Az erdőtüzek csökkentésének kulcsa a felhalmozódott biomassza kivonás jövedelmezővé tétele a tulajdonosok számára. Erdőtüzek százairól érkeznek jelentések Dél- és Kelet-Európa számos vidékéről. Az idén már több mint 400 olyan tűz volt, ami 4500 hektár sűrű erdőt perzselt fel és állatok százainak életét oltotta ki.
Olaszországban is igen gyakoriak a nyári erdő- és bozóttüzek. Idén nyáron Calabria és Szicília bekerült a tüzek által leginkább sújtott területek közé. A francia Riviérán a tűzoltóknak sikerült ugyan a lángokat megfékezniük, mégis 2000 hektárnál nagyobb fenyves károsodott. Spanyolországban 35 000 hektárt felperzselve, Gran Canaria és Tenerife szigetének fenyves erdeiben dühöngött a tűz. A polgári védelmi hatóságok azt mondják, a legtöbb erdőtűz a hanyagságnak tulajdonítható, az okokhoz azonban számos esetben gyaníthatóan gyújtogatás is társul – olvasható az Európai Magánerdő Tulajdonosok Szövetsége (CEPF) közleményében.
Az erdőtüzek kialakulását nagyban befolyásolja, hogy milyen gazdálkodás folyik az erdőkben, milyen kezelést folytatnak. Ebből a szempontból a magán erdőgazdák és tulajdonosok igen jelentős szerepet játszhatnak a tüzek megelőzésében. Ha a művelést, ápolást elhanyagolják, nagy a veszélye a gyúlékony szárazanyag felhalmozódásának az erdőben.
Főleg a magán erdőtulajdonosok azok, akiket az erdőtüzek és (más) természeti csapások leginkább sújtanak, melyek gyakori következménye a jövedelem veszteség. A károsodott fa elveszti faanyag értékét, és a megégett fák kitermelésével járó többlet költségekkel is számolni kell. Ha a helyreállítási munkákat gyorsan el is végzik, még mindig kérdéses a károsult terület beerdősítése, hiszen mindehhez hozzá kell adni az erdőfelújítás költségeit is. Ami a törvényt illeti, a Portugáliában és Spanyolországban érvényben lévő törvények szerint például, az erdőfelújítás kötelező. Lényeges szerepe lehet a talaj védelem vagy a sivatagosodás miatt is.
Európa déli részén a magán erdőbirtok több mint 2 millió tulajdonos között oszlik meg, akik az erdőterületek 70 százalékát kezelik. Dél-Európa legtöbb régiójában minden negyedik család rendelkezik erdőtulajdonnal. A déli régióban a magánerdők erős láncolatot alkotnak, ami a bevételeik igen jelentős részét képezi. A magánerdő birtokosok forrásaikat az infrastruktúra fejlesztésére és kivitelezésre fordítják – útvonalak, víztartályok építésére – és úgy gazdálkodnak az erdőn, hogy azzal segítsék az erdőtűz megelőzését. Erről a felelősségről nem igazán tudnak az emberek, s ezért a társadalom nem is értékeli munkájukat.
Az Európai Bizottság és a tagállamok által az erdőtüzekről közreadott hivatalos információk nem szolgálnak, és nem is szolgálhatnak olyan adatokkal, melyek az erdőtüzekben érintett magán-erdőtulajdonosokra, azok számára, vagy a tüzekben érintett magánerdők jellegzetességeire vonatkoznak. Az így megsemmisült fatermék értékének felbecsülése, vagy a megégett fa értékcsökkenésének hozzávetőleges megállapítása sem ismeretes. Hasonlóképpen, nincsenek olyan adatok, amelyek az erdőfelújítás vagy a megrongálódott berendezések, létesítmények vagy az infrastruktúrában keletkezett kár költségeit mutatnák ki. Ezeknek az adatoknak a hiánya azt mutatja, hogy az erdőtüzek humán és társadalmi-gazdasági összetevői figyelmen kívül maradnak.
A magán erdőket sújtott tüzek teljes és pontos hatása még nem ismert. A készülő hivatalos adatokba sürgősen be kell vonni az erdőtüzek értékelésének valamennyi aspektusát, különösen az érintett magán-erdőtulajdonosokra vonatkozókat. (Például az EFFIS-nél – az Európai Erdőtűz Információs Rendszerben.)
Ugyanakkor az erdőknek elégséges tűzvédelmi infrastruktúrával kell rendelkezniük, az ezzel összefüggő kiadások fedezéséhez pedig megfelelő eszközökre van szükség. A megelőzésen alapuló, erdőtűzvédelmi stratégia megteremtését európai és nemzeti szintű erdészetpolitikai prioritásként kell kezelni. A legtöbb ország rendelkezik az erdőtűz oltásban magasan képzett szolgálattal. A kormányok jelentős forrásokat szánnak tűzoltásra, de szükség van arra is, hogy a megelőző intézkedésre helyezzenek ki forrásokat, számításba véve, hogy az egyik nem helyettesíti a másikat.
Az erdészeti szektornak javítania és diverzifikálnia kell saját ágazatát, hogy növekedhessék a magán-erdőtulajdonosok jövedelme, s így képesek legyenek biztosítani az erdő biológiai változatosságát és fenntartható fejlesztését. Az erdőtüzek csökkentésének kulcsa a biomassza kivonás jövedelmezővé tétele a tulajdonosok számára.
A jelenlegi európai és országos szintű rendelkezések nem kínálnak a dél-európai erdőkben keletkező pusztító tüzekre vagy megelőzésükre alkalmazható intézkedéseket. A dél-európai magán-erdőtulajdonosok elkötelezettek az erdőtüzek csökkentése iránt, de ahhoz, hogy ezt megtehessék, megfelelő politikai támogatásra van szükségük.
Kapcsolódó anyagok:
Hőmérsékleti rekordok fokozták a tűzveszélyt a Földközi-tenger térségében
