A WWF Magyarország hód-visszatelepítési programja keretében a mai napon húsz eurázsiai hódot (Castor fiber) telepített vissza a Közép -Tisza vidékére. A Németországból érkezett állatok közül egy 4 tagból álló hódcsalád tehette meg első lépéseit a sajtó nyilvánossága előtt a Tiszadobi-Holt-Tisza felé. Az előzetes élőhely-felmérések szerint alkalmas élőhelynek bizonyult még a Tisza menti holtágak közül a Taktabáji-Holt-Tisza, a Csobaji-Tiszalöki-Holt-Tisza és a Tiszaladányi-Holt-Tisza, ahol további 16 egyed talált otthonra. Az OBI Magyarország hét éve a hód-visszatelepítési program kizárólagos támogatója.
A XIX. század közepéig ez az érdekes életmódú rágcsáló természetes ártereink gyakori lakója volt, ám a túlzott vadászat és élőhelyének megfogyatkozása miatt több mint egy évszázadra eltűnt hazánk élővilágából. Érdekesség, hogy nemcsak prémjéért és pézsmájáért vadászták, hanem mert húsa böjt idején is fogyasztható volt, mivel a katolikus egyház tévesen halnak minősítette.
A WWF Magyarország 1996-ban indította el hód-visszatelepítési programját. Elsőként a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységén engedett szabadon 32 példányt. A kezdeti sikereket további telepítések követték: az ország nyugati részén a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, majd a Tisza mentén az Öreg-Túron és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet területén engedtek szabadon közel 50 egyedet. „A hódok egykori jelenlétére számos elnevezés utal a Tisza vidékén, mint pl. Hódos-tó, Hódos Tanya, Hódmezővásárhely, melyek a hódok visszatérésével ismét méltán viselhetik nevüket.” hangsúlyozta Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója.
A hód-visszatelepítési program kizárólagos támogatója a hódemblémával fémjelzett OBI Magyarország. A WWF és az OBI együttműködése során a természetvédelmi szervezet nemcsak az állatokkal gazdagítja a Tisza menti árterek élővilágát, hanem úgynevezett „hódórák” keretében a hódok életmódjával és a természetben betöltött szerepével is megismerteti a diákokat. Ezt a célt szolgálják azok az információs táblák is, amelyek a telepítések helyszínein mutatják be a fajt és jelentőségét. Mától a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában is látható egy ilyen tájékoztató tábla.
A WWF Magyarország a visszatelepített hódok mozgását szakértők bevonásával folyamatosan nyomon követi és az összegyűjtött adatokat értékeli. Jelenleg csaknem 400 hód él hazánkban, de ez a létszám nemcsak a hazai telepítéseknek köszönhető, hanem annak is, hogy a környező országokba párhuzamosan telepített állatok egy része átvándorolt hozzánk. A hazai állomány kétharmada a Szigetközben él, a másik stabil bázis a Tisza mentén kezd kialakulni. A WWF Magyarország a jövő évben is folytatja a Tisza további szakaszain a területek élőhely-értékelését, majd ezt követően újabb hódok elengedését tervezi.
Mit kell tudni a hódról?
Az eurázsiai hód (Castor fiber) valaha egész földrészünk folyó menti ligeterdeit benépesítette, ám a kíméletlen vadászat és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt Európa legnagyobb részéről kipusztult. Mindössze néhány kisebb, elszigetelt, egymástól távol eső állomány maradt fenn. Magyarországon a XIX. század közepén figyelték meg az utolsó példányokat, azután több mint egy évszázadra eltűnt hazánk faunájából.
A hód legfőbb jellegzetessége a hatalmas fák kidöntésére is alkalmas narancssárga metszőfoga. Másik egyedülálló különlegessége lapos, pikkelyes farka, melyet úszáskor kormánylapátként használ, illetve ha megtámadják, ellenségei elriasztása céljából nagyokat csap vele a vízre. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Éjszakai állat, így ritkán kerül szem elé, jelenlétéről főleg nyomai árulkodnak.
A hód környezetét kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja, hogy a megemelt vízszint révén észrevétlen maradjon a ragadozók elől. A gátépítés főként az eurázsiai hód észak-amerikai rokonára, a kanadai hódra jellemző. Az eurázsiai hód ritkán épít várat, általában a magas partfalba üregeket ás, és azokat használja lakhelyül. A kotorék vagy hódvár bejárata a víz alatt nyílik. A nőstény egy, esetleg két kölyköt hoz világra, melyek két évig a családban maradnak.
A hód rágcsáló, a nyári hónapokban elsősorban lágyszárú növényeket fogyaszt, így semmi alapja sincs annak a hiedelemnek, hogy pusztítja a halállományt. Télire víz alatti készleteket gyűjt kotoréka bejáratánál.
További információ:
Bera Márta, programvezető, WWF Magyarország
Tel: (1) 214-5554/118, mobil: (30) 525-6865, e-mail: marta.bera@wwf.hu
