Egyes afrikai pingvinek évszázadok óta használnak bizonyos biológiai jeleket, hogy megtalálják kedvenc halaikat. Most azonban ezen nyomok miatt a fiatal állatok olyan területekre tévednek, melyeken alig vár rájuk táplálék.
A mostani jelenség az első óceáni ökológiai csapda, melyet a kutatók azonosítottak. Ökológiai csapdáról akkor beszélhetünk, amikor egy korábban megbízható, a természetben előforduló jel megváltozik, és így veszélybe sodorja az azt követő állatokat. A nyomokat befolyásoló tényezők sokszor az emberi tevékenység miatt jelentkeznek. A pápaszemes pingvinek (Spheniscus demersus) Dél-Afrika és Namíbia bizonyos területein fordulnak elő. Mikor a Nyugat-Fokföld partjainál élő fiatal madarak fészküket elhagyva első útjukra indulnak, a céljuk az, hogy elérjék a pingvinek elsődleges vadászterületét. Richard Sherley, az Exeteri Egyetem kutatója szerint azonban a környezeti változások miatt most ezekben a régiókban szinte alig van hal.
A víz hőmérsékletének emelkedése, a sótartalom módosulása illetve a túlzott halászat ugyanis keleti irányba űzte a helyi populációkat. A pingvinek viszont mindent ugyanúgy csinálnak, ahogy eddig: követik az óceánban található biológiai jeleket. Sherley szerint a pingvinek 20 százaléka éri csak meg az egy éves kort, részben az ökológiai csapda miatt.
Ökológiai csapdákat a szárazföldön már évtizedek óta azonosítanak a szakértők.
A kutatók egy ideje már sejtik, hogy az óceánokban is megfigyelhető hasonló jelenség, az új vizsgálat azonban immár bizonyítékokkal is szolgál. Rob Hale, a Melbourne-i Egyetem ökológusa bízik benne, hogy eredményeiknek köszönhetően újabb kutatások indulnak majd meg a vizekben. Az ökológiai csapdák megértése ugyanis segíthet a megelőzésben is.
A pingvinek vesztét feltehetőleg az okozza, hogy képesek érzékelni egy jellegzetes kémiai anyagot, melyet a fitoplanktonok eresztenek ki magukból, amikor megeszik őket. Az élőlényeket pedig a környéken elsősorban a madarak táplálékát jelentő szardíniák fogyasztják. A probléma az, hogy a planktonok ezeket az egyedi jeleket néha máskor is kibocsátják, például akkor, ha viharba keverednek. Így úgy hagynak maguk után nyomokat, hogy az út végén a pingvineket nem várja élelem.
Bár az idősebb madarak alkalmazkodtak, és a halakat követve immár keleti irányba indulnak vadászni, a fiatalokat még az ösztöneik hajtják. A kutatók egyelőre nem tudják, hogy a kifejlett állatok miért leleményesebbek. A szakértők a namíbiai illetve a kelet-fokföldi populációkat is megfigyelték. A keleti csoportoknak tulajdonképpen hasznosak voltak a változások, hiszen a halpopulációk közelebb kerültek hozzájuk. A namíbiai kolóniák vadászterületein pedig a szardíniák és szardellák helyét más típusú halak, a gébek vették át. A jelenség leginkább a nyugati populációkat érinti, ahol az elmúlt 15 év alatt nagyjából 80 százalékos csökkenés volt megfigyelhető az egyedszámban – egykor nagyjából 40 000 költőpár élt itt, manapság csak 5-6 000. Sherley szerint a csapda kiiktatásával megduplázódhatna a madarak száma.
Amennyiben nem sikerül megállítani a pingvinek számának fogyását, akár teljesen eltűnhetnek az érintett régiókból. Ez pedig a helyi élővilág felborulásához vezethet- írta a Science News-ra hivatkozva a 24.hu.
