A diákoké marad a budai arborétum
A több, településen működő, tíz karral rendelkező Szent István Egyetem hosszabb távú tervei szerint bizonyos feladatokat a központi campusba, Gödöllőre telepítenek. Akadtak, akik a hírre azonnal irodaházat és más monstrumokat képzeltek el az egyetem budai épületei és a kertészettudományi kar arborétuma helyén.
Az arborétum nem eladó, jelentette ki Szendrő Péter, a Szent István Egyetem rektora azon a tanácskozáson, amelyet március végén tartottak a budai campuson az arborétumok és a botanikus kertek oktatási és társadalmi szerepérőt. A jelenlévők közül senki nem kérdőjelezte meg a gyűjteményes kertek fennmaradásának fontosságát, sőt Schmidt Gábor professzor, a kertészettudományi kar dísznövény-termesztési és dendrológiai tanszékének vezetője egyenesen úgy fogalmazott, hogy az arborétumok és a botanikus kertek a nemzeti kincs részét képezik. A tanácskozáson a botanikus és kertész szakembereken kívül Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára és Illés Zoltán, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke is részt vett. A jelentévők és a szervező WWF Magyarország képviselői egyöntetűen a Budai Arborétum és a botanikus kertek megmaradása mellett törtek lándzsát.
Haraszthy László, a WWF Magyarország igazgatója hazánk világhíres kertjeire hívta fel a figyelmet, Solymos Rezső akadémikus az erdészeti arborétumok közművelődés-ügyi és közegészségügyi szerepéről beszélt, Izsépy István professzor, az MTA botanikai szakbizottsága botanikus kerti munkabizottságának elnöke az arborétumokat mint élő múzeumokat emlegette. Az is szóba került, hogy a gyűjteményes kertek finanszírozására nem elegendő a pénz, a fenntartási költségek kigazdálkodása is nehéz, fejlesztésekre pedig alig futja. Illés Zoltán keményen fogalmazott: “El a kezekkel az arborétumoktól!” Véleménye szerint a költségvetésből, illetve a KAC-ból el kellene különíteni másfél milliárd forintot az összes oktatási célú arborétum fenntartására, fejlesztésére.
Ha ilyen nagy az egyetértés a gyűjteményes kertek jövőjét illetően, vajon mi az oka annak, hogy újból és újból felröppen a hír a budai campus épületeinek és az arborétumnak az eladásáról, a karok Gödöllőre költöztetéséről? Miért tiltakoznak az oktatók és a hallgatók, akik egy viharos egyetemi fórum után élőlánccal hívták fel a figyelmet a veszélyre?
EGYETEMÓRIÁS
A történet 1999-ben, az egyetemi integrációs törvény elfogadásával kezdődött. Az új Szent István Egyetem (SZIE) a korábbi Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a budai Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem, a pesti Állatorvos-tudományi Egyetem, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola, a gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola és a jászberényi Tanítóképző Főiskola egyesítése révén jött létre, gödöllői székhellyel. Az összevont egyetem így a gödöllői központon kívül még három városban oktat, s Budapesten belül Pesten és Budán is. S akkor még nem beszéltünk a különféle helyeken lévő kollégiumokról, tangazdaságokról, arborétumokról, kutatóhelyekről vagy a nem régen átadott üllői nagyállatkórházról és más ingatlanokról. Többek között Kompolton és a Mátrában egy kutatóállomás, Törökbálinton egy kollégium, Budaörsön telkek, a fővárosban a II. kerületi Máramaros úton egy használaton kívüli kollégium, Soroksáron egy botanikus kert tartozik a Szent István Egyetemhez, de a híres szarvasi arborétum, a Pepi-kert is az egyetem kezelésében van.
Az összevont egyetemeknek fejlesztési elképzeléseket kellett készíteni. 2001 januárjában az egyetemi integrációért felelős miniszteri biztos, Béres István levelet írt Szendrő Péternek. Ebben azt kérte, hogy a rektor vizsgálja meg, az egyetem meglévő ingatlanjainak hasznosításával és az oktatási egységek működésének racionalizálásával hogyan Lehet az intézmény erőforrásait is mozgósítani a kért fejlesztésekhez. Az azóta eltelt több mint egy évben a budai campus épületeinek és az arborétumnak a sorsa kari és egyetemi tanácsi ülések, különféle Levelezések, állásfoglalások témája volt. Ezekből az derült ki, hogy a korábbi Kertészeti Egyetem oktatói és hallgatói nem fogadják el a Gödöllőre költözés gondolatát. Indokaik között nem az utazási idő megtakarítása a fő szempont, hanem a kertészet budai múltja. Az ország egyetlen kertészeti egyeteme egy XIX. században alapított tanintézetből nőtt ki, s mint hangsúlyozzák, a mindenkori igényekhez alkalmazkodó, szerves fejlődés eredménye a mai kertészeti központ. Ennek az oktatási épületek és a százéves arborétum ugyanúgy része, mint a most már igen rossz állapotban lévő régi vincellérház. Ez utóbbi védetté nyilvánítását már korábban javasolta a fővárosnak Möcsényi Mihály professzor.
Azt senki nem gondolja, hogy a volt Kertészeti Egyetem, a jelenlegi budai campus teljes egészében Gödöllőre költözik, ez még a SZIE hosszú távú tervei között sem szerepel, magyarázza Szendrő Péter, az egyetem rektora. Ésszerűsítésekre, bizonyos feladatok átgondolására, jobb együttműködésre, a párhuzamosságok megszüntetésére mindenképpen szükség van, és ez ingatlanok eladását is jelentheti. Az is tény, hogy a budai campus épületei közül néhány nagyon rossz állapotban van, például a vincellérház felújítása egymilliárd forintba kerülne. Felújításra szorulnak az élelmiszer-tudományi kar épületei is. A rektor szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy az illetékes XI. kerületi polgármesteri hivatal nem ad építési engedélyt újabb épületekre, így a fejlesztés tehetetlen. Pedig az utóbbi tíz évben a hallgatói létszám a SZIE karain összességében nyolcezerről harmincezerre nőtt, az oktatók terhelése megháromszorozódott, viszont a működési költségek nem növekedtek a feladatok arányában.
Szendrő Péter a hosszú távú elképzelésekről szólva elmondta, hogy a budai campus teljes átköltöztetése szakmailag nem indokolt, ráadásul több tízmilliárd forintba kerülne, erre a következő húsz évben biztosan nem lesz pénz. A mai elképzelések szerint Gödöllőn egy kollégiumi falu épülne fel, a kertészet Budán maradna. Csak azokat az ingatlanokat adná el az egyetem, amelyeket ma nem használnak, így a Budaörsön lévő telkeket és a Máramaros úti ingatlant, ahol évek óta üres egykori kollégiumi barakkok állnak. A telekeladásból befolyó pénzt a budai campus munkakörülményeinek javítására használnák fel. Csak olyan ingatlanokat szabad eladni, amelyek nem kapcsolhatók a mai vagy a távlati oktatási és kutatási tervekhez, épp ezért kerültek szóba a távol álló, szétszórt épületek, telkek. A rektor szerint viszont csupán ingatlaneladásokból nem lehet az összes problémát megoldani, hosszú távon szükség van egy nemzeti egyetemiépület-rehabilitációs programra, és ennek keretében kellene a laboratóriumi igényeket is teljesíteni.
ÉLŐLÁNC
A kertészettudományi kar oktatói és hallgatói közül többen nem ilyen optimisták, nem hisznek a rektor ígéretében. Van, aki úgy tudja, hogy a távlati tervek szerint Budán egyáltalán nem tesz kertészkar. Az eladásról szállingózó hírek, a napvilágra került kari és egyetemi tanácsi jegyzőkönyvek már egy ideje borzolják a kedélyeket. Radó Dezső, a tavaly szeptember végén elhunyt kertészeti szakértő már a szeptember 22-i autómentes napon – ezt az arborétum területén tartották – aggodalmát fejezte ki a szép kert jövője miatt. A szakembernek rossz tapasztalatai voltak, végigélte, hogy Budapest zöld felületei hogyan fogynak el, a pénz, az üzlet mindig erősebbnek bizonyult az értékek megvédésénél.
A kertészhallgatók elszántak. Február végén meghívták a rektort egy hallgatói fórumra, itt ismertették 12 pontjukat. A kemény hangvételű követelések lényege, hogy a kertészet ne kerüljön Gödöllőre. A közvetlen előzményekhez tartozik egy olyan egyetemi tanácsi határozat, mely szerint a Somlói úti, volt kollégiumi, jelenlegi oktatási épületeket eladják. A fórumon Szendrő Péter megnyugtatta a hallgatókat, hogy csak azokat az ingatlanokat értékesítik, amelyek eladásával a budai campus vezetősége is egyetért. A hallgatók március elején élőláncos demonstrációval tiltakoztak a tervezett eladások ellen. Az oktatók egy része ennél is tovább megy, fölvetették a SZIE-ből való kilépést és a más egyetemhez történő csatlakozást is.
Többen arra hivatkoznak, hogy az európai trend a kertészeti és az élelmiszerfeldolgozási irányzat erősödése, s a mezőgazdasági tömegtermelésből a minőségi áruk és termékek előállításának irányába kell lépnünk. Ehhez szükségesek a kertészeti tudományok, a zöldség és gyümölcstermesztés, valamint a biotermékek jelentik a jövő gazdálkodását, az európai piacokat is könnyebb ilyen termékekkel elérni.
ÍGÉRETEK
Szendrő Péter március végén ismételten biztosította a budai karok oktatóit és hallgatóit, hogy csupán a korábban említett ingatlanokat fogják eladni, és a bevétel a budai campus gondjait enyhíti majd. A rektori tájékoztatás szerint az egyetemi összevonás gondjaira eddig nem kaptak központi keretből pénzt, de ígéret van arra, hogy az első 50 milliárd forintos felsőoktatási beruházási-fejlesztési keretből 3,7 milliárd forintot a Szent István Egyetem fog megkapni. Ebből elsőként az egyetemi informatikai hálózat és infrastruktúra fejlesztését, valamint a gödöllői kollégiumi építkezést fogják finanszírozni (jelenleg Gödöllőn igen rossz, mindössze 25 százalékos a kollégiumi ellátottság), de a budai campusnak is jut pénz, és az ingatlaneladások bevétele is a három budai karnál marad. Kiss Ádám felsőoktatási helyettes államtitkár az Oktatási Minisztériumhoz tartozó összes arborétum és botanikus kert fenntartására százmillió forint nagyságrendű külön forrást helyezett kilátásba. Eredetileg az egyetemi tanács március 27-i ülésén tárgyalták volna a hosszú távú fejlesztési terveket. Végül ez nem történt meg, a hírek szerint azért, mert a rektor fontosnak tartja, hogy valamennyi kar egyöntetűen támogassa az elképzeléseket.
Százéves fák
Az idős fa nem túri az átültetést, mondják a kertészhallgatók, amikor az arborétum, illetve a budai campus sorsáról kérdezem őket. Az arborétum az egyetem gyakorlókertje, védett terület, és semmilyen körülmények között nem hagyják eladni, hangoztatják.
A Budai Arborétum hét és fél hektáros területen fekszik, és fővárosi védelem alatt áll. A Villányi úti és a Ménesi úti telkeken létesült kert legrégebbi részét 1893-ban alapították, később még két lépcsőben csatoltak területet a kerthez. Az arborétum ma igazi őspark, fáinak egy része száz évnél idősebb. A folyamatosan ültetett különféle növényfajok sajátos egységet alkotnak, a gyümölcs- és díszfák, a különféle cserjék, évelő és egynyári növények, vízi társulások és az üvegházak egzotikus növényei jól megférnek egymással.
Tóth Imre, a kertészettudományi kar címzetes egyetemi docense, az arborétum vezetője az arborétum megmaradásának fontosságát nemcsak a kert korával és történetével igazolja, hanem azzal a mikroklímával, amit a fuldokló várósban jelent ez a zöld folt, ez a természetvédelmi terület. Az első világháború előtt alapított részben a növényeket rendszertani sorban ültették el, vagy növénycsaládokat telepítettek. Korábban a kertészeti tanoda, majd az utódintézmények hallgatói itt tanultak gyümölcstermesztést, szőlőművelést és dísznövénytermesztést.
Tóth Imre szerint nem először vetődött fel az arborétum eladása vagy megszüntetése. Pedig a fővárosban amúgy is kevés a park, az arborétum pedig nyitott, közpark feladata is van. Harminc évvel ezelőtt agrárgazdasági kutatóintézetet akartak itt létrehozni, majd valaki szállodát javasolt, de szerencsére egyik ötletből sem lett semmi.
Az arborétum vezetője figyelmünkbe ajánlja a ritkaságokat. Gyűjteményük rendkívül gazdag, láthatók itt például örökzöld tölgyek, gyönyörű japán díszcseresznyefák, aztán olyan fák és cserjék, amiket máshol az országban nem találunk; ilyen a többi között az imafüzérfa, amely onnan kapta a nevét, hogy különleges terméséből rózsafüzérszerű táncokat készítettek. Megszemlélhető a hazai nemesítések gyűjteménye is. A Budai Arborétumnak különleges mikroklímája van, a déli fekvés kedvez a gyümölcsfáknak és a szőlőnek. A kevésbé fagytűrő, délszaki növények is megélnek itt. A főváros szennyezett levegőjét és a nagyobb légszennyezettség miatti magasabb hőmérsékletet jobban tűrő fafajtákkal is kísérleteznek az arborétumban.
Mangel Gyöngyi
2002.04.12.
www.hetivalasz.hu
