Ami az elmúlt évtizedekben néhány széplelkű embert és természetvédőt foglalkoztatott, az most már a bőrünkre ég. Paul Ágnes, a Cleanwashers klíma- és etikus márkakommunikáció egyik alapítója fontos kérdéseket feszeget a klíma- és ESG-kommunikációval kapcsolatban.
Ami az elmúlt évtizedekben néhány széplelkű embert és természetvédőt foglalkoztatott, az most már a bőrünkre ég. Az elviselhetetlen forróság, a heves esőzések és megannyi jele azoknak a klimatikus változásoknak, amelyek szélsőséges jelenségeket idéznek elő és kifordítják az általunk megszokott időjárás rendjét. De ez nem egy olyan dolog, hogy vagyok én meg az életem, és van ez a „helyzet”, ami kívülről hat rám.
Ezeknek a folyamatoknak a felgyorsulásáért mindenki felel a kommunikációs szakmában. Egyszóval helyzet van, és itt az ideje, hogy cselekedjünk.
Nagyon jó, hogy számos szabályozási rendszer, köztük az ESG most lehetővé teszi, egyben kikényszeríti, hogy beszélgessünk és reagáljunk „a felülről jött” szabályozói igényekre. Talán ez a riport hozzájárul a szemlélet formálásához, rávilágít arra, hogy a core businessen túl mennyi mindenre van hatása egy vállalatnak. Frissen képzett, vagy átképzett tanácsadókkal megoldjuk, hogy a rendszeres riportálásra kötelezett, jelenleg Magyarországon alig egy maréknyi nagyvállalatot érintő szabályozási kényszer szépen beépüljön, és a következő években még tovább bővüljön a kisebb vállalatok szintjére is.
Az egyre nagyobb piaci kört érintő ESG remélhetőleg eléri Európában majd a célját, és a piacgazdasági folyamatok a környezeti erőforrások használatát tekintve optimalizálódnak. Azért használom ezt a szót a fenntarthatóság helyett, mert a jelenlegi globális gazdasági létben, míg a piaci növekedés a siker szinonimája, nem fenntartunk, hanem növekszünk. Az ESG nagy lépés az optimalizáláshoz, és számos cégnek egyben új biznisz is. A kommunikációs szakmának is.
Az ESG kommunikációs vetületei aktualitásainak megismerése érdekében részt vettem a MPRSZ Drinks & Links legutóbbi eseményén. A teltházas kerekasztal-beszélgetésen számos nagy tudású szakember osztotta meg jelenlegi tapasztalatát a témában. A beszélgetés végén azonban azt éreztem, bennem ragadt a szó, ami a kérdés-válaszok szekcióban ki is „robbant”. Mivel egy kifejezetten kommunikációs szakmai rendezvényre sodródtam, úgy éreztem, el kell mondjam, hogy sokkal többről beszélünk, mint az ESG. Sokkal többről, mint riportálási kötelezettségről és az annak megfelelő kommunikációs feladatokról.
Beszélnünk kell. A szakmánk változásának szükségességéről kell beszélnünk.
Arról, hogy évtizedekig tanultuk, fejlesztettük annak a művészetét, hogy miként kell hatékonyan eladni valamit, s csiszoltuk annak a tudását, hogy hogyan keltünk az emberekben igényt és csinálunk belőlük „fogyasztót”.
Fogyasztókat, akik a második világháborút követően vásárlási igényeikkel fellendítettük a gazdasági folyamatokat. Tudásunkkal támogattuk a fejlődést, ami millióknak hozott el egy jobb, sokszor egészségesebb és kényelmesebb életvitelt. A marketingkommunikációs szakma és a média katalizálta mindezt, és így hatással volt a tömegkultúrára is.
A fogyasztóban évtizedek alatt kinevelt, egóra építkező igényt azonban a maximumig fejlesztettük. Milliók szocializálódnak ezen az igényen és napi szinten kondicionáljuk bennük a fogyasztás kényszerét valamennyi médiafelületen. És míg a nagy, globális összekötöttség előnyeit kihasználó big playerek marketingkommunikációs stratégiáit elemezzük és próbáljuk elsajátítani az új irányokat, trendeket a 35 fokban, addig az egyetlen megoldásunk, hogy bekapcsoljuk a légkondit. Tényleg ez az egyetlen megoldás?
Nem. Hiszek abban, hogy az a marketing- és médiakommunikációs tudás, az a szakértelem, aminek világszerte milliónyian birtokában vagyunk, ami a piaci fejlődést támogatja, ami jobb életvitelt biztosított, képes a most szükséges változást is katalizálni. Mert a végtelenségig nem lehet fejlődni és fogyasztani, egy darab bolygónk van, amin mindenkinek osztoznia kell, mint a gyerekeknek a zsúrban a szülinapi tortán. Ha nem osztozunk, hosszú távon senki sem jár jól.
Most van itt az idő, sőt, talán az utolsó utáni percben vagyunk, amikor másként kell a tudásunkat használni ahhoz, hogy gyökeres szemléletváltást érjünk el. Képesek vagyunk arra, hogy a jelenlegi, komolyan vészjósló jelekre figyelve megpróbáljuk formálni a jelenlegi túlfogyasztásra épülő kultúránkat.
Képesek vagyunk arra, hogy együtt, egységesen kommunikáljunk olyan értékrendek mentén, amelyek a jövőnk, a gyerekeink és unokáink szempontjai és érdekei szerint is elengedhetetlenek.
A Földet mindenki kölcsönbe kapta, és nem mindegy milyen állapotban adjuk tovább. A jövő generációinak is ugyanolyan joguk van egy egészséges életvitelhez és azokhoz a természeti kincsekhez, amelyek a mi létünk alapjai.
Mi kommunikálunk, és mi formálunk igényeket. Ez egy óriási erő, aminek tudatában kell lennünk. Mi vagyunk azok, akik hathatunk a tömeges attitűdváltásra. A mi kommunikációs tudásunk és új perspektívából megfogalmazott tiszta értékrendszerünk tud hatni a vállalati szektorra és a fogyasztókra is.
Szakítsunk. Szakítsunk a megszokottal, szakítsunk a zsigerből beugró marketingelemekkel. Szakítsunk azzal a szemlélettel, hogy az ügyfél, ha akar valamit, azt zokszó nélkül teljesítjük. Vissza kell jeleznünk, visszakérdeznünk, ha valami ütközik az etikus kommunikációval és az értékrendünkkel, mert lehet, hogy a megbízó sincs egészen tisztában azzal, milyen megbízást ad át. Ha másként nem megy, hát szakítsunk végleg.
A médiában ne úgy beszéljünk globális változásokról, mint egy helyzetről, amivel nem tudunk mit kezdeni, hanem mutassunk alternatívát, cselekvési lehetőségeket, s ne rakjunk a címlapra szökőkútban játszó vidám gyerekeket, amikor a 35 fokos, napokig tartó meleg a környezeti és az emberi épséget is veszélyezteti.
Alakítsunk ki egy egységes szakmai értékrendet, egy irányelvet, azokat az alapvetéseket, amelyek mentén a kommunikációs szakma és a média is kommunikál. Tanuljunk egymástól, tanuljuk meg, hogy mit jelent a klímakommunikáció és mit jelent az etikus zöld tematikájú vállalati kommunikáció, osszuk meg a jó szakmai gyakorlatokat. A szemléletformálás gondolata irányítsa a kommunikációt, ami ne egy „nice to have” tevékenység legyen, hanem tudatos cselekvés, a mindennapi mondanivaló alapeleme, a kommunikáció DNS-e. Az ESG-n és egyéb szép szavakon túl értsük meg a nagy képet: itt épp egy fék nélkül száguldó vonaton próbálunk úrrá lenni, amit le kellene lassítani. A kommunikáció tudása pedig képes erre a folyamatra hatni.
Mi a közös kiindulópont annak érdekében, hogy attitűdformálással megfékezzük ezt a száguldó vonatot? Nem más, mint a jövő gondolata. Beszéljünk a jövőről, így a túlfogyasztási kényszerről való leszokás sem lesz fájdalmas lemondás, hanem egy új és jobb életvitel. Mert mindenkinek vannak tervei, vannak vágyai a jövő kapcsán, mert mindenki szeretné biztonságban és egészségben élni az életét, és szeretteinek is ezt kívánja.
Igazából mindenki tudja, hogy jobb egy szelet a tortából, mint egy sem.
Paul Ágnes kommunikációs tanácsadó, a Cleanwashers klíma- és etikus márkakommunikáció alapító tagja.
