A föld országaiban térségenként más feladatokat ró a limnológia, a tavak élővilágával foglalkozó tudományág művelőire a 21. század – derült ki az e témában tartott nemzetközi tudományos tanácskozáson Balatonfüreden.
A konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi székhelyű Balatoni Limnológiai Kutatóintézete és a Veszprémi Egyetem közösen szervezte. Míg a világ országainak jelentős részében a sekély vizű tavak az ivóvízkincs alapját adják, s ennek megóvásához kell hozzájárulnia a limnológiának, Európában a csapadékszegény időjárás következtében előálló helyzet és a belterjes mezőgazdaság okozta szennyezések problémáit igyekeznek föltárni és megoldani a tókutatók. A szakemberek ismertetése szerint a Fertő tónál, ahol a terület felét nádas borítja, a horgászok és a fürdőzők érdekeinek az összeegyeztetéséhez is igyekszik hozzájárulni a tudomány
Luigi Naselli-Flores, a palermói egyetem tanára elmondta: a mediterrán térség európai, ázsiai és afrikai országaiban egyaránt az ad feladatot a következő évtizedben a tókutatóknak, hogy megőrizhessék a víz mennyiségét és minőségét.
Ellen Van Donk professzor szavai szerint Hollandia tókutatóit ezzel szemben elsősorban az foglalkoztatja, hogy a mélyföld tavai feltöltődnek, s az ivóvíznek használt tóvizet az algavirágzás veszélyezteti.
Eric Jeppesen egyetemi tanár rámutatott arra, hogy Dánia vízkészletei nincsenek veszélyben, mert az előrejelzések ebben a térségben még több csapadékot ígérnek. Mint jelezte, korábban beleengedték a szennyvizet a ma üdülésre használt tavakba, ezért e nyugat-európai országban a jó minőségű víz biztosítása, a helyreállítás ad feladatot a kutatóknak .
Istvánovics Vera, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora hangsúlyozta: Magyarországon elsősorban természeti értéket jelentenek a tavak, amelyek felét emberkéz alkotta, s amelyeknek nem nagyon viseljük gondját. A Fertő-tónál lévő Illmitz-i kutatóállomás vezetője, Alois Herzig osztrák kutató arról számolt be, hogy sajátos verseny alakult ki a tó használatában: vannak, akik tisztává szeretnék tenni a Fertőt, mások pedig, a horgászok, még több halat telepítenének bele.
Herodek Sándor, a tihanyi intézet igazgatója utalt arra, hogy a világ első tótudományi kutatóhelyeit a század elején Milánóban és az ausztriai Lunz-ban hozták létre. Tájékoztatása szerint a Balatonnál – Közép-Európa legnagyobb, 596 négyzetkilométer területű, átlagosan 3,2 méter mély tavánál – 1927 óta működik kutatóintézet. A világ tavainak nagyobbik részét kitevő sekély vizűek kutatását meghatározza, hogy a tavak üledékének, nyílt vizeinek, parti környezetének és a teljes vízgyűjtőnek a kölcsönhatásaival kell a tudósoknak foglalkozniuk.
Padisák Judit, a Veszprémi Egyetem közelmúltban alakult tótudományi tanszékének a vezetője szerint Magyarországon háromezerre becsülik a tavak számát, de a faluszéli “kacsaúsztatókkal” együtt az állóvizek száma minimálisan 4-5.000-re tehető.
2002. május 26.
