a civil szervezeteknek nagy szerepük lehet.” – mondta Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója. Összefüggésben a problémák észlelésével, a lakosság idén önmagának szánja a legjelentősebb szerepet a környezet állapotának megóvásában, javításában. Az adott környéken élőket 74%-uk, az egyes embereket 73%-uk nevezte meg, mint akinek tennie kellene az ügy érdekében. Komolyan csökkent a környezetet szennyező vállalatokat megnevezők száma, a tavalyi 74%-kal szemben már “csak” a lakosság 66%-a gondolja úgy, hogy nekik kell cselekedni a környezet megóvásáért. A kutatási eredmények alapján igazolható, hogy a környezetkárosító hatás észlelése és a cselekvési hajlandóság erőteljes összefüggést mutat. Ily módon, míg a szelektív hulladékgyűjtésre a lakosság csaknem fele (45%), addig az “újrapapír” használatára vagy a papírfelhasználás csökkentésére csak a lakosság egynegyede, ill. egyötöde mutat határozott hajlandóságot.
A felmérés arra is választ keresett, hogy vajon mennyivel fizetnének többet egy környezetbarát csomagolásban kapható üdítőért, környezetbarát anyagokat tartalmazó mosószerért, vagy egy bio-gazdaságból származó termékért, illetve mekkora távolságot lennének hajlandók egy szelektív hulladékgyűjtő konténerig megtenni. Az eredmények szerint a lakosság 87%-a hajlandó lenne a négy dolog közül legalább egyet megtenni (bár ebben oroszlánrészt képvisel a szelektív hulladékgyűjtés), és mindössze 13%-uk mutatott teljes passzivitást.
“A véleményformálók, döntéshozók és a gyártók közös felelőssége, hogy egyrészt ez a cselekvési hajlandóság aktivizálódik-e, másrészt tudatosul-e egyáltalán a lakosságban, mely tevékenységek és miért károsíthatják környezetünket. Más szóval, elérhető legyen, hogy ne csupán a szelektív hulladékgyűjtés lebegjen a lakosság szeme előtt, mint környezettudatos tevékenység.” – összegezte Gergely Ferenc, a Cognative Kft. ügyvezető igazgatója.
További információ:
Gergely Ferenc, ügyvezető igazgató, Cognative Kft.
Tel.: 484-7091
ferenc.gergely@cognative.hu
Schmidt Hajnalka, marketing és kommunikációs igazgató, WWF Magyarország
Tel.: (1)214-5554/129 Mobil: 30/950-9336
hajnalka.schmidt@wwf.hu
Kapcsolódó linkek:
Letölthető grafikonok a WWF Magyarország honlapjának sajtófotó rovatábanban
Cognative Kft.
