1., Először is törvény előtti egyenlőséget, a technokrata, szűk- és rövid látókörű, gazdaságérdekelt és mindent birtokba vevő, hasznosítani akaró szemlélethez viszonyítva a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését. Továbbá…
2., …, hogy békén hagyják természetes közegében: az erdei-, és hegyi utakon csendes sétálók és csókolózó szerelmespárok figyeljék a játékos mókusokat és ne iszonyatosan berregő autók, és ordító tömeg verje fel a csendet, ne riogassák a fészkelő madarakat. (Ha a raliversenyzők félnek a tragédiától, menjenek biztonságos pályákra (pl: Hungaroring) vagy hajtsanak lassabban!)
3., …,hogy a természetvédők áljjanak ki mellette és védjék meg a háborgató emberek ellen (akik bár azt állítják, hogy védik a természetet,és annak barátjai: mégis keresztül-kasul száguldoznának egy nemzeti parkon!) Ha tudnak ilyet mutatni bárhol a világon – megeszem a kalapomat, vagy ha mégis tudnak: miért lenne muszáj nekünk az elvétve előforduló nyugati példa után majommód menni?
4., …, hogy a Büki Nemzeti Park igazgatója, a hagyományosan rali útvonalak engedélyezésekor éljen törvény adta lehetőségével és kompromisszumok nélkül tiltsa meg a természetvédelmi területeken a ralit!
5., …, hogy a rali több tízezres közönsége zárja ki soraiból mindazokat, akik vandalizmusuk folytán nem csak a természet, hanem a rali ellenségei is. Ezen túl a rali és természetbarátok fogadják el a magyar törvényeket és jogszabályokat és ne háborodjanak fel ezek ellen, valamint érezzék erkölcsi kötelességüknek, hogy békén hagyják az érintetlenséget kívánó természetes helyeket!
6., …, hogy mind a természetvédők, mind a korrektül viselkedő nézők vegyék végre észre, hogy a versenyek rendezői milyen hallatlan erőfeszítéseket, és anyagi áldozatokat hoznak egyfelől a természet védelme, másfelől a közönség jó kiszolgálása érdekében, s ebbéli munkájukban ne gátolják, ne ellenezzék, hanem inkább támogassák őket, a közös cél, a jó verseny érdekében… És tegyék mindezt nem természetvédelmi területeken, ahol a természet még sérülékenyebb, mint ahol legalább valamennyire védve van – de ennek ellenére mégis elfogadható a rali.
7., …, hogy a versenyek által érintett nem természetvédelmi területek lakói, és felelős vezetői vegyék észre, hogy a rali, mint a legnagyobb közönséget vonzó magyar sport, átmeneti esetleges kényelmetlenségei ellenére, jelentős összegeket, hasznot hoz az érintett térségbe, és óriási hírverést jelent számukra, tehát megbecsülést, és támogatást érdemel.
8., …hogy a hivatalos szervek, különösen a Büki Nemzeti Park igazgatója egyenrangú tárgyaló partnernek tekintse a bajnoki versenyek rendezőit, és higgye el, hogy azok is ugyanolyan hívei a természetvédelemnek, mint ők maguk, így a céljaik is azonosak. Azonban rendíthetetlenül álljon ki a 4. pont mellett!!!
9., …, hogy a “nem csak a természetet kell védeni, hanem az embereket is, illetve, hogy nem csak az ember van a természetért, hanem a természet is az emberért” – féle vélekedés végre merüljön már feledésbe! Mert az ember a természet része, amibe úgy kell beilleszkednie, hogy ahol csak lehet, BÉKÉN HAGYJA!
10., .., hogy éppen ezért, a természetvédők vegyék végre észre, hogy a teljes tiltás, amelyet például a Büki Nemzeti Park igazgatója alkalmaz, – jogszerű és korrekt!
11., …, hogy a rali verseny a “természetet”, tehát a fákat, füveket, madarakat és állatokat rongálja, és riogatja… még esetleg a közönség teljes kizárásával is.
12., …, hogy ezeken a védett utakon, amennyiben verseny lenne rajtuk, az adott napon nagyságrenddel kevesebb, és mind zaj, mind pedig káros anyag kibocsátás szempontjából szigorúan ellenorzött autó haladna át rajtuk, mint a rendes, napi átlagforgalom – de védett területen még ez is sok!
A természet! (illetve annak nevében: Mester Zsolt)
