Április 22-én tartják a Föld Napját. Nem a jobboldali föld napját, és nem a baloldali föld napját. Nincs ugyanis keresztény-konzervatív bolygó, mint ahogyan szociáldemokrata vagy liberális bolygó sincs. Egy bolygó van, az általunk ismert élővilág egyetlen lakhelye.
Ez a bolygó (úgy hívjuk: Föld) mindannyiunk otthona. S ezt a bolygót visszafordíthatatlan, s könnyen lehet, végzetes módon pusztítjuk. Ma már idehaza is világos (kellene, hogy legyen), hogy aki ezt a kijelentést patetizmusként, vagy riogatásként elhessegeti, az nem csak téved, de vétkezik is, méghozzá saját, s mindannyiunk unokái ellen, akiket önpusztításunk által, nemes egyszerűséggel, jogos örökségüktől fosztunk meg.
Először 1970-ben tartották meg a Föld Napját, azzal a céllal, hogy a világ figyelmét ráébresszék önpusztító magatartásunkra. Azóta a helyzet mégis egyre romlik. Nap, mint nap szembesülünk ezzel, s nap, mint nap faragatlan, vagy furfangos érvekhez folyamodunk, hogy erről elfelejtkezzünk. A Föld Napja éppen azt a célt szolgálná, hogy kicsit kiemeljen minket a rutinszerű elfordulásból. A jeles napoknak mindig az az egyik céljuk, hogy “megállítsák az időt”, s ezzel alkalmat és teret teremtsenek az önreflexióra. Lehetőséget arra, hogy megálljunk, és végig gondoljuk, mi is történik valójában. Valójában az történik, hogy a “nagy négyes”: a globális éghajlatváltozás, az édesvízkészletek szűkössége, az élelemhiány, és a fajok tömeges pusztulása az emberre nézve veszedelmes következményekkel jár. Ezek az átlag magyar ember számára térben és időben talán távoli, megragadhatatlan dolgoknak tűnnek. Pedig nem azok. Nagyon röviden:
1. a sarki jégsapkák olvadása, illetve a víz hőtágulása miatt a globális éghajlat-változás a világóceán szintjének emelkedéséhez vezet. A jelenlegi előrejelzések szerint már az unokáink tanúi lesznek annak, hogy emiatt körülbelül 100 millió ember hogyan válik otthontalanná.
2. Jelenleg a világ lakosságának 1/5-e szenved édesvízhiánytól, ez az arány két évtized!! alatt várhatóan 1/3-ra nő. Az egy főre jutó édesvíz mennyiségének drasztikus csökkenése már most számos helyen fegyveres konfliktusokhoz vezet. Akié a víz, azé (az élet feletti) hatalom!
3. Mivel a világon felhasznált édesvíz 70% mezőgazdasági célt szolgál, és mivel az élelmiszerek 40% öntöttözött földekről származik, az édesvízhiány nem csak azzal jár, hogy nem jut mindenkinek ivóvíz, hanem, hogy nem lesz elegendő élelem. Ezt a helyzetet csak még kritikusabbá teszi, hogy mivel a legtöbb helyen alkalmazott intenzív mezőgazdaság szikesedéshez, és talajerózióhoz vezet, ez – az épített települések terjeszkedésével együtt – azt eredményezi, hogy minden évben egy Magyarország nagyságú terület esik ki a művelésből.
4. A fajok kihalása, a biodiverzitás csökkenése az átlag ember számára ma még nem látványos folyamat. A természettől elszakadt ember immáron nem érzékeli a tápláléklánc összekapcsoltságát. “Na és ha eltűnik egy védett növény (pl. bánáti bazsarózsa) lényeg, hogy legyen csipsz meg virsli.” Csakhogy, ma már a fajok kipusztulása olyan ütemben halad, hogy ez elkerülhetetlenül kihat az ún. “kulcsfajokra”, s így egy idő után bizony-bizony már csipsz meg virsli sem lesz.
Többek között ezeket a kérdéseket lehetne, kellene végiggondolni, ha hivatalos, össztársadalmi eseménnyé válhatna a Föld Napja. De Magyarországon manapság nemigen vannak össztársadalmi események. Ez különösen látványos a jeles napok és ünnepek esetében. Hogy a vallási ünnepek nem hozzák össze az egész társadalmat még érthető, hiszen nem mindenki vallásos vagy tartozik ugyanahhoz a valláshoz. Maradnak a nemzeti ünnepek, pontosabban maradnának. Ugyanis ma már nem szokás ezeket együtt ünnepelni. Ma már az egyik oldal itt ünnepel, a másik ott. Pedig ennek az országnak nagy szüksége lenne össztársadalmi ünnepekre, a Földnek pedig nagy szüksége lenne arra, hogy minél többen felismerjék nincsen nemesebb és jelesebb ünnep, mint maga a Föld Napja.
