Az „Év vadvirága” nem titkolt célja, hogy az évről-évre reflektorfénybe kerülő növényfajokon keresztül ráirányítsa a figyelmet a honi természeti értékek, nem utolsó sorban az egyre inkább veszélyeztetett természetes élőhelyek védelmének fontosságára.
Az elmúlt két évben év vadvirágának választott növények – első évben a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), majd tavaly a tavaszi hérics (Adonis vernalis) – a száraz, napsütötte élőhelyek védett vadvirágaiból kerültek ki.
Ezzel ellentétben az idei évre választható fajok mindegyike nedves, mocsaras, lápos termőhelyeken él. A mozgalom internetes oldalán nyár közepétől november végéig lehetett szavazni a szakmai körben előzetesen kiválasztott kornistárnicsra (Gentiana pneumonanthe), szibériai nősziromra (Iris sibirica) vagy nyári tőzikére (Leucojum aestivum).
A közel ezer szavazatból a legtöbb, 41 % a nyári tőzikére érkezett, így e faj kerül az idei évben a figyelem középpontjába.
Nevével ellentétben az amarilliszféle nyári tőzike (Leucojum aestivum) nem nyáron, hanem április közepétől június elejéig nyílik. Fél méteresre, ritkán magasabbra is megnőhet. Tőkocsánya és levelei hamvas kékeszöldek. Húsos, tompa csúcsú tőálló levelei szálasak, kb. 1 cm szélesek. A tőkocsány csúcsán fellevél hónaljában hosszú kocsányokon 3–8 bókoló, harang alakú, 1–1,5 cm-es virág fejlődik. A lepel hat tagú, fehér, a cimpák csúcsa zöldes vagy sárgás foltot visel. Gömbös termése húsos tok.
Az ugyancsak védett rokon tavaszi tőzike (L. vernum) kora tavasszal nyíló faj. Jóval alacsonyabb és tőkocsányán csak 1–2 virág nő.
A nyári tőzike üde, mocsaras, láposodó, gyakran időszakosan vízzel borított termőhelyeken él. Legnagyobb állományai az Alföldön, folyóink árterein tenyésznek. Élőhelyeinek kiszáradása, megszűnése miatt többfelé visszaszorulóban van. Kirándulóhelyeken védelme ellenére gyakran szedik csokorba. Ma már a potenciálisan veszélyeztetett hazai fajok közé tartozik, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
Az „Év vadvirága” nem titkolt célja, hogy az évről-évre reflektorfénybe kerülő növényfajokon keresztül ráirányítsa a figyelmet a honi természeti értékek, nem utolsó sorban az egyre inkább veszélyeztetett természetes élőhelyek védelmének fontosságára. Reméljük, hogy mocsaraink e kétség kívül mutatós vadvirágában még nagyon sokáig gyönyörködhetünk országszerte.
Kapcsolódó anyagok:
