Mit nyer az anya immunrendszere a terhességgel? Hogyan alkalmazkodtak a házi verebek a városi környezethez és miként változik az ebihalak morfológiája és aktivitása ragadozók tartós jelenléte esetén? Pénteken véget ért VIII. Magyar Ökológus Kongresszus.
A Viselkedésökológia szekcióban az osztrák Konrad Lorenz Etológiai Intézetnek és az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének az erdei béka (Rana dalmatina) fenotípusos plaszticitásáról, azaz a különböző környezet hatására adott morfológiai válaszáról végzett kutatásról hallottunk. Ragadozók jelenlétében az ebihalak viselkedése (aktivitása), testalakja (nagyobbnak látszani), fejlődési sebessége és sok egyéb életmenet-jellemzője módosulhat, az adaptáció, változás sok esetben ragadozó-specifikus. A kísérletben az ebihalakkal egy víztérben, de ketrecben tartott ragadozók (lópióca, pettyes gőte, víziskorpió, óriás szitakötő lárvája) faji hovatartozásának, akut veszélyességének és táplálékfelvételi módjának jelentőségét is vizsgálták.
A kétnapi rendszerességgel ebihallal etetett ragadozókat táplálkozási maradványaikkal és anyagcsere-végtermékeikkel együtt, vagy mosás után tiszta vízzel együtt helyezték vissza a vizsgált ebihalakat tartalmazó dobozokba és tíz, illetve harminc nap elteltével figyelték az ebihalak testalakját és aktivitását. Az ebihalak erősebb viselkedésbeli és testalakbeli választ adtak a szitakötőlárva jelenlétére, mint a gőtéére, aktivitásukat kevésbé csökkentették „jóllakott”, illetve olyan ragadozó jelenlétében, ami lenyelés előtt szétdarabolta áldozatát.
Ugyanebben a szekcióban Rózsa Lajos (MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoport) ismertette a méhlepényen keresztüli anya-magzat konfliktus összefüggéseit. A magzat béta-endorfint juttat az anyai vérkeringésbe, melynek – az alaphipotézis szerint – funkciója, hogy a magzat az anyát enyhe függőségben tarthassa, a táplálékért követelőzve megvonással büntesse, vagy többlet dózisokkal jutalmazza az anyai szervezetet. Az endorfintermelés helye, az endorfin-szint változásai a vérkeringés tápanyagszállító kapacitásával, a szülés utáni depresszió mint kábítószer-megvonási tünet együttes mind-mind beigazolni látszik a kezdeti felvetést – magyarázta Rózsa Lajos. A méhlepényen keresztül magzati és anyai immunsejtek (T és B limfociták, makrofágok, NK – natural killer, a spontán vetéléssel összefüggésbe hozott “természetes ölősejt”) is cserélődnek és immunológiailag aktív sejtvonalakat is alapítanak.
A magzat előnyt nyerhet azáltal, hogy “tanulmányútra” küld limfocitákat az anya szervezetébe, melyek a “külvilágból” immunológiai információkhoz juttatják. Az anyába átjutott magzati sejtek 50 százalék apai allélal rendelkeznek, az apai rezisztencia-gének direkt felhasználásából az anyai szervezet hasznot hajt. Az apai rezisztencia-gének megszerzése érdekében az anyának érdeke lehet több férfitől magzatot “nyerni”, hogy belőlük megkapja a rezisztencia-géneket. Ugyanakkor létezik egy “önző terhesség” jelenség, amikor az anya – miután hozzájutott az immunsejtekhez – spontán vetéléssel mentesíti magát a vehem kihordásának terhétől. A maffia hipotézis mintájára feltételezhető azonban, hogy az “önző terhesség” típusú vetélést a magzati eredetű immunsejtek megtorlással fenyegetik: vetélésre válaszul autoimmun jellegű (graft versus host) megbetegedést okozhatnak. Az elemzés tehát az általánosan elfogadott autoimmun betegség-vetélés ok-okozati összefüggését megfordítja.
A városi élőhelyekhez alkalmazkodott, európai nagyvárosokban csökkenő állományú házi veréb (Passer domesticus) viselkedését és kondícióját vizsgálta Bókony Veronika (PE AKLI Limnológia Tanszék) és arra keresett választ, hogy a városi verebek a vidékihez képest miért soványabbak (fogságban is), a kondíció miért tolódik el a kisebb testzsírkészlet felhalmozása felé. A városban kiszámíthatóbb a táplálékellátottság, a kompetíció ellenére a populációk egyedszáma nagyobb lehet, több, de gyenge utód is túlél.
A kísérletben az urbanizációs gradiens mentén fogtak be verebeket, s vizsgálták éheztetés után az aggregált táplálékért folyó versengést, az agresszív és táplálkozási (tülekedéses kompetíció) viselkedést. Szétszórt táplálék esetén, keresésben, ahol a gyorsaság a fontos sem mutatkozott számottevő különbség a városi és vidéki házi verebek között. Felmerült a kérdés, hogy az urbán-ökológiai elmélet szerint ha a városban kisebb a predációs nyomás, miért nem teltebbek az urbánus verebek? A karvaly makett és a kontrollként használt balkáni gerle látványára adott reakció alapján a városi példányok kockázatkerülőbbnek bizonyultak. A vidékiek kockázatvállalása részben a kiegyenlítetlen táplálékellátottsággal magyarázható. Vizsgálták a neofóbiát, az etető mellé helyezett idegen tárgyak (játékok ), illetve az eddig ismeretlen táplálék (kiwi) által kiváltott viselkedést. A vidéki madarak több időt töltöttek az etetőn az idegen tárgyak mellett, míg a városiak neofóbabbak voltak, ugyanakkor a városiak problémamegoldó, innovációs képessége jobbnak mutatkozott, amikor a szemestakarmányt apránként kellett egy plexilap elfordításával megszerezni.
Összességében a kutató a korábban elfogadott urbán-ökológiai elmélethez képest számos újabb megállapítást nyert, többek között azt, hogy “a városok olyan speciális élőhelyet jelentenek a madarak számára, ahol alapvető szelekciós tényezők a predációs nyomás és a változatos, ismeretlen kihívásokkal teli környezet: jelentős ragadozóveszély mellett előnyös az alacsony testtömeg fenntartása és a kockázatkerülő viselkedés, az új táplálkozási lehetőségek kiaknázása pedig innovatív képességeket és flexibilis viselkedést igényel.”
Az előadások és poszterek hivatalos, tudományos szintű kivonata:8. Magyar Ökológus Kongresszus összefoglalója (pdf 1,9 MB)
Kapcsolódó anyagok:
