A Nagyberek gyakori elárasztása a múltban hozzásegítette a Balatont a szűkebb esztendők átvészelésére. A rendszeres leeresztésekkel azonban az ember beavatkozott ebbe az egyensúlyba, mégpedig kizárólag az egyik irányba.
Komoly vitám nincs a miniszter úrral (Persányi Miklós: Balatoni vita, a Sión túl, szeptember 29.). A mai helyzetben, éppen most elfoglalhatja azt az álláspontot, amit cikkében kifejtett, mint ahogy 2003-ban, az emberemlékezet óta nem tapasztalt természetes száradás mélypontján a vele egyet nem értők is elfoglalhatták a magukét. A tó vízminősége kiváló, hála a kiépült vízvédelmi rendszereknek és az egyre bővülő csatornázásnak.
A vízállás magas, az előírt telítési értéket is meghaladná – és itt jön az egyetlen pont, amelyet miniszter úr érintőlegesen sem említ, noha a vízmennyiség kérdését illetően az egyedül meghatározó szempont. Ez pedig (olvasóim nem fognak meglepődni) a klíma ügye. Ez átvezet a napi aktualitásoktól a távlatosabb gondolkodás felé. 2001-ben, amikor a sajtóban először felvetettem a további vízszintcsökkenés lehetőségét, minden történeti tapasztalat és statisztikai adatsor ez ellen szólt. A rákövetkező két évben a víztömegvesztés mégis bekövetkezett. Ennek semmi más oka nem volt, mint az elmúlt 150 évben páratlannak tekinthető klímakilengés. Senki sem gondolhatta, hogy valami végleges fordulat állt be az éghajlatban, de nagyon erősen megmutatkozott egy újfajta trend előjele.
Az idei nyár, különösen az augusztus rekord- csapadékmennyisége nem a 150 éves rend helyreállását igazolta, hanem éppen ennek az új trendnek, az erősödő kilengéseknek a másik irányú hatását. Nem gondolnám tehát, hogy a mostani telítődés a “tudomány” sikerét bizonyítaná, és mindenfajta további beavatkozás elutasítását indokolná. A Nagyberek gyakori elárasztása a múltban hozzásegítette a Balatont a szűkebb esztendők átvészelésére. A rendszeres leeresztésekkel azonban az ember beavatkozott ebbe az egyensúlyba, mégpedig kizárólag az egyik irányba. Ha a Balaton vízmérlege e beavatkozás előtt stabilnak mutatkozott, ráadásul az éghajlat errefelé elveszíti azt a képességét, hogy csapadékkal újból és újból pótolja a párolgást, akkor előbb-utóbb ez a mérleg mínuszba kerül.
Az is klímaváltozás, ha a lehullott csapadék mennyisége nem is csökken, de egyszer nagyobb szárazság, aztán nagyobb eső jön. Ha ez utóbbit rendre eldobjuk, végül hiányozni fog az egyenlegből. Amikor az inga az egyik szélsőségből átlendül a másikba, középütt persze van egy semleges pont. Ez a kitüntetett pont az idei esztendő. Ilyenkor, egy másodpercre azt lehet mondani, hogy minden rendben van. Ne tagadjuk meg magunktól és a politikától ezt a lehetőséget. Lelkesedhetünk a programokért, a modern hulladékkezelési rendszerekért, a strand- és kikötőkotrásokért, a nemzeti parkért, a keszthelyi kastélyfejlesztésért, a Kék Hullám zászlóért. Csak éppen, az az érzésem, az elmúlt évek vitái nem erről szóltak. És attól tartok, a következő évekéi sem erről fognak.
Zágoni Miklós fizikus
