A módszer elnevezése: gyökérzónás szennyvíztisztítás, Kickuth német professzor kísérletezte ki vagy húsz esztendővel ezelőtt.
A kilencvenes évek elején történt, abban az időben, amikor a frissen megválasztott polgármestereket képezték, miként is kell egy települést vezetni. Nos, egy ilyen alkalommal Balatonföldváron egy német szakember arról beszélt, hogy a szennyvizet legjobb természetes módon megtisztítani.
Mert így is lehetséges. A módszer elnevezése: gyökérzónás szennyvíztisztítás, Kickuth német professzor kísérletezte ki vagy húsz esztendővel ezelőtt. A durva szennyeződésektől ülepítéssel megtisztított vizet nádmező gyökérzetéhez vezetik, ott a több mint tízezer fajta baktérium és gomba lebontja a káros anyagokat, megtisztítja a vizet. Egy-egy lakosét öt-hat négyzetméternyi nád.
Az eljárás nemcsak természetbarát, olcsó is. A nádas telepítése egyötöddel kerül kevesebbe, mint a hagyományos tisztítómű építése, a fenntartása pedig töredéke. Németországban már számos kistelepülés oldja meg így a szennyvíz tisztítását, nem ismeretlen Ausztriában sem, alkalmazzák már a lengyelek is.
Az előadás felkeltette Kám első embere, Baumgartner László figyelmét. A lehetőségről beszámolt a képviselő-testületnek, amely szintén megfontolandónak tartotta a község szennyvíztisztításának ilyetén módját. Kétszer is ellátogattak a közeli Ausztriába, tanulmányozták az ottani telepek áldásos hatását, majd megszületett a döntés: belevágnak.
Elkészültek a tervek, és a szakhatóság rámondta az áment. Már csak a pénz hiányzott, de az nagyon. Kám kis település, négyszáznyolcvan lélek lakja, pályázat nélkül még az ilyen olcsó megoldást sem tudták vállalni. És hiába nyújtották be az igénylésüket, az első fordulóban kiestek.
Nem adták azonban fel, másodszor is pályáztak – és nyertek! A legmagasabb adható összeget kapták, az összes költség hetven százalékát.
Itt fordulat következett a történetben: amikorra összegyűlt a kellő összeg, az engedély lejárt. Ismét benyújtották hát a tervet a vízügyi igazgatósághoz – és most az illetékesek egyszeriben visszakoztak, mondván, ezt az eljárást nem ismerik kellőképpen, tartanak tőle, inkább nem vállalják a jóváhagyását. Építsenek csak a kámiak hagyományos tisztítóművet, arra nyomban ráteszik a pecsétet.
Kám vezetői ebbe sem nyugodtak bele. Kilincseltek, találkozókat rendeztek, összejöveteleket szerveztek. Mindhiába, a vízügyesek hajthatatlanok voltak. Az ötödik fellebbezés után adták csak be a derekukat, akkor, amikor 1997 januárjában a minisztérium tisztviselői, országgyűlési képviselők és a vízügyesek egy asztalhoz ültek a polgármesteri hivatalban. De akkor is csak ideiglenes engedélyt adtak ki, a tisztító kísérleti jelleggel működhetett.
A kámiakat ez csöppet sem zavarta. A tisztítómű egy év alatt elkészült, ráadásul alig negyvenmillió forintért, vagyis egyötödével olcsóbban, mint ha hagyományos művet építettek volna. A fenntartása mindössze évi 1,4 millió forint, amiben még a telep felügyeletével megbízott szakember foglalkoztatása is benne foglaltatik. Amíg más településen két-háromszáz forintba kerül egy köbméter víz tisztítása, Kámon az önkormányzat ennek az ötödéért tisztíttatja a szennyet.
A környék településeinek vezetői a kámi szennyvíztisztító csodájára járnak, s miután meggyőződtek hatásosságáról, ők is hasonlóképpen szeretnék megoldani a szennyvízgondjaikat.
De csak szeretnék – a vízügyesek ugyanis hajthatatlanok. Amíg itt nem válik be, addig nem véglegesítik a tisztítómű engedélyét, s újat sem adnak ki.
Mit jelent az, hogy bevált a tisztító? Azt, hogy a szennyvíz megfelelő tisztaságúvá váljon, mire keresztüljut a nádas gyökérzetén. A kámi egyelőre nem ilyen, mondják, a tisztított víz nitráttartalma néhány esetben túllépi a megengedett határt.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Magyarországon az előírások csaknem még egyszer olyan szigorúak, mint az európai közösség országaiban, pápábbak vagyunk tehát a pápánál. Úgy látszik, a természetbarát szennyvíztisztítási módszerrel is meg kell várnunk a csatlakozást, hogy az előírásaink enyhülhessenek kissé.
Addig pedig?
Addig építjük a méregdrága tisztítóberendezéseket.
Ezért hiába csatlakozna a Kámtól alig egy-két kilométerre fekvő Szemenye és Egervölgy a háromszoros mennyiségű szennyvizet is feldolgozni képes tisztítóhoz, nem teheti. Ehelyett kénytelen lesz a tizenkét kilométerre lévő Sótonyba vezetni a szennyét. A társulatot ezekben a hónapokban alakítja meg több mint harminc környező település. Nyolc hagyományos tisztító építését tervezik, az egy-egy településre jutó költség százötvenmillió forint körül mozog. Építenék persze olcsóbban is a természetbarát tisztítót – ha kapnának rá engedélyt.
Érti ezt valaki?
Hardi Péter
2002.04.12.
